Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-03-28 / 13. szám
Testületet nem ismerünk a testületben ! . . . kancsukát és királyi biztost a rebelliseknek!® És úgy lón ! A »tiszaháti s erdó'közi tan. ért. kör" erős megrovást, az ,,ungvár-kaposvidéki kör® pedig, minden értekezleti gyűltsére ellenőr gyanánt — egy, a népiskolai választmány tagjaiból kiküldendő biztost kapott. Ezeket láttam szükségesnek az ügy tisztázásara elmondani. Még csak annyit, hogy midőn a közönséget ez ügyben itéletmondasra fölkérem, egyszersmind fölhívom az egyh. kerület figyelmét is egyházmegyénk népiskolai választmányanak önkényes eljarására. Szabó Albert, záhonyi ref. tanitó. RÉGISÉGEK. Észrevétel Szentmiklósy Sámuel ur >:> Viszhang( < -jára. A fent tisztelt ur az én csendes, majdnem súgva mondott szavaimra nagyon erős, dörgedelmes viszhangot ad a jeltelen sírokból. Nem lepett meg, mert nem állítottam határozattan, hogy meghalt és mert jól ösmerem e hangot. Igen, ez a hang, ez a pattogó, mindennek ellentmondo, sőt mindent tagadó hang az övé! Bizonyos vagyok benne, hogy ha teljesen azt és akként állítom vala, a. mit és miként ő maga e lapok f. é. II. számában vall: akkor is belekiált a Jeltelen sirba* : „hazugsag, nem igaz, őrúlt beszédek® ! Ezt tudva, minden egyéb körülmények közt szó nélkül hagynám beszédét ; de mivel »jeltelen sirok® c. közleményeimet nem — miként ő véli — viszketegbóí, hanem azon tudatban irtam, hogy prot. egyh. irodalmunk majdani Toldy-ja hasznat vegye, s mivel Sz. S. úr abból indulva ki, hogy én őt megholtnak hittem, pedig ime él, állítja, hogy a többi adataim s közleményeim is mind ilyen »szedettvedett imitt-amott hallott beszédekből merítvék, melyeknek fele nem igaz, fele pedig nem úgy történt® : nehogy hallgatásommal az ő tagadasainak igaz voltát s ezzel életrajzi vázlataim adatainak valótlanságát láttassam igazolni, felszólalok s kijelentem, hogy a Prot. E. I. Lap. jelen évi folyamaban megjelent életrajzi vazlataim adatainak hitelességeért, ha csak nem toll- vagy sajtóhibák, jótállok, merítvén ez adatokat az e. megyei levéltárból s jkönyvekből s lévén a barsi e. megyében élt irók legtöbbjét, különösen pedig Szentmiklósy S. urat illetőleg azon kedvező helyzetben, hogy — miként ő kívánja a „necrolog®- iró uraktól — »a tárgyul kitűzött egyént minden körülményeivel együtt teljesen ösmerem s azt lelki testi tulajdonaiban felfogni képes vagyok.® S csak azért nem bocsátkozom részletes cáfolatokba, mert ez személyeskedésre vezetne s feledésbe ment események fölidézésével behegedt sebeket tépnék föl s megsérteném azon kegyeletes gyöngédséget, melylyel Sz. S. urnák minden heveskedése s nehéz természete mellett is — és más nem kevésbé tisztelt egyéneknek tartozom. Célom pedig ama közleményekben nem ez, hanem az volt, hogy megójjam a feledékenységtől emlékezetét azon szerény íróinknak, kik ezen e. megye területén éltek s a kik közé tartozott Sz. S. ur is. Nem necrologok azok, még nem is életrajzok, mely utóbbiak egyik fő becse az, ha tanulságosak, sziv- és jellemképzők, hanem szaraz életrajzi vázlatok, melyeket nem is olvas mindenki, s értékök, becsök csak azok előtt van, kiknek ez a szakmajok. Kivanom tiszta szivbői, hogy Sz. úr necrologjat még soká irják meg ! Ha annak idején mások ezt tenni elmulasztanak, én ha az Úr akarandja és élek — megemlékezem róla híven az igazsághoz s ama elvhez : „de mortuis aut bene, aut nil.® Szentkúty Károly. I RODALOM. Felhívás lelkésztárcsainkhoz s protestáns népünk és egyházunk jobb jövendőjét meleg buzgalommal munkálni kész testvéreinkhez ! Külföldi testvéreink, olcsó néplapok kiadása altal is ébresztik a nép vallasos érzületét s lelkesítik azt vallasos célokért való áldozatokra. A nép az egyház életfájának gyökere, s nekünk lelkészeknek ápolnunk kell a gyökeret, hogy a fa ízesebb és dúsabb gyümölcsöket hozzon. PL célból több társaimmal, mint Csécsi Miklós, Könyves Tóth Kálmán, Zsigmond Sándor, Baksay Sándor, Lang Adolf stb. elhatároztuk, hogy Isten segedelmével, összes prot. lelkésztársaink, valamint az egyházmegyék s egyházkerületek támogatása mellett, ez év közepétől „Vasárnap® cím alatt, egy heti prot. néplapot adunk ki. A lapnak minden egyhazba legalabb egy példányban kellene olvastatnia. Alig van egyház, melyben egy-két.jobb tag, a lelkész buzditasa mellett hetenként négy krajcárt, a mennyibe egy-egy szám kerül: ne birna összegyűjteni. Mily üdvös hatasa lehet ezen néplapnak népünkre ? Mint fogja ez megnépesíteni templomainkat, megnépteleníteni a mulató, vagyont, erkölcsöt pusztító helyeket. De mindez csak úgy fog létesülhetni, ha minden lelkész buzgón karolja fel ezen szent ügyet. Addig is tehát, mig a „Vasárnap® mutatványszáma megjelennék, társaim nevében is bizalommal hivők fel minden lelkésztársat, s népünk vallásos erkölcsi emelését munkálni kész testvéreket, az ügy létesíthetésének szellemi és később anyagi támogatására. PLzen prot. néplap által, lesz önkéntes adományokból megalapítható a domesztika ; tiszta jövedelmének is egyrésze a domesztikáé lesz. Testvéreim ! gyámolítsátok: a kik népszerű nyelven tudtok irni, küldjetek hozzám a mi népünk felfogásahoz mért vallásos irányú erkölcsöt épitő munkákat. Ha mi lelkészek, s buzgóbb világiak, összetesszük erőnket, buzgalmunkat, meglássátok: a hegyek is megmozdulnak, s az Ur előtt leborulnak. Celder Marton.
