Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-03-28 / 13. szám

Magyarorszagon allhat fenn, hogy mig az allam az erdélyi gazdag szaszoknak tanintézeteket tart fenn, alapítványokkal tartja fenn a rác és olah püspökségeket: addig az uralkodó nemzetiséget s azon felekezetet, mely magát azzal azonosita, elpusztulni és éhen veszni engedi. Van-e ebben, nem mondjuk méltányosság és terv, de legkisebb ratió is ? Igen fontos targya volt ezen gyűlésünknek az egyházmegyei gyámolda ügyének rendezése is. Ezen intézet több évtized óta all mar fenn, de 20—30 frtos gyamdijaknal többet nem adott, közelebbi években pedig a miatt, hogy a részvényesek évi dijaik fizetését elhanyagoltak s a kiadott tőkék tetemes része semmit sem jövedelmezett, csaknem a bukás szélére jutott. A helyzet illustratiójára szolgainak ezek az adatok. 1878. végén 22 segélyezett mellett volt az intézetnek 8 rendes fizető tagja. Az egyházaknál tőkében kinn volt 4240 frtja, kamathatralékban ezen tőke után 1272 frtja. Az összes alapok valóságos jövedelme volt 406 frt 77 kr., kezelési és igazgatási költség 174 frt, gyamdijakra tett kiadas 604 frt. Egyházmegyénk tevékeny uj esperesét illeti az érdem, hogy a veszélyes lejtőn rohanó intézetet megallita. A baj egész mivoltaban fel lett tarva a gyűlés előtt. Elmondatott, hogy az intézet évről évre többet ad ki gyamdijakra, mint a mennyi jövedelmet bevesz, hogy az egyházaknak adott irgalmassagi kölcsön tönkre teszi az intézetet, mert nemcsak a kamatok odavesznek, hanem a tőkék is veszélyben forognak stb. A gyökeres orvoslat elrendeltetett. Sőt ennél még sokhal több történt ! Kimondatott, hogy a gyamolda nem felelvén meg a célnak, egy oly intézetté alakitassék át, mely a lelkészi és kantori özvegyek és arvaknak évi 300 frtnyi járulékot adjon, hogy ez intézet támogatásahoz köteles minden egyház az illető állomások után évi 12 frt járulékot fizetni, s minden újonnan hivatalba lépő tisztviselő az életkor szerint halandósági táblázatok alapján kiszámított évi dijat fizetni életfogytig s ezenkívül fölvételi dij fejében egyszer mindenkorra 120 frtot a pénztárba beküldeni. A hanyag fizetők ellenében oly intézkedések tétettek, hogy azok ebbeli nyavalyájokból alaposan meggyógyíttatni fognak. Ezenkívül a szegényebb tisztviselőkre is van tekintet, hogy fizetéseiket azok szintén megbírhassák. Nincs több időm, hogy a gyűlés tárgyairól ezúttal tovább irjak, hanem a jövő számban folytatni fogom tudósításomat. Szeremlei S. Az ungi egyházmegye tavaszi közgyűléséről. I. E lap 9-ik szamaban az ungi egyházmegyének tavaszi közgyűléséről egy értesítés jelent meg „Ungi" alairással. Hogy >

>

Ungi<

<

úr milyen hű képét adja e közgyűlés léfolyásának, azt az alább közlendő, minden egyes pontjaira tett megjegyzésemben kimutatandom. Mellőzve az első és második kikezdést, melyek nagy csodálkozásomra úgy Írattak le, mint történtek, nézzük a harmadik kikezdés első részét, a hol azt mondja, hogy a tanítói testület egy par tagja ellen felmerült fegyelmi panaszos ügyben, „melyek részben sértett önérdek s önző tervek meghiusulasanak voltak kifolyásai," egyh. megyei consistoriumi zárt ülésben intézkedett. Ezzel jó lett volna elhallgatni „Ungi" úr! Piszkos ügy ez rettentőképen. — Ezt a szerecsent fehérre mosni csakis „Ungi" úr vállalkozhat; mert „Ungi" úr épen úgy látta az egyházmegyei gyűlés előpitvaraban azt a szolgaló-féle egyéniséget, egész nap ott allani, karjan egy nyöszörgő szerencsétlen névtelennel, mint az egész gyűlés közönsége. Kérdem : hol volt ott „a sértett önérdek ?" A másik tanítóra nézve, a consist. határozata az, hogy helyéről elmozdittatik, s csak a véletlen szerencsés meghívásra alkalmaztati'k. Hat ebben hol lesz az önző tervek meghiúsulásának kifolyása. ? E kikezdés további pontjaban igen furcsa, lehetetlen, hihetetlen dolgokat beszél „Ungi" úr. Azt mondja, hogy a P. Horváth Maria-féle segélyalap, dacára annak, hogy kamata évenként kiosztatik, mégis a pénztárnok úr buzgalma, faradsaga és ügyes kezelése mellett 5°°° frton felül szaporodott. Hogy, kérem ! ? Ha ezt a kormányférfiak megtudjak, hogy ön ilyen „Unicum"-capacitas, jó aron is megveszik; hiszen ön sem többet sem kevesebbet nem mond, mint hogy: minél többet elvesznek belőle, annal inkább szaporodik. Az nem all, hogy a kamatok kiosztattak, azon egyszerű oknál fogva, mert be sem vétettek évenként rendes időben ; s az ekként elkésett, vagy per altal -a kiosztás ideje után — behajtott kamatok tőkésittettek ; ezekből lett az 5000 frt tőkeszaporodás, és nem az ön altal előadott „ügyes kezelésből." Az ön erre vonatkozó előadasat olvasva a nagy közönség, méltán azt hihetné, hogy az ungi ref. egyhm. pénztárnok az egyházmegye vagyonat — az evang. szolga szerint — adja a pénzváltók kezébe, s innen kerülne ki, a kiosztott törvényes kamaton felül, az 5000 frt tőkeszaporodás. Az ön által előadottakat látva az olvasó közönség, méltán megvarhatja, hogy az ungi ref. egyházmegye tőkepénze 4—5 év múlva ismét 5000 frttal szaporodjék ; de mi fog mar most történni, miből fog szaporodni, ha a kamatok mind behajtatnak és kiosztatnak ? Ha nem lesz meg az 5000 frt tőkeszaporodás, gyanusíttatni fog az egyhm. pénztarnoka, hogy a pénztárt nem helyesen s lelkiismeretesen kezelte ! ? E kikezdés végpontjában ezt írja ön : „sajnalatra méltó, hogy egyházmegyénk papsaganak egy igen csekély töredéke, támogatva egy pár világi egyén altal is, nem átallá nyilt sértésekkel illetni e. m. pénztárunk éber őrködőit, azonban az e. m. közgyűlés ezen támadast visszautasította." Ha ön olyan eszélyes • volna, mint a milyen ambitiósus, ezt a pontot nem vetette volna fel a nyilvánosság asztalara, mert itt a márványlapra lőtt golyó épen