Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-11 / 2. szám

Hogy az igazság és nemzeti egység e követelményének teljesítésére több mint 12 év leforgása alatt sort keríteni nem tudtak vagy nem akartak, magában véve is elég sérelmes; de épen ingerlővé válik a dolog, mikor a kormány részéről oly kezdeményezés tétetik, mely, míg egyfelől a sérelmes status quo megörökítésére látszik célozni, másfelől a protestánsok régi törvényes jogait azon okon kívánja korlátozni, hogy a modem állam célja ugy követeli. A modern államcél mindenekelőtt, a hierarchiai kiváltságok megszüntetését s a teljes vallasszabadság törvénybe iktatását követeli: míg ez nem történik, addig minden államintézkedés, mely a protestánsok államjogi viszonyait bizgatja, a régi elnyomó rendszer folytatásának és kelepcének tekintetik. Ez a dolgok természetes rendje szerint máskép nem is lehet. Ha a kormány eljárásaiban kétféle mértéket használ, tűrnie kell azon helyzet következményeit, melyet maga készített, és mely arra kárhoztatja, hogy a háborgó közhangulatban csak akadályokat találjon. Egyébiránt a felügyeleti jog szabályozása, iskolai törvény nélkül máskülönben is filius ante patrem lévén, a miniszter csakhamar jónak látta az ügy oly abstract alakban szándékolt elintézését elejteni, és a helyett középiskolai törvényjavaslatot készíteni, melyben a dolog rendje szerint az állami felügyelet módja és mértéke is körvonalozva lesz olyformán, hogy — a mint a népiskolai törvénynél is történt — a felekezeti középiskolák felett gyakorlandó államfelügyelet külön paragraphusban fog elintézést találni, s reméljük úgy, hogy az államérdek megóvása a felekezetek autonom jogai tiszteletbentartásával fog történhetni. A főfelügyelet kérdésében a testvérfelekezekezetek mind egy értelmen voltak, s csaknem egy és ugyanazon időben egyformán határoztak a dologban. Ugyanakkor, mikor Debrecenben a reform, superintendentiák adhoc konventje ülésezett, Budapesten az ág. hitvallású négy superintendentia tartotta rendszeresített évi konventjét, melynek kiváló ünnepélyes színt adott az a körülmény, hogy azon ment végbe újonnan választott főfelügyelőjük, Radvánszky Antal báró hivatalba iktatása. Az érdemes férfiúnak ez alkalommal tartott székfoglaló beszéde megérdemli, hogy mint a viszontagságos év egyik legörvendetesebb jelenségét különösen kiemeljük. Fényesen megmutatta az, hogy nem azoknak egyikét tisztelte meg az egyház közbizodalma, kiknek, mint Cicero mondja: »alvásközben hullanak ölükbe a kitüntetések*; hanem oly férfiút, ki a hazai protestáns ügynek családi hagyományképen reá szállott munkás szeretetét több mint ötven éven keresztül oly lélekkel ápolgatta, hogy méltó utódja lett Zsedényinek, kiben haza és egyház egyik legkiválóbb kitűnőségét vesztette. A régi szónokok nemes nyugalmával elmondott beszédnek a pillanat hatásán túl maradandó becset kölcsönzött az, hogy a szónok visszapillantást vetvén saját múltjára, ezzel egyúttal a protestáns egyház félszázados történetét is vázolta, minthogy büszke öntudattal elmondhatta volna, hogy ami azon hosszú idő alatt jó történt, annak ő egyik tényezője, a mi rosz elháríttatott, abban egyik nem utolsó harcos volt. Ötven év gazdag tapasztalataiból kiemelte e beszéd mindazt, mi hí egyház alkotmányos jogai érvényesítéséhez kulcsul, a mi jövendőbeli eljárásának irányul, és jogos követeléseinek igazolásul szolgálhat. o o A jeles előadás, anélkül, hogy a szónok arra célzott volna, okulásul szolgálhatott vala a Debrecenben gyűlésező testvéregyháznak is, midőn többek közt a konventről ekkép nyilatkozik: >Változott félszázadnak lefolyta alatt alakjára és szervezetére nézve maga az egyetemes közgyűlés is, mert midőn az, első kezdetében csak egy szorosabb körű értekezletnek jellegét viselte, később inkább csak az egyetemes felügyelőnek tanácsadó kollégiuma, az állam által alig ismert, a kormány által pedig épen el sem ismert intézmény volt, az most időjártával egyházi főhatóssággá alakult át. Az időnek követelményei, a körülményeknek exigentiái érleltették organikus fejlődését, s igy önnön magából fejlődve nőtte ki magát az egyetemes közgyűlés azzá, a mi most, az egyháznak areopagusává a nélkül, hogy azt zsinat rendezte, szabályozta és szervezte volna. Időről-időre, esetről-esetre terjeszkedett és szerveztetett hatásköre az egyes egyházak akaratából, s mivel abban jelenleg összpontosulnak az egyházi közigazgatásnak minden szálai, képvisel