Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-29 / 9. szám

bizonysága az, hogy tudok rá példát, midőn a tanítvány olyan szerződést kívánt kötni nevelőjével, melynél fogva ez biztosítja őt, hogy a tantárgyakból nem kap szekundát, mert külömben elveszti a megígért díjazást. A tanító és tanítvány egymáshoz való viszonya, munkásságuk hatásának kölcsönös föltétele, a sziv kettős kamarájának viszonya, az üt- és viszér kölcsönös, egyaránt erélyes, erőteljes működése, s íme az egyik kamara kiköti, hogy ő nem bánja ugyan, ha a másik beleömleszti is a vért, de ő tovább nem adja ; ő nőni vagy fejlődni akar, de csak a kadáver módjára. — Az iskolát nem csak az teszi iskolává, hogy ott tanítani kell, hanem az is, hogy ott tanulni kell s hogy mennyire nem - szeretem foglalkozás ez némelyeknek, bizonysága ugyancsak a » Visszaemlékezés8

, a melynek vezeklése szerint, 12 évi tanfolyam után is kerülhetnek ki olyan emberek, kik még csak úgy-ahogy sem tanulnak meg érteni egyetlen nyelvet sem ; akkor, mikor épen a nyelv az, a mit, ha valaki csakugyan komolyan el akar sajátítani s „az első osztálytól negyedéves akademitaságáig tartó önképezdéskedése8

nem csupán kaszinóskodási füstölés, mester nélkül is elsajátíthat ; nem 6 hónapot mondok, hanem az akadémiai négy évnek, a kollokviumok előtt egy-egy hét által meg nem szorított s üresen hagyott »pompásan élvezett8

napjai alatt. — Igen, ehez a pompás élvezethez való konok és bűnös ragaszkodásból magyarázható meg az, hogy én már hallottam theologust, a ki megszökött az intézetből, csak azért, mert egy predikátiót kellett irnia ; az ilyen pompásan élvezőknek lesz aztán nem tetsző dolog, ha a dogmatika tanára éles logikával, tudományos alapon neki dől a hitrendszernek8

, az ilyen pompásan élvezők „lótnak futnak paptól-paphoz bizonyos szem nem látott, fül nem hallott ügyekben, ha a gyakorlati theologia tanára táblára ragasztotta is ki (

)

a keresztelési, esketési, temetési anyakönyvi kiadványokat ;8

az ilyen pompásan élvezők előtt lesz aztán az egész theologiai rendszer egy összefolyó kháósz, melynek zűr-zavarában elitéltetik a szabadelvű irányzat; de azért kitűnő mestereink : Ballagi, Láng H. és Channing képezik az idézetek és hivatkozás forrásait; az ilyen pompásan élvezők ismerik aztán úgy egyházi életünk szervezetét, hogy elég merészek állítani, hogy „az iskolából kilépő káplánt egyenesen 'önálló lelkészi állomásra helyezik8

s az ilyen pompásan élvezők írnak aztán az olvasó közönség számára ilyen pompásan élvezhető gondolatokat: „Az emberiség valóban erővé kezd vállaniX ! . . Nem mondom, hogy nincs kivétel, hanem általában igaz8

1 ! . . Nincs munkásságunknak mindenkire nézve óhajtott eredménye azért, mert némely tanítványainknál hiányzik a benső hivatás : mert némelyik elég vakmerő lelkiismeretlen vásárt űzni a szakpályával s nem borzad vissza a meg nem szolgált, a meg nem érdemlett s így becstelen kenyértől sem; mert, mint a „Visszatekintés8 mondja : tanítványaink közt is olyanok vannak, kik nyilván bevallják, hogy »kik a papi pályára léptünk, leginkább azon tekintetből tettük, hogy biztos kenyeret ád.8

A tanár odaáll tanszékében s minthogy a „Visszatekintésnek8

sem a „hallhatólag való olvasássem a „szónoklás8

nem kell, akár zongora kísérettel mondhatja el, tanítványainak szivéhez akarván szólani, hogy a kelletlen, a kényszer-munkánál az életben aligha van hálátlanabb, mig a kedvnek, az igazi benső hajlamnak e részben csodás hatás jutott. Kinél az jelen van, kezében a munka már félig végezve van, s tovább való folytatása is könnyű teher. A lelkészi hivatal, különösen ilyen benső hajlamot, ily lelkesült munka-kedvet föltételez s ki talán ilyennel nem bir, jobban teszi a közügy érdekében, ha kényelmesebb, kevesebb lelki fenséget és Önfeláldozást kivánó pályát keres magának s átengedi helyét azon keveseknek, kiket ide bensőbb érdekeltség, több ügyszeretet s kitartóbb türelem szólít. . . . annak a gondolat s lelkesültség nélkül való pályataposónak, nem „olthatja be szivébe a Krisztus evangéliomának világát s bizony sötétség marad a szívben és Krisztus aluszik a hajóban8

vagy legfelebb akkor költetik fel, mikor már kenyér után kénytelenek kiáltozni, azt a lesújtó ítéletet nyervén válaszul: „E gonosz nemzetség jelt kivan, de nem adatik neki, a ki én velem együtt nem takar, tékozol az. . Én ismerem az én juhaimat; és ismertetem én is azoktól, de ti nem azok közül valók vagytok ; sok drága dolgot mutattam nektek, azok közül a dolgok közül melyikért köveztek meg engemet!! r8

Máté XII. János X. . . . . . . íme ez, nagyából megvonva „a képnek másik oldala A »Visszatekintés 8

irója mindenesetre nagy hálára kötelezné az utóvilágot s az oktatás s neveléstannak egyik nevezetes problémáját oldaná meg, ha megfejtené azt: mint lehet jóravaló, ismeretekben gazdag, a társadalomra hasznavehető, munkás és lelkiismeretes tagokat nevelni abból, a kinek sem tehetsége, sem kedve, sem szorgalma, sem hivatása nincs ? Minthogy pedig ez, hihetőleg, sok időt veend igénybe, addig függeszsze fel kárhoztató, keserű epével vegyitett, talán az iskolai pálya alatt kapott sebek meg-meg ujuló fájdalmának izgatása által sugalmazott ítéletét intézetek és rendszerek felett, s különösen ne gázoljon, a névtelenség álarca alatt, becsületében annak a testületnek, melynek lehetnek ugyan emberi gyongeségei, de munkássága még akkor is méltánylást érdemel, ha gazdagabban tudnók is jutalmazni, mint a mennyire szegényes és szűk háztartásu protestáns egyházunk ez idő szerint képes. — Aztán higyje el, hogy ennek a testületnek sem a tudomány, sem a tanitás nem monopoliuma. A sorompók íme, felvonvák ! . . . . mutassa meg erejét kiki, ha azzal rendelkezik. Sokszor isten a kicsinyekben is kijelentheti bölcseségét s a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Mennyi munka egy jóravaló fiatal embernek, a panasz, a kárhoztatás, a becstelenités hálátlan és keserű foglalkozása helyett ! ? A kinek egy áldásosabb theologiai rendszer, több sikert igérő tanítási módszer körvonalai élnek fejében, álljon elő vele és segítse ki gúnyolódás helyett, a nagyokat, kik 1$