Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-15 / 7. szám

mégis olyformán legyen irva, hogy az egészből mintegy kidomborodjék, meglássék rajta első tekintetre, hogy minden vallások fölött magasan áll. Kettő között kell azért az irónak választania. Vagy csak megemlíti Jézus vallását és akkor alig tesz egyebet mint helyét jelöli ki munkájában néhány élénk vonással rajzolva; vagy pedig egész külön kötetet kell erre szentelnie. Szerző az előbbit választá s én részemről választását gáncsolni nem tudom s nem is akarnám. A bevezetést illetőleg, ha óhajthatnék valamit, ez az volna, hogy bárcsak az még rövidebb volna. így sem mondható hosszúnak (a könyvnek egy tizedrészét sem fog. lalja el egészen) s nem is kihagyás, hanem összevonás által szeretném rövidíttetni. Péld. lehetne a 3-ik és 5-ik ugy szintén a 4-ik és 6-ik §-ból egy-egyet készíteni, valamint az I, 2 és 12-ikből is. Ez által kimaradnának azon csekély mérvű ismétlések is, mik oly apró szakaszokra szaggatásnál elkerűlhetlenek. Ha azonban „úttörőnek még bukni is érdem® a költő szerént, akkor L. D. meg lehet elégedve, mikor úttörő munkájában csak ennyi megjegyezni valót találunk s bizton számíthat reá, hogy munkáját hamarosan 2-ik kiadás alá kell átnéznie. Adja Isten. Farlcas Sándor. RÉGISÉGEK. Jeltelen sirok. (Hatodik közlemény.) Egyházi irók a barsi ref. e. megyéből. A barsi ref. e. megye kebelében élt egyházi irók nem tartoznak ugyan a >

;

dii majorum gentium® közé, sőt közülök a legtöbben oly szűk körben működtek, hogy rólok nemhogy az irodalomtörténet, de saját jkönyveink is alig tesznek említést; mindazáltal megérdemlik, hogy egyházirodalmunk e szerény munkásait a végképeni feledéstől e helyütt megóvjuk. A reformatio századaban az itt élt atyák közül irodalommal egy sem foglalkozott. A következő századból három kiváló férfiút említhetünk fel, kik irodalommal — szoros értelemben — szintén nem foglalkoztak ugyan, de fenmaradván e korból jegyzeteik s az általok vezetett hivatalos jkönyvek, melyek ezen e. megye történeteire becses forrásokul szolgálnak : méltán sorozhatok ezen e. megye irói közé, s ezek : 1) Győri Bálint, ki Tóth Fer. szerint (Prot. eccl. hist. 333—4 1.) a Kom játon 1626 sept. 13-án tartott zsinat jegyzője s az itt kelt kánonok fogalmazója, akkortájt barsi esperes s a most már fiókká törpült s 1733-ban erős plébániává alakított Nagy-Endréd prédikátora vala. 2) Perlaki Márton lévai prédikátor s esperes 1645—68-ig. Ennek »ordo et numerus ecclesiarum® e. jkönyve fenmaradt s a barsi e. m. akkori viszonyaira vonatkozó becses adatokat tartalmaz. Jegyzőkönyveink említik, hogy Perlaki megírta a samarjai superintendentia történetét is; de mely a Lévát ért számtalan csapás közt elveszett s P. hivatalos utóda már csak az „ordo et numerust® találta. Fájdalom, e két jelesünkről az itt adottakon kiviil semmi egyebet nem tudunk. 3) Körmendi György, szintén esperes, gályarab. Haza szabadulása utan megkezdte hivatalos »Protocolluma® vezetését 1688. s ettől kezdve az ő nyomain a többi esperes is vezeté a jkönyvet. Debreceni Ember Pál kortársa, Perlaki „ordójá®-t s egyéb megmaradt jegyzeteit átadván a történetíró jeles férfiúnak, ez e közlemények után irta meg a samarjai sup-ra s a barsi tractusra vonatkozó történeteket. A gályarabságban szenvedett viszontagságait lásd Rác Károly „a pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674. c. munkája (S.-Patak 1874) 109 lap 294. sz. a. Tulajdonképeni irókat a barsi e. megyében csak a 18-ik század végén a folyó század első feléig, tehát 1780—1850-ig találunk. E korszakban feltűntek életrajzait adjuk itt a következő rendben : 1. Sebők Sámuel. Született e viszontagságos életű férfiú 1760-ban Varbón, Borsodban. Tanulmányait Miskolcon kezdte s Patakon végzé 1785-ben, mely után — mint Fábián mondja — „udvari tanitó leve Kohányban.® Innen hasonló minőségben Bajkára jutott a Péli Nagy-családhoz, utóbb 1797-ben, főnöke, ki a barsi ref. e. m. segédgondnoka volt, ugyanitt prédikátorrá tette. Tiz év múlva e pályát a tanárival cserélte föl, szintén patrónusa — P. Nagy András — eszközlésére Losoncra választatván 1807-ben „theologiae professorul.® Noha három tanárt helyettesitett, mégis nagyon szűken 'javadalmaztatott, mely miatt az oskola pénzéhez nyúlt. Kitűnvén a hűtlen sáfárkodas, 1814-ben hivatalától elmozdíttatott. Újra Barsban talált menedéket, Nemes-Orosziban, hol 1815-től 1830-ig viselte, véghetetlen nyomorban, a lelkészi hivatalt. Némi enyhületet talalt ugyan az itteni jószivű kath. uraság asztalánál, ki midőn télre a városba távozott, e tréfás verssel hagyta magára a szegény prédikátort: Lencse, borsó, bab, Egye meg a pap ; de utóbb itt is kegyvesztetté lőn s örökösen panaszkodott az e. megyén, hogy könyörüljenek rajta, kandidalják jobb helyre, vagy legalabb kintmaradt illetékeit hajtsak be, különben tizenegyed magával éhen kell vesznie. Majd „bibliothecáját, mely neki 200 ezüst frtjaba került, kínálja megvásárlás végett a vener. tractusnak 40 frtért váltó cédulában® ; de az e. megye nem bírt annyit sem áldozni könyvtarra. Utóvégre is a mennyei atya könyörült meg rajta, magához vévén őt. Irodalommal is foglalkozott jobb napjaiban. Munkai legnagyobb része kéziratban maradt, a megjelentek iránt is csak az alabbi források nyújtanak némi tájékozást. Ugyanis Fábián József mondja a barsi tractusról szóló névtára egy nb.-ban, hogy „vagyon ezen ven.