Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

úgy van rám bizva s nem magam fejétől teszem a mit teszek. A mi súly a megbizatás szón fekszik, az teljesen ki van fejezve már az által, hogy az iró azt a szót használja s nem mást, pl. „vagyok, lettem®, — nagyobb súlyt pedig csak akkor kereshetnénk rajta, ha vele ellentétben valami ilyet mondanék : (megbizattam —) s nem magamtól teszem — a miről ott semmi szó sincs. Mindenki ismeri a magyar mondatszerkezet azon különös sajátságát, hogy az állitmányi igét minél hátrább, egészen hátra löki, míg a nyugati nyelvek, s a görög is ép ellenkezőleg, előre tolják azt, csak a mi fordítónk nem. Mi ezt mondjuk magyarul: „s többé nem én élek®, s a görög: KIÜ őe oív.eri eyco, a mikor az alanyon van a hangsúly; inig az állítmányt hangsúlyozva mi így szólunk : „s én többé nem élek®, a görög így: eyco de omsTL Loj. De M. úr stylisticájában ez ép megfordítva áll. E furcsa elvből folyik, hogy a görög és a magyar szórend egy, tehát magyarra a szavakat ugyanazon egymásutánban kell lefordítani, már t. i. a menynyire lehet — s igy jönnek létre a legnagyobb visszásságok, mint Gal. II.l

9

stb. Ugyanazon elvből folyik, hogy a görög igekötőkön, mint előlállókon rendesen különös j súly fekszik, s ezért M. úr esetleg ezen igekötőket külön is, kétszer is (!) kifejezi: Gvv€GiavQiúl

uai ygiarot neki nem „megfeszíttettem a Krisztussal, hanem „a Krisztussal együtt feszittettem meg®, a ini azt tenné, hogy ugyanakkor, a mikor ő, s azt is hogy ő vele és nem mással, a miről ott, Gal. IIj9

, nincs s nem is lehet szó. Neki nem elég az, hogy lagficcvtü vesz jc^oXag^avio elővesz, hanem neki az előre elővesz; nem, hogy yQarpco ír és icqoyQacpa) leír, hanem előbb leír; nem, hogy őiacccooco rendel s középben rendelkezik (pl. végrendeletileg) eitLÖiazuGGouaL pedig még hozzá rendelkezik, a rendelkezéshez ujat c?atol, ahoz h o z z á á d valamit, megtoldja valamivel hanem „ád ahoz a felibe!® Nem elég neki, hogy aved-e(.n]v aviolg eléjük adtam, a mikor az avioíg ki van fejezve már az eléjük szó személyragjában, hanem: „eléjük adtam azoknak", holott a magyarban az utóbbi szónak csak akkor van helye, ha előzőleg ezekről és azokról vólt szó, s kétes volna, hogy ezeknek-e vagy azoknak. Neki Gvyyaiqei rrj alrjÖeicc- „e g y üt t(!) örül a igazságon®, s nem jut eszébe, hogy a magyar csak valakivel örül együtt, s hogy ott a ow-nek nincs tárgya, mert nem ez áll pl. GvyyaiQei faiiv, ami csakugyan ezt tenné: „velünk (együtt) örül®. Szerinte a törvény mellékletül adatott, mert jcgooered-i], s nem veszi észre, hogy ha ott csakugyan afféle gondolat volna, hogy a törvény az Ígérethez pótlékul (s nem mellékletül de azért pótlékul sem) hozzáadatott (ycgoGezed-t]), akkor ott kellene lenni mellette a visszahozó névmásnak avxfj (sc : xfi STtayyelia); de nincs is arra szükség, hogy e szóban az a gondolat kerestessék, mert az, hogy a törvény csak ideiglenes, s hogy az az ígéret után adatott, ki van, s nagyon jól ki van az apostolnál ugyanott fejezve, s nem szorult arra, hogy a fordító a TtQog szócskában fedezze fel. Ime ilyen elvek alapján lehet-e létrehozni csak valami tűrhetőt is ? A mi az ő személyes polémiáját illeti, megjegyzem, hogy Gal. II.1

2

7tQ<) szavára helyesen róvta meg fordításomban a „midőn® szót, csakhogy az nem egyéb, mint egyszerű sajtóhiba „mielőtt® helyett, s hogy 1 Kor. XIIl2

-nél a ra /.wGTrjQia navxa szavak kimaradása fordításomból nem készakarva történt, és végűi köszönettel jegyzem meg, hogy Gal. III.l

6

6/.uog szavának értelmezésénél általa egy tévedésemre lettem figyelmeztetve; a többi n<un igényel feleletet. Még csak azt jegyzem meg, hogy nem Sárospatakon mondják a ker. egyházat „Krisztusi egyháznak® mig Debrecenben, a mint M. úr gúnyolódik, azt keresztyénnek mondják, hanem Pál nevezi úgy ai e/s/XrpLai ev yoiGrio és nem yQiGTiavat. Egy exegetának meg kell érteni azt, hogy bír némi fontossággal a kér J és, hogy melyik új szövetsági iratokban fordúl elő a /{HOTtawg-keresztyén-név s melyekben nem. Pálnál nem Említsem-e még a k i t ű r-féle szavakat, hogy egyik tudós a másiktól igen is vesz át egyet és mást, de hogy a tanítvány a maga bölcseségét nem úgy veszi á t mesterétől, hanem úgy k a p j a stb. stb. ? fölösleges. A ki ezek után is belenyugszik abba, hogy M. úr fordítson neki bibliát, az nem is érdemel különb fordítást. A magamét elmondtam, a magyar protestáns egyház is tegye meg a magáét. P. NAGY GUSZTÁV. SYNODALIA. Az ungi ref. egyházmegye észrevételei „a konventi bizottság zsinati előmunkálataira. (Vége.) 36. § tói a 44. §-ig megtarthatók. 45. §. e.) pontjához hozzá adandó : „az egyházak vagyona feletti minden intézkedés, azok bérbeadása, cseréje, eladása hozzájárulásával levén érvényesíthető.® 46. 47. 48. 49. §-ok nem kifogásoltatnak. 50. §. c.) pontjában a „presbyteriumok" helyett „egyházközségek® teendő. — 51. §-tól 55. §-ig megmaradhatnak. 56. §. h). ezen kifejezés: „az országos egyházi tanácshoz vagy® kihagyandó; — nemkülönben a g.) pont egészen kihagyandó. 57. 58. 59. 60. §. nem kifogásoltatik. 61. §. kihagyandó. 62. §-tól a 91. §-ig, fentebb az 1. §-tól a 20. §-ig el levén mondva, az észrevételek ezekre ott tétettek meg. 92. §. b.) pontjából ezen kitétel: „az országos egy-