Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-02-09 / 6. szám

Közbevetőleg legyen mondva, • hogy a protestánsok azt már megszokták a múltban, hogy ha az államban egy összeesküvés, — forradalom, lázadás stb. terveztetett, vagy ha az államot valami rosz érte, mindannyiszor a szegény protestánsok voltak a bűnösök. S így per analogiam, ha a mostani socialis mozgalmak okozóinak ismét a protestánsok vádoltatnak, vonatkozással a múltra — semmi újság. Csak kár, hogy midőn pl. Brutus Julius Caesar keblébe döfé gyilkát, vagy midőn Dózsa György 1514-ben hangoztatta volt a republikát, a nemesek kiirtását, a jog ós birtok egyenlőséget stb., mondom kár, hogy akkoriban nem léteztek még protestánsok, valószínűleg Brutus is, Dózsa is protestánsnak deklaráltatott volna ő csalhatatlansága által. — Hát az agráriai mozgalmakat Rómában ki éleszté ? ki indítá Katiiinát összeesküvésére? ki Dolabellát, a Cicero sógorát lázadásra 47 Kr. e. ? ki Kade Jánost VI. Henrik ellen 1450-ben, amely lázadás oly élénk színezettel örökíttetett meg Shakespeare által? Ugy Rousseaut, aki szintén az emberek egyenlőségének tanát hirdető, Pythagoraszt, Platónt szintén nagyon lehet ez irányú eszmék terjesztőinek nevezni. Kétségen kivül ez irányok mind socialdemocratikus természetűek, habár maga a szó modern. Hogy pedig a hitújítás alkalmával szintén ittott, mint pl. a münszteri ujrakeresztelőkkel és a parasztháborúval Németországban felmerültek volt ily irányú törekvések, — bevalljuk; de hogy azok idejekorán elfőj tattak, ismét csak a reformátorok erélyes fellépésének köszönhető. De sőt, ha a vallással egyáltalában összefüggésbe hozzuk a socialdemocratikus tendentiákat, akkor nagyon ovatosan kell majd eljárnunk, nehogy Mózest, aki behozván egyházába a tizedet, a földszögletek (peah), ós a minden 7-ik évi termés közösségét, nem különben Jézust, aki add el, amid van, s oszd el a szegények közé (Máté 19. 21,) féle nyilatkozatával terjeszté országát, kommunistáknak ne mondjuk; annál inkább, miután a keresztyénség első százada a szó legszorosabb értelmében véve a vagyon közössége miatt kommunistikusnak nevezhető, — de azon fontos különbséggel, hogy e kommunismus az önként adakozó szereteten alapúit. Hogy pedig a vallásnak nagy befolyása van az erkölcsökre, abban teljes igaza van ő szentségének a nevezett encyklikában, mert a vallás egyáltalán megtisztítja az embert anyagosdi vágyaitól, bűnös gondolataitól, a vallás megszenteli az ember életét, a vallás erőt kölcsönöz erkölcsös, alázatos, békés, nyugalmas életre, megnyugtatja az embert az ő szenvedéseiben, nélkülözéseit enyhíti s talán elviselhetőkké is teszi, elannyira, hogy az igazán valláí sos még az éhhalálos sorsában is megnyugszik. De megint az általános emberi szükségleteket a népnél mindig és egyedül csak a vallással gyógyítani | akarni, az csak amolyan palliativ gyógyszer leend, mely szerint a beteg a hosszú gyógykezelés alatt sínlődvén, megúnja a szellemi eledelt s utóvégre is elcsapja magától az orvost! A nép tud vallásos lenni, tud szenvedni is, ós hagyja magát vigasztalni is, de ha felébred benne a hosszú szenvedés alatt az edzett önérzetes muszáj! nem ismer erkölcsöt, vallást, Istent, s a protestáns nép épen csak úgy, mint a kath. vallású. Igenis, a baj forrása nem bizonyos vallásfelekezetekben, mint inkább az általános elnyomatásban rejlik, A haladó korszellem egyrészt, mely az egyetemes művelődésben talál kifejezést, felemelte mind a közép, mind a legalsóbb néposztályt az emberi jogok teljes ismeretének színvonalára, úgyde másrészt aztán e jogok túlságos megszorítása, u. m. a túlságos adómegterhelés, a nagy ipar hirtelen ós tömeges felvirágzása, ennek következtében aztán a kisipar elhanyagolása, az uralkodó osztályok hatalmi bitorlása, tékozlása, fényűzése; célszerűtlen pénzügyi gazdálkodás a kormányok részéről, uzsorák, kiváltságok stb. ezek azok a források, a honnét aztán az általános nyugtalanság a társadalomban származik, ez az a praeparált talaj, ahol könnyen felburjánzik a különféle rosz, ez az a talaj, ahol aztán némely demagógok a dolgot ad absurdum űzve azon ideális, de gyakorlatilag kivihetetlen, félszeg gondolkodásmóddal, mely az emberi, minden lehető élvezetek egyenlő megosztására céloz, — pártot tudnak magoknak szerezni. Legyünk igazságosak. Ha az emberiség tudománya által (vasutak, gépek, gyárak,) elvette a kisiparosoktól a kenyeret, nyújtson nekik más módot a megélhetésre, s ne kényszerítse, hogy aztán nyomorszülte elkeseredésében merényletekre vagy egyéb aljas törekvésekre vetemedjenek. A munkásoknak a dijazás ós munka óraszámára nézve kedvezőbb feltételek elérhetése tekintetében végső megszokott fegyvere a „strike", az az bosszú, s az illető ne érje el vele a maga célját, nem csoda, ha aztán a bosszu-vágy természeténél