Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

bátor valék, a többször idézett bizottsághoz indokolt kérvényemet,,a bihari régi templomok ügyében benyújtani. E kérelmem a következőleg hangzik : Igen jól emlékszem azon szomorú időre, midőn az építményeknek stylszeríí fentartásáról levén szó, az Árpád- és vegyes-korszaki, valamint a török időbeli építmények is egyszerűen leromboltattak, festményeik bemeszeitettek. Ezen irány — hála legyen a hazai jobb szellem ébredésének — többé nem követtetik; még ottan is, a honnan a döntő szavazatot várjuk, mintegy uralkodóvá lett a nemzet előbbrehaladó geniusa. A sors által olyan egyházmegyének tagjává levén, a mely eddig magát a székváros várát kivéve, majdnem incognitónak volt tekinthető, örömmel tapasztaltam, hogy azon virágzó egyházmegye, nemcsak páratlan romokkal bir, hanem hogy már Erdélyhez való közelsége miatt is, majdnem egészen a reformatióhoz térvén át, a még fenlevő, főleg a hegyek közt fekvő templomok, kevés kivétellel, maguk árpádkori vagy vegyesházi külsejükben megmaradtak, sőt sok helyen még mai napig is megvannak. Elősegítette ezen megmaradási állapotot egyrészt a községek szegénysége, a falak meglehetős volta, a kath. szertartásokra emlékeztető fölszerelésnek kiutasítása után pedig a hazai emlékezethez való hű, ősrégi ragaszkodás, mely elégségesnek vette, ha a szent ténykedés központjának megváltoztatásával, az örökké tartó, gyönyörű bolthajtásoknak mellőztetésével, nagyobb ablakoknak kitöretésével — a régi egyházi egységnek néma, de régi tanúit ilyen módon eltávolítják. Más nézet uralkodik mai napon, a nemzeti békesség napjain! Nemcsak a hazai nyelvnek, de a hajdani magyar művelődésnek mindenben való feltüntetése egyik főcélunk. Igaz, mint mondják, hogy mostanában készül egy törvény, a mely a régi építményeket is a nemzet oltalmába helyezi, mintha ilyesmi már évek óta nem heverne a ház archn urnában félretéve; de azért van-e, a ki a régi egyházak és váromladékok fentartása, vagy azoknak stylszerű restauratiójáról gondoskodik is ? vagy ellenkezőleg nem látjuk-e azt, hogy épen a régiség ezen kiváló tanúi szemeink előtt, egymásután eltűnnek és pedig annyira, hogy sem képben, sem leírásban ezekről többé semmi szó sincsen ?! Fölhozván a Biharban tett eddigi működésemet, mondom, hogy mintegy hivatlanul kerestem fel Debrecenben, mint a ref. egyház székhelyén egyes kitűnőségeket, valamint a papi, ugy a tanári karból is, kiknél a legmelegebb viszhangra találtam; de vájjon találjuk-e ugyanazt az előzékenységet a vezérelteknél is ?! Vagy nem fogja-e a sokaság, az egyházi autonomiát féltvén, ottan is a hívatlanok belekeverését látni, és ellentmondani a kormánynak, a hol ennek szaktudósai, kik politikát nem űznek, más, t. i. a régi emlékek fentartása szempontjaiból indulnak ki. Ha tehát az országos bizottság tanácsomat csak némi figyelemre méltatni kegyeskedik, magából a debre-I ceni superintendentiából — mivel ezt mint hozzám legj közelebb fekvőt először látogattam meg, — fölkérne i egyelőre az egyházi és világi elöljáróság mellé, egynéhány szakembert, mint p. o. Révész Imre, Lugossy J., Géresy stb. urakat, kik maguk ösmerőseiből mintegy műtanácsot választván, mindenekelőtt az egyházmegye összes régi templomait felírnák és megkérdeznének minden egyes autonom egyházi községet, melyik templomon, vagy tornyon kellene legelőször is segíteni, vagy melyek várhatnak még egy-két évig, és milyen segélyt nyújtanának vagy várnának a célszerű restauratiónál ? hogy igy az elkerülhetetlen egymásután mindenekelőtt megállapíttassék. Ilyenformán fognának az illető egyházak, föltevén, hogy mindenütt a közönség is segédkezet nyújt, az országos bizottság által O Felségének ajánltatni, vagy a hol ez szükségesnek nem is mutatkoznék, magából az erre szánt országos pénzből, ad vires cassae, segíttetni! Igy még meg lehetne menteni azt, a mi főleg a mi vidékünkön, mintegy elfelejtve, mert nem is ismertetve, naponkint — és örökre elvész! Több éven át szerzett tapasztalásomból, tehát mindazon régi egyházaknak, melyeken még -segíteni lehet, egyedül azon jó tanácsot adhatom, melyet már fentebb érintettem, hogy a stylszerű restauratio rajza, vagy leírásához csatoltassék a szakismerők ajánlata, és azon pénz- és munkaerő, melyre maga a hitközség vállalkozik; mert különben az országos bizottságnak csak levelezése fogna gyarapodni. Dr. RÓMER FLÓRIS FERENC. | KÜLFÖLDI EGYHÁZÉS ISKOLA. A p r ó s á g1

o k. A chicagói gazdag izraelita congregatió hosszas tanakodás után szombatról vasárnapra tette át a vallási szolgálatokat. Bizony nálunk is nagy előnye lenne ennek mindegyik vallásfelekezetre nézve. * * * A porosz egyházi zsinat csak nem régiben végződött be. Határozataiból látszik, hogy ott az illiberalisok voltak többségben. A liberális orgánumok által előre hangoztatott komor jövendölések szánandóan beteljesültek. Igy a többek között, a fennálló törvény dacára, nagyon ellenséges állást foglalt el a polgári házassággal szemben. Atalában nagyon despotának, reactionariusnak s határozottan illiberalisnak mutatta magát. De az egyház, ugy látszik, ellenállásra készül. Alig zárta be ülését a synodus, midőn a Protestantenverein, ez a liberális németek nagy egyesülete, összegyűlt Berlinben, hogy tanácskozzék a helyzet fölött s a következő határozatot hozta :