Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-28 / 52. szám

Szerencséje volt e kornak, hogy a forma nem sok tartalmat foglalt magába; kevés volt az anyag, mit a tanulónak el kellett sajátítania ; azért megkapván a formát, maga szerezte meg a tartalom bővebb anyagát. A tanuló önszorgalomra volt utalva; érettebb is volt, mikor az iskolába lépett, s a nyert forma megadta a módot, sőt a vágyat is az ismeretek gyűjtésére ; azért e korszak jeles tanulói autodidacták voltak. Mindez azonban nagyon megváltozott. Az anyag rendkívül fölszaporodott. Az egyes tudományok roppant kitérjedése túlságosan megszaporította a tantárgyak anyagát, ugy, hogy ma a tanuló a gymnásium alsó négy osztályában kénytelen annyi massát elsajátítani, mit azelőtt a négy felső osztályban végzett el. A tantárgyak anyagának túlságos megszaporodása lassanként lehetetlenné tette a régi elméleti mód helyes alkalmazását. Meg kellett változtatni a célszerűtlen módszert. Megfordították tehát a dolgot, s már most az az elv jutott érvényre, hogy a gyakorlatból kell az elmélethez jutni, a részletekből kell az egyetemeshez emelkedni ; a massából fejtik ki a formát; tehát először jön a példa, aztán a definitió. Mindez a nyelvekre helyesen alkalmazható; de a nyelveken kivül mennyi még a külömböző tantárgyak anyaga! Erezték a feladat nehézségét az úgynevezett „tanférfiak* ; innen a sok experimentálás középiskoláinkban. Csak a legújabb időkben jutott a tanügy a tanitás reformjának két főelvéhez, s még nem tudjuk, vájjon a nehéz feladat megoldásához eljutnak-e vele ? E két főelv a következő : 1., A középiskolák nyolc osztálya egy folytonos fokoz a ti fejlődést képezzen ; meg kell tehát szüntetni az ismétlő módszert, mely szerint a gymnásiumi négy felső osztály az alsó négy osztály imétlését képezi magasabb fokon. 2., A tantárgyakat csoportosítani kell, s az egymásba illeszthetőket össze kell olvasztani különösen az alsó osztályokban. Ez az encyclopaedikus módszer. Mindez azonban, amit elmondtam, a középiskolákat illeti. Mit akarok itt ezzel, midőn egy népiskolai tankönyvvel van dolgom ? Vizsgáljuk csak tovább a dolgot. Hogy e reformok sikeres eredményre vezessenek,szükséges, hogy a nép- és elemi iskolák tanítása hasonló gyökeres átalakuláson menjen át. Hasztalan experimentálunk mi a gymnasiumokban, ha az ujabb módszerhez kellő képzettségű tanulókat nem kapunk az elemi iskolából. Ez pedig — ne ámítsuk magunkat, valljuk be őszintén, nálunk, igy amint van, kivihétlen. Rendes elemi iskolák csak városokban vannak és nem is lesznek máshol. Népiskola és elemi iskola kétfelé választva többé nem lehet. A tanitás reformjának elkerülhetetlen követelménye nálunk, hogy a népiskolák az elemi iskolák színvonalára emelkedjenek. Erezték ezt a népiskolák ujabb szervezői; érezték mondom, mert nem mondták ki. A tantárgyaknak, melyeket ma már a népiskolákban tanítani kell, olyT

különféleségét látjuk, melyek azt mutatják, hogy a népiskolákkal az elemi iskolákat kezdik megközeliteni. Hajda n a népiskolákban valláson kivül olvasást, irást, és egy kis számolást tanítottak; hozzá járult még a boldog hajdankor mindenes könyve a „kis tükör." Ez volt a nép csíziója, összes tudománya. Lássuk, ma a törvény értelmében mi mindent kell ott tanítani: magyar elemző nyelvtant, fogalmazást, történelmet, földrajzot, természetrajzot, egy kis fizikát is, egy kis alkotmányr

tant, gazdászattani, számtant, mértant, kertészetet, azonkívül vallást, éneket, sőt a hol kitelik gymnastikát és rajzot is. Es ezek mind kötelezett tantárgyak a népiskolákban ! Mivel ad többet a négy rendes elemi iskola ? semmivel ! sőt még kevesebb félét ad, csak a mennyiségre, a massára nézve ad többet. Már most ha a dolgok így állanak, ha már a népiskolában is ennyire megszaporodott az ismeret anyaga és különfélesége, s ha hozzávesszük, hogy mennyivel inkább a középiskolában ! — van-e gondoskodva a mód ról, az eszközökről, hogy a tanulók mind ezt a sokat meg is tanulhassák ! ? Van-e legalább célszerű tankönyv, meiylyel a nehéz feladat megoldása megkönnyittessék ? Bizony, erre nagyon kétesen hangzik az „igen" felelet. Haladás történt, az bizonyos; vannak nyelvtanok az ujabb methodus szerint; sőt az a baj, hogy nagyon is sok van; gomba módra szaporodnak ezek s esak növelik a zavart. No de hát a nyelvtan terén csak mégis történt valami. A többi tantárgyakra nézve azonban még most is a régi kerékvágásban döcögünk. Még a népiskolai tankönyvek is a merev rendszer formái közt mozognak; definiálnak, hogy aztán a „például® rányomhassa a pecsétet bölcseségükre. Az általánosból indul ki legtöbb tankönyv s úgy megy át a különösre, a részletekre. A tanítás módjának elvei megváltoztak, gyökeresen 1 átalakultak; a tankönyvek irói azonban megfeneklettek a régi formák közt. A földrajzot például (hogy én is mondjak egy példát,) ma már úgy kellene a népiskolákban tanítani, hogy az iskolából és azon faluból, hol az iskola van, kiindulva, jusson el a gyermek lassanként az atlanti óceánra és végre a csillagokba. E helyett azonban a tankönyvek irói még mindig a csillagvizsgálói magaslatból kezdenek praelegálni a szegény paraszt gyereknek, csak úgy szállanak aztán lejebb-lejebb az ő szegény viskójához, miután már Tolnát Baranyát, atlanti óceánt és jeges tengert bejártak velük. Magyarországgal is úgy vagyunk. Kezdik az ország fölosztásával, aztáu átmennek a megyékre s úgy az egyes városokra és falukra; pedig az ujabb methodika azt követeli, hogy megfordítva tegyék.