Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

bein a dogmatikai természetellenes vonatkozásoktól teljesen megtisztítani. * Páter Lonkay — irja a »Függ. Hírlap.," nemigen tiszteli a sírok szentségét; alig fagyott össze rajtok a rög, feltúrja s mint a hyéna megmarcangolja a holtak csontjait. Toldy Istvánt sem hagyja nyugodni : „Hány szor sajnáltuk ezt a tehetséges fiatal írót, hogy egészen az istentelen és szabadkőművesi irány nyelte őt el. Az utóbbi időben valahányszor feltűnőbben gonoszkodott keresztényellenes tolla, mindig úgy reménykedtünk vele szemben, hogy még belőle józan konservativ ember is válhatik. De Isten megtagadta tőle az időt a megtérhetésre, a ki szellemi anyja, az Egyház ellen annyiszor dühöngött, negatív teljesült raji a az Ur negyedik parancsa : Atyádat és anyádat tiszteld, hogy hosszuéletfí légy a földön. A »P. Napló® azt irja róla utólag, hogy a szabadkőművesek sorából már régen kilépett. Nekünk az utóbbi évekből is ellenkező adataink vannak s a temetésén szerepelt freimaurer-j el vények is a „Napló* ellen bizonyítanak. Különben örülünk, hogy a hazánkba is behurcolt szabadkőművesség koryphaeusait azzal ügyekeznek tisztázni a közvélemény előtt, bogy kiléptek ama sötét szövetségből, meiylyel a magyar jellem soha sem fog megbarátkozhatni.* — Igy ir a vitéz lovag úr. Egyéb szavunk nincs hozzá, mint hogy ilyen kegyeletlen durvaság kritikán alól való s csak azért említettük meg, hogy e példátlan arcátlanságról a világ, melynek józan észszel bíró része Lonkay buta lapját nem olvassa, szintén tudomást vegyen róla. * Gyászhirek. Prot. egyházunknak a világiak közt egyik legkiválóbb támasza, buzgó pártfogója, balázsfalvi Kiss Miklós, nincs többé az élők soraiban. A fájdalmas csapásról a következő gyászjelentés adatott ki : „Özvegy balázsfalvi Kiss Miklósné született, nádasdi Sárközi Emilia és gyermekei : Kiss Flóra, — férjével í alsó-dabasi Halász Zsigmonddal s kis fiával, — és Kiss Aladár, az összes rokonság nevében is, mély fájdalommal jelentik : feledhetlen férjének, atyjuknak, ipának, illetőleg nagyatyjának néhai balázsfalvi Kiss Miklós urnák, Jász-Nagykun-Szolnokmegye és Kecskemét sz. kir. város főispánjának, a főrendiház jegyzőjének s az alsóbaranya-bácsi ref. egyházmegye segédgondnokának stb. folyó évi december 14-én d. e 9 óra 40 perckor, tüdőlob következtében, 10 napi súlyos szenvedés után életének 60-ik;

boldog házasságának 26-ik évében bekövetkezett gyászos kimultát. A boldogultnak hült teteme f. hó 18-án csütörtökön d. e. 10 órakor, a reform, egyház gyászszertartása szerint, a felső-temetőben fog örök nyugalomra tétetni. Áldás hamvaira!* *) — B ö n n i c k e Ármin, a nagyszebeni ev. egyház orgonista-kántora, ismert nevű zeneszerző s a szebeni zeneegylet igazgatója f. hó 12-én elhunyt. NECROLOG. Mentovich Ferenc emlékezete. Közéletünk egyik kitűnősége: Mentovich Ferenc, a költő, a természettudós, a marosvásárhelyi h. b. főtan ódában a mennyiségtan és természettan tanára, dec. 15-én reggel hirtelen és váratlanul elhunyt.*) Született a boldogult 1819. ápril 19-én, Debreken, Középszolnok megyében, r. kath. szülőktől; atyja, a Mikes grófok gazdatisztje volt. Iskoláit mind a nagyenyedi ref. főtanodában végezte. Itt irányult az éleseszű fiatal emberre id. Szász Károly figyelme, ki mint jogtanár, politikai szónok, az erdélyi ellenzék vezére és sokoldalú tudós feledhetlen nevet vívott ki Erdély történetének heves mozzanatokban gazdag három évtizede alatt. A nagytekintélyű és kitűnő férfi házához vette Mentovichot és fiainak nevelésével bizta meg. — Szászéknál 1837-tŐl egész 1841-ig lakott Mentovich s ez időben kezdődik közte és a nagynevű apjához teljesen méltó Szász Károly között azon benső barátság, melyet a pálya azonossága később Nagy-Kőrösön még szorosabbra fűzött. Az „egyedül üdvözítő* anyaszentegyházba vetett hite már ez időben sok megpróbáltatáson ment keresztül: a széles látkör, melyet Erdélynek akkori legkiválóbb férfiaival való érintkezése által nyert, oly elhatározó befolyást gyakorolt rája, hogy 1841-ben Berlinben, hol az egyetemen természettudományokat hallgatott, diatlvdikusból reformátussá lett. 1843-ban tér vissza Erdélybe, s több évig Gáldon Kemény Albert báró házánál foglal el nevelői állomást. 1844 ben nőül veszi Vajda Dániel híres borászati szaktudós áldott kedélyű leányát, Anikót^ jelenlegi özvegyét. Boldog családi éh-tét a forradalom viharai zavarták meg ; a tényleges katonáskodás helyett azonban mint képzett vegyész a lőporkészités és robbantó anyagok gyártása által szolgált a kö/.ügynek, barátjával Jánosi Ferenccel együtt. Erdély akkor lángban állott. Mentovich nem hagyhatta kis családját ott, nejével és két fiával Pestre menekült, majd a forradalom lecsillapulta után Nagykőrösre hittak meg tanárnak, melynek ref. lyceumában akkor a legjelesebb tanárok működtek : ott volt Arany, Szász Károly, S/.ilágyi Sándor, Szabó Károly, Tomory Anasztáz. Mentovich a természettudományokat adta ott elő egész 1856-ig, midőn az erdélyi ref. eonsistorium által a marosvásárhelyi ref. főtanodához tanárul hivatott meg. Azóta a székely fovárosban lakott, végigtanítván ott néhány nemzedéket, oktatva őket az örök igazság tanaira, s buzdítva a legnemesebb honsze • retetre. Mentovich melegen érző szíve sugallatának engedve, korán kezdé meg gyöngéd és formaszép dalait iroga'ni, *) Bővebb neciulogot kérünk. S z e r k. *) Az Ismerettár (Pest, 1862. Vll. 276 1.) szerint »e csinos nyelvű iró, ki a formára is nagy gondot fordított, meghalt 1856-ban.K Mi akkor baklövés volt, az ma, fájdalmas valósággá lett. B. A.