Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-21 / 51. szám

napok tényeivel foglalkozzunk s felidézzük emlékezetünkbe azon magasztos eszméket, melyek emberségünk gondolatvilágát határozottan átalakiták s a baladás egyedül üdvözítő ösvényét előtte századokra megjelölék. Méltó komolyan fontolóra vennünk, micsoda az igazság; mi volt azon szellem, mely az <5 világ állami és társadalmi intézményeinek uj alakot adott, s mely ez előtt XIX. századdal megvalósitá az emberiség eszményét, mivé az emberiségnek lennie ós fejlődnie kell. Karácsonyi örömórzelmeink azonban ne puszta elméleti ömlengések s átalános áradozások legyenek, de vizsgáljuk meg komolyan azt is, hogy két ezredév alatt micsoda hódítást tett már közöttünk a krisztusi szellem; egyházi ós társadalmi életviszonyaink hű tükrei-e már ama magasztos szeretetnek s önfeláldozásnak, mely Urunk szivét dobogtatá, mely isteni alapítónkat a Grolgotha vérhalálába vezeté. El kell pirulnunk, mikor e kórdóst felteszszük, s karácsonyi örömünk könyvében reá feleletet nem találunk. Vallási tekintetben, ha a hitfelekezetek egymáshozi viszonyát tekintjük, ha egyfelől a vakbuzgvság s türelmetlenség szellemét, az elszigeteltséget ós a krisztianisnuis világmissiója iránti órdekeletlensóget figyelembe vesszük, fájdalommal kell megvallanunk, hogy a Krisztus világéltető lelkétől még folyvást messze vagyunk. Polgári és társadalmi téren ugyanazon elszomorító jelenségek ötlenek szemeink elé. A haladás magasan lengő lobogóin ott ragyognak az isteni jelszavak : szabadság, egyenlőség, testvériség; de a társadalmi szervezet most is a régi; válaszfal itt, előjog ott; a téveszmék egész raja zsong a Krisztus szellemében megifjodni akaró társadalmunk életfáin. A tőzsdékben ezrek zsibonganak. A templomok konganak az ürességtől. Nem hogy közelebb mentünk volna a Krisztushoz, hanem ugyancsak messze rohantunk tőle. De a szellem azért ól. Ha eltaszítják az egyházak ós társadalmak, felül az idő szárnyaira s a jövőben építi fel a szabad eszmék Sionát. Azért hát csak zengjen a szent hymnus a templomok boltivezetei alatt. Dicsőség magasságban az Istennek és az embereknek békesség és jóakarat." Boldog ünnepet! PiSKKSZLÉNKI JÁNOS. ISKOLAÜGY. A „tatai h. h. tanítótestület" nov. 19-én Tatán tartott főértekezlete. Nt. Páli Lajos elnök úr az értekezletet röviden megnyitván, következik meg nem jelent tagok igazolása, majd az elnöki jelentés a »Leltár4

átvételéről a volt elnöktől. Azután minta előadás. Ajánlkozott Lázár Antal bőnyi tanitó úr a lejtő magyarázására. A helybeli h. h. elemi iskola VI. osztályú növendékei előtt azután egyszerű eszközökkel, érthető rajzokkal csakugyan elég érthetővé igyekezett tenni minta előadásának tárgyát, bár néha Tarcy prof'essor uramnak való fába is vágta fejszéjét. Ugyan ezen alkalommal Kócán Lajos koesi tanitó úr is ajánlkozik természettanból, de neki e joga meghagyatik a jövő értekezletre. Az előadó tanitó úr a jövő értekezletre szintén előadást igér tartani az összetett csigákról. A mult értekezlet jegyzőkönyvének b) pontja nyomán napi rendre vétetik a somogyi m e m o r a nd u m. Ennek megvizsgálására és megbirálására s véleményadásra f. év. jun. 4-én bizottság neveztetett ki Mohácsy János ó-szőnyi-, Győry Miklós mocsai- és Szabó Mihály szomódi tanitó urak személyében. E bizottság aug. 30-án összeült s hogy minő eredmény nyel oldta meg feladatát, azt a következőkben adja elő. »1. A mi nevezett »Emlékirat*-tal céloztatik, t. i. a h. h. felekezeti tanitók helyzetének javítása, azt a bizottság is kívánatosnak tartja. De minden félreértés elkerülése tekintetéből kijelenti a bizottság, miszerint nem azért óhajtja azt, mintha mi is ^a subordihatió minden önérzetet elnyomó s a tanitói tekintélyt megsemmisítő súlya alatt nyögnénk®, mert ilyenről a tatai e. megyebeli tanitók nem panaszkodhatnak, legalább a bizottság ilyesmiről semmit sem tud ; hanem igen is szükségesnek látja azért, hogy a tanitói állás eddigi bizonytalan állapotjából kiemeltetvén, a tanítóknak is törvény által pontosan és részletesen körülírt hivatalos állásuk és hatáskörük legyen. 2. A mi pedig az emlékirat tartalmát illeti, abban b.-somogyi tanitótársaink először is a tanítói hivatal hármas sérelmét adják elő, azzal indokolják aztán a 14 „pont*-ban foglalt azon kívánalmaikat, melyekkel a tanitók helyzetének javítását célozzák s melyeknek törvénynyé emeltetését a főt. zsinattól kérik. Mivel a bizottság az emlékirat megvizsgálása, megbirálása s arról való véleményadás végett neveztetett ki, tehát mind a sérelmeket, mind az azok orvoslására szolgálandó kívánalmakat megvizsgálni, megbírálni, véleményét azokról a főértekezlet előtt minden tartózkodás nélkül kifejezni, a bizottság szoros kötelességének ismerte.