Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-02-02 / 5. szám
A protestánsok mindenfelé szaporodnak. Nápolyban nem sokára a már a negyedik istentiszteleti hely fog megnyittatni. * A genevai szabadelvű katholika egyház fő tanácsa az utóbbi ülésen érdekes kérdéssel foglalkozott : a két szin alatti urvacsorázás behozatalával, s abban állapodott meg, hogy a kath. plébániákat felhatalmazza a két szin alatti urvacsorázás gyakorlatba hozatalára. * Egy olaszországi kicsiny faluban sajátságos jelenet adta elő magát. Vagy harminc fiatal leány megháborodni látszott • az egyik kukorikolt, a másik nyávogott, a harmadik ugatott, mindnyájan ordítoztak, kézzel lábbal hadonáztak, káromkodtak s szidták a papokat, hogy mért nem birják őket kigyógyítani, testükből az őket háborgató gonosz lelket kiűzni. így gondolták magoktól az ördögöt távol tartani. Honnan származott bennök ez a macskazenés ördögűzés ?. . Böjt utolsó vasárnapján egy jezsuita papolt falujokban. Hallgatói előtt rettenetes színekkel rajzolta a poklot és ez ördögöt, szívökre kötötte, hogy ezektől őrizkedjenek. Ugy látszik, hogy beszéde annyira meghatotta azt a tudatlan harminc parasztleányt, hogy elméjökben megháborodtak. * Madagaskár királynéja Imerina tartomány lakóinak minden munkát megtiltott vasárnapon. Az orthodox újságok ezt felséges intézkedésnek találják • mi pedig azt mondjuk, hogy sem Madagaskarban sem másutt nem engedhető meg az, hogy valakit hatóság kényszeritsen vallásosnak, vagy legalább látszólag annak lenni. * Grlasgowban egy bérkocsi társulat néhány kocsit az utcákon fel s alá járatott vasárnapon. Sokan haragra gerjedtek a szombat ilyetén képen való megsértése miatt. A társulat kinyilatkoztatta, hogy a kocsikat azért indította útnak, hogy a hívőket a templomokba szállítsák. Az egyház presbyteriuma meg is nyugodott ezen abból a tekintetből, hogy ha a gazdagok equipageon, meg fiakeren járhatnak templomba a szombat megsértése nélkül, a szegények is mehetnek omnibuson. * Itt aztán tisztelik a papot! igaz, hogy az a pap meg is érdemli. Spurgeon, a hires baptista pap nem régiben ünnepelte ezüst lakodalmát. Ez alkalommal egyháza 125.000 francnyi ajándékkal lepte meg. 0 pedig nem fogadta el azt a maga részére, hanem egy szegény öreg asszonyok menhelye alapjául ajánlotta föl. A Renaissance után HETESY VICTOR. lelkész. IRODALOM. Egy erőtlen lelkész. Egyházi beszéd, melyet nagygeresdi evang. gyülekezetéhez intézett 1878-ban Trsztyenszky Gryula, nagy-geresdi evang. lelkész, ny. esperes. Sopron, ny. Romwalter K. 38 1. — E füzet, szépen irt, széles olvasottságról tanúskodó és mélyen megható egyházi beszédet foglal magában. „A beteg madár kiáltása e prédikáció boldog társaihoz, kedves híveihez® 5 mert a szerzőt megtörte, elerőtlenitette a nyavalya. De azért s ha beteg is, szive melegen érez®, máskép nem is tudott volna oly szívhezszólóan írni, mint ahogy e füzetében ír. Saját állapotát, súlyos betegségét az introductióban irja le; s e bevezetés bizonyítja, hogy a szerző mesterileg tudja érinteni az emberi kebel legnemesebb húrjait. Aztán egy bánatos képet állit hallgatói elé, melyet Jób 4 r. 18 v. alapján a szentírás szavainak keretébe illeszt. A textus első részében szól az erőtlen lelkész fájdalmáról, mely a tenni kész-, de tétlenségre kárhoztatott szellem fájdalma, mely annál mélyebb, leverőbb, menüéi magasabb röptű, mennél emelkedettebb szárnyalású volt előbb. Minő kinokat érezhet az a tétlenségre kárhoztatott férfiú, ki e füzetben, egy helyt így nyilatkozik: s a szószék volt az én boldogságom, erőm, vágyaim központja, mindenem a szószék, a cathedra volt. A szószék volt a fa, lelkem, szeretetem volt a repkény, mi e szent fát átölelte, s azzal összenőtt elválhatlanul. * Azonban vigasztalódik. Ha van fájdalma a lelkésznek erőtlensége felett, van e fájdalomnak gyógyszere is. Szerinte, a szeretet a legjobb orvosság ; mert a szeretetnek s az abból fakadó részvétnek csudás, ki magyarázhatatlan, isteni ereje, gyógyító hatalma van. Az „erőtlen lelkész* elgyengülése nehéz napjaiban kétí féle orvossággal él. Az egyik gyógyszer a hit, a vallás, . az ima; a másik, a múltra való megemlékezés, mely megnyugtatja öntudatát. Gyönyörű részlete e műnek az a hely, hol a szerző kimondja, hogy a geresdi ev. egyház nemes jellemét nem a lelkészek sírkeresztjei, nem a temető határozza meg, de az üresen álló szószék sabetegágy. „Mikor volt — kérdi — a geresdi egyház legfényesebb ? akkor, midőn szószéke üresen állt. A szabadságharc utáni elnyomatás szomorú napjaiban, midőn lelkész nélkül állt, midőn lelkészeért várt, küzdött.4 Itt a bebörtönzött Haubner Máté superintendenst érti, kinek ősz fejére méltán helyezi a honszeretet martyr koronáját. A beszéd legvégén meleg hangon szól a szerző kedves gyülekezetéhez. Mivel régóta nem adhatta a szószékről ielkiatyai áldását híveire, e beszédben emeli fel áldó kezeit, s ebben küldi I áldását gyülekezetére. E prédikációt olvasva, érezzük, hogy itt egy szép lélek önvallomásai vannak lerakva ; érezzük, hogy a beteg lelkész e beszéd minden szavát, minden gondolatát szeretettől hevülő lelke mélységéből merítette, onnan szakította ki, hogy mint szive egy
