Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-12-07 / 49. szám

taknak és megholtaknak neveik. Szereztetett 1796-ik esztendőben tekintetes dapsai Dapsy László és tekintetes tassi Végh Károly urak eurátorságokban és rimaszombati Szabó István udvari predikátorságában, ajándékoztatott a feljebb is megnevezett tekintetes dapsai Dapsy László ur által, mint a nemes szárazbeői szent ecclézsia érdemes eürátora által.* Ugyanebben a könyvben vagyon a nemes tenki, hevesi és szárazbeői ecclézsiáknak protocolluma is, mely anyakönyvet ő irta 1801-ig, a mikor Brassai László váltotta fel helyét 1802. március 5-ig, midőn az anyakönyv Átányra vándorolt és most is birtokában van s a tanyai szülöttek, meghaltak, párosodtak bejegyzésére szolgál. Érdemes felemlíteni az egyesült zsenge egyház intézkedéseit, nevezetesen az 1797-ik évi nov. 19 ik napján Hevesen tartatott consistorium végzéseit. 1. Agentiális perselyt még mostanában ezekben az uj egyházakban nem kell csináltatni, sőt azt publicálni sem kell, minthogy ezen uj eccláknak magoknak is szükségük vagyon, hanem minden esztendőben az Ágens ur részére adrttasson a ns. hevesi eccla perselyéből egy arany a T. visitátor urak kezökbe, maguknak pedig a visitátor uraknak egy Rhénes forint. 2., Ha bizonyos az, hogy a t. esperes urnák olyan currense járt, melyben a pesti és a perkupái ecclákat publicáltatni hagyta, ha szintén azon cui'rens levelét mihozzánk nem utasította is mindazáltal azokat Hevesen a jövő két szent alkalmatossággal publicáltatni kell. 3., T. Szabó István ur, itt ezen mostani sz. hivatalában holtig marasztatik, azért is Hevesről és Tenkről deputatus urak a bodvai gyűlésre nem is mennek, hanem Szárazbeőről fog elmenni annak érdemes curátora Tettes dapsai Dapsy László ur oly instructióval, hogy ha a megnevezett t. udvari prédikátor ur csakugyan valamely népesebb ecclába találna rendeltetődni, ugy azon esetre kérjen a Vener. Publicumtól a megnevezett curátor ur t. Szabó István úrhoz más hasonló t. udvari prédikátort. (Vége következik.) Közli CSENGERY JÓZSEF, ref. lelkész KÜLFÖLDI EGYHÁZ És ISKOLA. A prósá^ok. Kálvinista bolondság. — Angliában több olyan lap létezik, melynek egyedüli célja a profétiák feletti discussio s azok magyarázata, megfejtése. Ezek egyike a Christian Herold azt a felfedezést tette, hogy az Apocalypsis »Fenevadja", melynek száma 666, — senki más, mint Napoleon Jeromos herceg. Vigasztalásul szolgálhat neki, hogy legalább nem maga az, hanem népes kompániába sorozták. A „Herold* elődei a ,Vaddal* már más nevezetes személyeket is próbáltak azonosítani, így Mahomedet, Luthert, Cromwellt, I. Napoleont stb. Azt tartom, hogy az azonosítás legtalálóbb lenne a szerkesztők efféle cikkeivel. * Pápista bolondság. Olaszország egy kis falujának Malendugnonak szent Anicet a pátronusa ; dacára azonban a lakosok iránta viseltető kegyeletének, a szegény Anicet nagyon gyönge állapotban levő szent. Elsőben azért, mert csak kartonból van, a mi bizony még egy kicsiny falu szentjének is elég szegényes kelme ; másodszor azért, mert nem valami erős plébániáé, még csak nem is valamelyik plébánusé, hanem egy egyszerű magánzóé, ki a szentet ünnepnapokon oda kölcsönözte a klérusnak, máskor pedig magánál tartotta. No — mondják sokan — ez ugyan még nem valami világrenditő nagy baj; egy kartonból való szent csak a valódi szentnek kiábrázolása; egy alakról lehet több képet csinálni s egyik olyan lesz, mint a másik. A Malendugnoi plébános is igy gondolkozott; egy nagyon szép uj Anicetet készíttetett fából, s oly gazdagon csillogóra aranyoztatta, hogy a szegény Anicet,képmás a plébánosnak 300 aranyába került. Hihetőleg igy gondolkozott: no, ha az a rongyos szent is üdvösségére szolgált a híveknek, mennyivel inkább ez az aranyos; ha az is szerzett jövedelmecskét, mennyivel inkább ez. Alig várta, hogy híveinek bemutathassa; de mi történik ? . . . már ki gondolna olyat, hogy a kartont valaki többre becsülje, mint az aranyat; s ime, a plébános buz^ó hívei többre becsülték. Rájok nézve csak egy Anicet van a világon, a régi, karton Anicet; csak az pártfogolja őket, csak ennek van joga az ő áhítatos tiszteletükhöz. Az aranyos drága Anicetet csak bitorlónak, tolakodónak tekintették s mint ilyennel bántak; az az börtönbe vetették, bezárták egy fülkébe s kijejelentették előtte, hogy többé onnan kijönnie nem szakad ; vagy is élethossziglani börtönre ítélték. A Malendugno környékbeli papság — ily bajos körülmények között nem tudván eligazodni, hogy melyik szentnek adja a tisztességet, — a püspökhöz fordult, a ki ez eseményt elég komolynak tartotta exummunicatió elővételére. Átok alá vetette a régi Anicet tulajdonosát, és a valódi karton Anicetet; s mind azokat, kik ezt imádni merészlik, az egyházból kirekesztettnek nyilvánította, de mégis azon fentartással, hogy ha a tulajdonos e szentet az egyháznak átengedi, az excommuuicatio hatályon kivül fog helyeztetni. Sőt az is tudtára adatott, hogy ha nem engedelmeskedik, örökre pokolba fog járni. S így mit volt mit tenni a karton szentet átadta a plébániának. Ekkor a csillogó Anicet előhozatott börtönéből, a a drágaság leszedetett róla. A plebánus pedig erősen reményli, hogy az ő 300 aranyát busáson fogja kárpótolni az a régi rongyos karton szent.