Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-11-09 / 45. szám
vajmi kevés embernek jut eszébe magát az eszmét venni bonckés alá, hanem a legtöbben fölteszik saját pártjuk zöldbe játszó szemüvegét s azon keresztül szemügyre veszik amúgy magyarosan az ellenpárthoz tartozó reformer személyét — és akkor aztán jaj annak az embernek. A politikai életben hasonlóképen folyik a hajrá. Ennek köszönhető, hogy innen-onnan minden valamire való politikusunk lejárja magát s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy kifogy azon hazafiak száma, akik teljes önmegadással odadobják magukat, hogy lejárjuk őket. A nálunk divó ilyetén keserves állapotok között kétszeresen becsesnek tűnik fel előttünk angol atyánkfiai rokonszenvének emiitett nyilatkozata. Azon lapból különben, melyet Gordon ur a számunkra levelével egyidejűleg megküldött, szintén örvendetes tapasztalatot szerezhetünk magunknak az ő és társainak irányunkban érzett barátságáról. Egy cikk van e lap egyik számában, melyben Gordon úr a magyarországi, különösen protestáns viszonyokról ír azzal a melegséggel, a mi ő neki sajátja. Sajnáljuk, hogy e cikket nem reprodukálhatjuk; mert abban lapunk szerkesztőjének személye és működése olyan alakban van leírva, hogy ő saját lapjában az elismerés ilyetén nyilatkozatainak helyet nem adhat. De kárpótlásul, jelen számunkban, egy más helyen, mutatványul közöljük az emiitett lapnak egyik igen figyelemreméltó és érdekes cikkét. A Christian World, kitűnően szerkesztett protestáns heti lap, mely egyforma és folytonos figyelemben részesiti nem csupán az angol, hanem a külföldi protestáns egyházi mozgalmakat és eseményeket is. Ennélfogva nem is hasonlítható az akár a magyar, akár a német egyházi hírlapokhoz. A „Protestantische Kirchenzeitung", e legelterjedtebb német egyházi lap, vagy a magyarországi protestáns lapok ós folyóiratok, a fősúlyt a németországi, illetőleg a magyar protestáns eseményekre fektetik, s a külföldnek csak annyiban adnak helyet, amennyiben a belföldi ügyek nein töltik meg a hasábokat. Persze hogy ez nem jól van így — ezt mindenki, a szerkesztők bizonyára leginkább belátják; de annyi bizonyos, hogy legalább nálunk nem megy máskép. Németországon a chauvinismus, főképen a német egység óta, oly nagy mértékben uralkodik minden téren, hogy meglehet, miszerint ez játsza a főszerepet abban is, hogy a Kirchenzeituugok bizonyos exkluzivitással foglalkoznak a protestáns egyházi ügyekkel; de nálunk e baj főoka egészen másban keresendő. A protestáns lapok olvasóinak száma oly csekély, hogy ezen lapok tartalmának bővítéséről szó sem lehet nemcsak, de még olyan alakban is, aminőben most megjelennek, fentartásuk nagy gonddal jár. Ha már most meggondoljuk, hogy különösen az utóbbi időben, valamint a politikai, úgy az egy-I házi élet is valamennyire mégis csak megélénkült: nem csudálkozhatunk, hogy protestáns, csekély ter| jedelmü lapjaink, csaknem teljesen igénybe vannak ! véve a hazai események registrálásával. A Christian World ellenben hetenkint négy, sűrűn, apró betűkkel nyomtatott, nagy íven jelenik meg; előfizetőinek i a száma is kétségtelenül jóval több, mint a mi egyházi lapjaink bármelyikéé; hirdetmény is annyi jelenik meg egy-egy számában, amennyi a mi lapjainkban két év alatt sem; nem csuda teliát, ha jut i benne hely a külföldnek is. Egyébiránt az angol protestánsoknak, — akik egy nagy ós hatalmas nemzet tagjai s akiknek nyelvök annyira elterjedt, hogy azt tolmácsolni a művelt világ előtt nem kell, — egészen más is a feladatuk ugy a lapirodalom terén, mint általában az ; egyetemes protestáns egyház körében. Nekünk első sorban kötelességünk saját házunk táját rendbehozni s hogy ezt annál könnyebben tehessük, ragadjuk meg a baráti jobbot, melyet angol liitsorsosaink felénk nyújtanak. A fenebbi néhány sor célja is az, hogy ebbeli készségünknek, nyelvünket és érzelmeinket egyaránt megérteni képes barátaink előtt kifejezést adjunk. B. G. Uihilismus és a vallás. (Vege.) Nem lett volna-e a maga helyén, ha a positiv vallás ilyetén körülmények között felemeli tudománya fegyvereit? ha egy tudományosan mivelt theologus felveszi a i keztyűt Voltaire-rel, francia encyklopaedistákkal, Büchnerrel, Stirnerrel szemben ? (mint az pl. Németországban is történt.) Bizonyára előnyére vált volna az orosz államnak, ha egy egészséges philosophiai küzdelem a vakmerő negatiókat megostromolhatta, visszautasíthatta; paradox ostobaságaikat (pl. Stirnernek „der Einzige und sein Eigenthum*) napfényre hozhatta, az álokoskodásokat bírálhatta, felderíthette volna. És nem lett volna-e a maga helyén, ha a papság, mely közvetlen érintkezésben áll a