Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-02 / 44. szám

Működött iskoláinkban 318 rendes és 37 segéd tanitó. Szolgálati évek szerint, hivatalban van 1 —10-ig =*= 132 ; 10—20=99; 20—30 = 76 ; 30—40 = 45 ; 50—50 = 27 ; 50—60 = 6 tanitó. Átlag 64. 60 esik egy tanitó és egy tanteremre. Az iskola tanitási nyelve 196 magyar, 134 német, 9 magyar-német, 7 német magyar, 1 tót, 3 magyar tót, 1 magyar német tót, 2 magy. vend, 2 vend magy. 5 tiszta vend. Alkalomszerűnek kínálkozik, hogy megemlítsem, miszerint a felső lövői tanintézet egyik buzgó tanára, Ebenspanger János azon okból, hogy a németajkú felső vasi egyházmegye tanitói az 1879 évi 28 t. c. rendeletének képesek legyenek megfelelni, még a törvényben kitett határidő előtt, a szünnapok alatt a magyarnyelv elsajátítására póttanfolyamot nyitott. Ugy a tanitás, mint a tanulás ingyenes. Iskolai könyvtár van 88 iskolábau. 54 helyen nincs megemlítve a kötetek száma, mi kár, és jövőre jó lesz e mulasztást nem ismételni a körlelkészeknek. 34 iskola mellett meg van említve a kötetszám is. Ez iskolákban összesen 3410 kötetre megy a könyvek száma. Legtöbb van belőlök elhelyezve : a tolnai (787), a veszprémi (618), a vasi közép (578), a győri egyházmegyében (189), Sopronban (504), Kőszegen (231). Az iskolai könyvtár mellett létezik népkönyvtár is: Pápán, Lpatonán, Ilőgyész, Kis Somló és Dukában. Az első helyen az iskolai és népkönyvt. 500 kötetnél többet számlál, a második helyen a népkönyvlár magában 210 kötettel rendelkezik. Iskolai takarékpénzt, van Pápán 224 ft. Takátsin 23 ft., Lpatonán 77 ft 77 kr. betéttel. Mivelik a háziipari Lpatonán. Vessző- és szalmafonás. Az iskola évi jövedelme 175375. 98 (— 12067. 93) Ugyanannyi a kiadás. A többit elhallgatom, hogy mire mennyit fordítanak belőle az iskolák. Csak egyet emlitek, nevezetesen a'szegény ügyet. Szegény gyermekekre fordítottak az egyházak 451 frt 90 krt. Előttem ez oly kevésnek látszik, ki az ingyen iskoláztatás híve vagyok, hogy alig érdemes a fölemlitésre. Nem mondom, hogy nálunk is ugy kellene lenni, mint Poroszországban, hol az alkotmány-25 §-a kimondja az ingyen iskoláztatást, igen természetesen bizonjos korlátokat vonva. De anynyit igen is bátor vagyok hangsúlyozni, hogy mikor Poroszországban a népiskolákra befoly államjárulékból 52

/3

millió m., iskolai alapítványokból 2V2

millió, községek és földesurak járulékaiból 58V2

millió, összesen pedig a népnevelés kiáltó szükségeire IT1

/^ millió márkával áldoznak ; — akkor mi is többet tehetnénk, — ha szabad „eum magnis componere parvum.* A tanügy ujabb lendületét várom egyházkerületünk azon határozatának életbeléptetéséről is, melylyel a tanitó értekezleteket egyöntetűbb basisra akarja fektetni. Mert hogy hivatásuk van nagy mértékben az értekezleteknek befolyni a tanügy fejlődésére, az elvitázhatlan. De hogy messze estek különösen az ujabb időben az értekezletek üdvös céljától, az is bizonyos. Hogy ujjá alkottassanak, szint oly szükség van rá nálunk, mint volt Franciaországban, midőn Bardoux, az 1878-iki közoktatásügyi minister ugyanazon évbtm arra hívta fel a rectorokat, hogy a coníerentiákat rehabilitálják, abban a szellemben, miut 1837 ben, midőn a conf. hivatalból elrendeltetett, elibéjek volt irva. Végre üdvöt várok népnevelésünk intézeteire azon intézkedéstől, — ha a modus vivendi helyesen alkalmaztatik, — mely célozza, hogy a képezde népiskoláinkkal közelebbi érintkezésbe tétessék. Azonban, ha csak félszegül intézkedünk, az utolsó állapot kíuosabb lesz az elsőnél. BOGNÁR ENDKE, ker. népisk. biz. egyh. eln. TÁRCA. „Milyen legyen a hű lelkipásztor jelleme, János ev. 10-ik fejezete és az élet útmutatása szerint?" (Folytatás.) Abban, hogy én így minden betegnél megfordultam, semmiféle babonás félelem által magamat megzavartatni nem engedtem, — másrészt azonban óvatos ' elővigyázatommal soha fel nem hagytam, s ez azt eredményezte, hogy híveim egyrészt elfelejtették a félelmet, másrészt sohasem felejtették el az okosság parancsolta óvintézkedéseket megtenni. — S mi lett az eredmény ? — Az, hogy a betegeknek igen csekély, talán csak 4 százaléka halt el. — Még most is szemeim előtt lebeg egy özvegy anya hálakönnyüivel telt két szeme, melyek oly szívből jövő köszönetet mondottak nekem, midőn már-már utolsó vonaglásban fekvő fiát lelkiisinéretes gond és kitartó ápolás utján az életre visszavezérelvén, neki annak megmaradása iránt (biztos) reményemet kimondottam. Sokszor támadtak meg engemet a hívek, kiméljem magamat, kedvezzek magamnak, (1. Máté 16. 22.) ne tegyem kockára életemet ezért, vagy amazért a kis gyermekért, vagy szolgáért, vagy nem épen valami Kitűnő emberért; | — de én őket mindenkor arra utaltam, hogy az kötelesség, hogy arra engemet az én igaz szeretetem ösztönöz. --- Egyszer többek között az egyiknek csak úgy lehetett bebizonyítanom, hogy az nekem kötelességem, hogy egy véletlenül arra jövő pásztorra utaltam, a ki nyája után ballagva egy beteg báránykát hozott a meszsze legelőről karjain haza'. — Lássa! — mondám, | — hirtelen megfordulván és a pásztor felé mutatva, — híveimhez, — úgy festik sokszor az üdvözítőt és én szeretnék engedelmes tanítványa lenni, — mert hiszen ő mondotta azt, hogy $

a jó pásztor az ő életét adja a juhokért* Ján 10, 11, 15, (önfeláldozás) — liogy azokat a veszedelemtől megóvja. — A meghatottság könnye