Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-11-02 / 44. szám

ismeri e felekezetek veszélyes voltát, megkezdé az üldözést ellenök; de legnagyobb igyekezete és szigora mellett tehetetlennek bizonyitá be magát e szekták kiirtásánál, sőt ezek hova-tovább s épen szt.-Pétervár s Moszkvában, valamint e városok környékein letelepedve szaporodtak, virultak s virágzanak még ma is. Második sajátságos vallási eleme Oroszországnak az orosz orthodox egyház, amely keletkezése első időszakában hosszú ideig függési viszonyban állott a konstantinápolyi patriarcbátél, de ettől való elszigeteltségére nézve minduntalan megejtett kísérletek után sikerült is neki 1558-ben célt érni. Ez időben az orosz metropolita, mint önálló patriarcha lépett fel, mégis a XVII. század közepéig legalább formális megerősítését még mindig Konstantinápolyból vette. Ez idő táján azonban ezen formális megerősítési viszony is megszakadt, kivált midőn Nagy-Péter az egyház fölötti uralmat különféle fokozatos átmeneteli módosítások után, majd a nevezetes s

szent synodus* létrejöttével végkép magához ragadá. Nagy Péter lett az egyház feje, az a szenvedélyes természetű uralkodó, az a nyers, durva modorú kéj vadász állott a szent synodus élére ! Kegyétől függött az egyház sorsa, szeszélyétől egyesek állása, biztonsága. E eaesaropapismus azonban még kirívóbb alakot öltött II. Katalin alatt, a mikoron is az uralkodónő, kegyencével Potemkinnal, aki nem átallott magának 90 milliónyi rubelt gyűjteni az állami pénztár rovására, — nem volt képes a pazarlás bűnéből eredő szükségleteit az állami pénztárból fedezni, az egyházi vagyont (1764) magához ragadta, a papi fizetések maxi urnát strikte megszabta, ugyazonban hogy az alsóbb papság az eke szarvára utaltatott, s így az alsóbb klérus anyagi eszközök hiányában szellemi kiképeztetését sem szerezheté meg magának, a felsőbb klérus pedig, — miután a bölcsészet taníttatása, kivált I. Miklós idejében, az egyetemekről s egyéb tanintézetekből irgalmatlanul kiküszöböltetett, s miután a külföldi theologiai és bölcsészeti művek az ország belsejébe egyáltalán nem bocsáttattak, ők magok pedig részint szellemi korlátozottságuknál, részint a szigorú censura ellenőrzésénél fogva nem írhattak, — az egyszerű liturgiái s legalsóbb népoktatási művek létrehozásán kivül nem vergődhetett magasabbra. Ilyen körülmények mellett aztán a templomok nagyobb része szószék nélkül rendeztetett be, s a vallás eltért fenséges hivatásától. De elég is az orosz fogalmak szerint odáig vezetni a népet a vallás terén, hogy ez tudjon porba omlani a mindenható »Gospody« előtt, s tudja, hogy mikor, hogyan s hányszor verje magát mellbe ? Az orosz nép nem is botránkozott meg papjai tudatlanságán, miután sem neki sem magának a papságnak nem volt fogalma a vallásnak tulajdonképi rendeltetéséről. Mit tudtak ők a keresztyénségnek világra szóló világosságáról ? S tudták is ők, hogy az egyház a tökélyre való kalauz, a tudománynak egyik természetes fejlesztője, az erkölcsnek iskolája? Tudták is ők, hogy a pap legyen ama szántó vető, aki a szeretet magvát hintse a fogékony keblekbe? Az a forrás, a honnét a hit vigasztaló s boldogító ereje áradozzék a megtört szivekbe ? az a mécs, ahonnét a remény fénye kisugározván, áthassa a nyomor és szenvedés homályát s világot vessen egy túlvilági jobb élet hazájára ? A nép bona fide tűrte papjaik mély tudatlanságán alapuló szellemi nyomorát, a mivoltebbek pedig az orosz autokratikus uralom iskolájában a szolgai némaságra neveltetvén s tán kegyeletből is a meghonosított szokások iránt, tanácstalanul s vesztegelve nézték a fenálló viszonyokat. De hajh ! . . virradtak a megpróbáltatás napjai : feltűntek a nihilisták ! A fiatalság t. i. érzé gyászos szellemi állapotát s más miveltebbek is utóvégre megunták az utópiai élet bűneit, dacára a magas (250—500 rubel) útlevéladónak kirándultak külföldre, ahol tudomást szereztek magoknak a külföldi haladásról, majd betértek az egyetemekre, majd meg a szabad szellem nyilatkozata felhangzott Franciaországban s átcsapott a szigorúan őrzött határokon az orosz birodalom belsejébe s lángra gyulasztá a megaláztatás intézeteiben megtört, de a reformokra igenis fogékony orosz kebleket; az orosz nép fiai felébredtek a hosszú-hosszú álomból az uj ideák láttára. Megismerkedtek Voltaire-rel, aki a szellem és tudomány minden eszközeivel küzdött az egyház ellen ; Diderotval, La Mettrievel, aki kimondá a merész szót: minden szellemi csak Őrjöngés és a physikai élvezet a legfőbb célja az embernek; Holbachchal, aki a s

Systéme de la Nature* című művében az embert valóságos állattá degradálja, megfosztván őt szellemi képességeitől, jövő életétől és halhatatlanságától, (maga II. Katalin c férfiaknak nagy tisztelője volt) ; Büchnerrel (Kraft und Stoff), Stirnerrel, akik a legmerészebb negátiókkal álltak elő, felforgatni akarván a fenálló philosophiai-theologiai világnézeteket stb. S mi eredménye Ion ez ismeretségeknek ? Az, hogy az oroszok elfordultak különben is utált papjaiktól, el a templomoktól, el a Szentiratoktól, el a gyűlölt autokratikus kormány-formától, el mindentől, ami szent égen és földön. (Vége következik.) BRÓZIK TITUS. ISKOLAÜGY. Iskolai é.tesitők. — Tizenhatodik közlemény. — 204) Előleges jelentés Kovárc Haszper Alvina aszszony Losonc város pártfogása és felügyelete alatt álló leány-középiskolájáról. Ezen intézetet, mely már 12 év óta áll fen, a város 1879. sept. l-jétől kezdve veszi pártfogása alá. A jövő tanévben az előkészítő- és első középiskolai osztály nyittatnak meg s az intézet fokozatosan fog négy osztályúvá kiegészíttetni. A tan-87*