Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-26 / 43. szám

juk tiszteletben tartásától egészen az önimádásig mentek, ugy, hogy bennök ismét ama izraelitákat látjuk feléledni, kik Bóthel felé zarándokoltak, hogy aranyborjukat imádjanak. Ezen álfogalmaka vallásról kiterjeszkednek a közemberre, ő többé Istenét nem ismeri s mindent szentjeitől reményi. A püspököknek* kiknek jogait ismét érvényre emelem, a nép gondol­kodási módját részben át kell idomítaniok; én a köz­embernek szerzetes helyett lelkipásztort adok; a canonisalt személyek regényei helyett az evangéliumot és a valláskülönbségre vonatkozólag a morált fogom hirdettetni. Gondoskodni fogok, hogy az épület, melyet a jövő számára emelek, tartós legyen. A generalseminariumok veteményes kertek leendő lel­készeim számára; a lelkészek, kik itt neveltetnek, innen tisztult eszméket hoznak magukkal a világba ós azokat bölcs tanitás által közlik a néppel. Igy századok múlva keresztyének fognak létezni; igy, ha tervemet valósítottam, birodalmain népei tisztábban fogják ismerni azon kötelességeiket, melyekkel az Istennek ós az államnak tartoznak." Nemde, az itt elősoroltak mind oly nagyszerű mozzanatai az emberi szellem szabad és történelmi­leg indokolt fejlődésének, hogy bámulnunk kell, mikép mégsem birták a magukat túlélt középkori egyházi institutiókat a történelem szinpadjáról elsö­pörni? Bámulatunk annál inkább fokozódik, mert hiszen e fejlődés épen azért, mert oly történelmi tényeken alapszik, melyeknek igazságát semmiféle okoskodás el nem vitázhatja, egy egészen uj világ­nézetet szültek. Amerikának 1492. évi okt. 12-ón törtónt felfedezése alig gondolható gyorsasággal kifej­tette a hajózást, minek folytán az államokat élénk kereskedelmi hajlam ragadta meg, mely más mórté­ket teremtett az emberi erők megbecslésére, mint az eddigi vallásos előítéletekből kifolyó fogalmak, melye­ket az uj kereskedelmi szellem az életből kiszorítani törekedett. A mint előbb a kizárólagos hitvallásért folyt minden küzdelem, úgy most egyedül a bir­tok ós gazdagság érdekében léptek ki a népek a harcmezőre. A szent sir szerepe helyébe most a gyar­matok léptek és a csempész most keményebben üldöztetett, mint azelőtt az eretnekség, A tolerancia most a kath. államokban is a kereskedelem szem­pontjából szükségessé vált. Hozzájött a reformatió, mely az uj eszméknek magasabb szempontból uagyszerű lendületet adott. Hittani álláspontból tarthatlanoknak bizonyította be az eddigi vallási fogalmakat ós intézményeket. Luther­nek a wormsi birodalmi gyűlésen tartott védbeszód­jónek eme szavai: „inert ón sem a pápának, sem a zsinatnak nem hiszek, miután világos, hogy gyakran tévedtek és egymásnak ellenmondottak," ós „mert nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cse­lekedjék," azon öntudatra ébresztették az emberiséget, hogy minden pápai közvetítés nélkül, saját vallásos meg­győződése által lehet kinek-kinek üdvözülni. A szabad­vizsgálódás elvének felállítása által pedig a tudomány fejlődésének, a gondolkodás felvilágosodottságának, szó­val a szellemi haladásnak alapját megvetette és útját egyengette. Az elmék akaratlanul meggyőződtek, miszerint az emberi életnek feladata nem abban áll, i ' hogy a szellemi tehetségek a hierchiai cselek által reájuk kónyszeritett eltiportatást tűrjék, hanem abban, hogy épen ezen tehetségeket mívelje, fejleszsze ós érvényesítse minden jónak és igaznak fáradhatlau előmozdításában Tétovázás nókül állíthatni, hogy az újkor eme szabad eszméi már régen diadalmaskodtak volna, ha kiki az ószszerüsóg által kijelelt feladatát híven tel­jesítette volna. Azonban az emberi természettel szü­letett restség, mely minden szellemi megerőltetéstől , borzad és sorsát inkább kényelmes butasággal ós a mindennapi kicsinyes szükségletekkel összekötött ér­dekekhez fűzi, egyedüli oka annak, hogy az emberi­ségnek szellemi haladása oly borzasztó ós elszomorító lassúsággal történik. Egyszersmind egyedül itt kere­sendő annak az oka is, hogy a szerzetesrendek, külö­! nősen a jezsuiták ma is ugyanazon szervezetben léteznek, a melyben léteztek keletkezésűk idejében. Igy maradjon ez mindörökké? Nem! Hiszen 1 egy ma-holnap nógyszázados, fontos történelmi ese­ményekben gazdag időszak ujjaival mutat mi reánk, protestánsokra, komolyan intvén minket, miszerint feladatunk nem más, mint az, hogy mi az emberisé­get elvalahára minden, holt- és élő szentek imádásá­ból, babonás bilincseiből kiszabadítsuk, a szellemi henyélést fáradhatlau tevékenységgé átidomítsuk. A feladat nagy, mert ellenfelünk még mindig erős. Kell, hogy mi is erőre tegyünk ^zert, — hogy nagyok legyünk az összetartásban! — Akkor, midőn II. József a fent idézett két levelet irta, hazánkban a protestáns egyház még nehéz napokat ólt. „Nem­csak kívülről volt zaklatásoknak kitéve, hanem bel­viszonyai is sajnosak voltak." Hiányos szervezet mellett a két testvórfelekezet majdnem folytonos 85*

Next

/
Thumbnails
Contents