Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

Huszonkettedik évfolyam. 43. mm. Budapest, 1879. oktober 19. PROTESTA3\TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K1ADÓ-HI V A TA L: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d_Ij : Helyben házhozhordással s viliékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 Itr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bólyegdij külön 30 kr. HSF"* Teljes számi* példányokkal mindé<» szolgálhatunk. WQT Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejár, annak megújítására felkéretnek."^BH Felelet Molnár Aladár urnák. Molnár Aladár képviselő ur felszólalása után kénytelen vagyok még egyszer igóuybe veimi e lapok hasábjait. Molnár Aladár ur ex cathedra modorban ugyancsak lehord, hogy könnyelműen kezdek agitatiót az ő javaslata ellen, mely pedig már nemcsak az övé. (Mily vakmerőség!) Alapos tárgyismeret nélkül, adatok nélkül szólok — úgymond — a dologhoz. Azután leckét tart, hogy mit kellett volna tennem, ha komolyan ós csak némileg alaposan akartam volna a kérdést tárgyalni. No hát nézzük a követelt nagy komolyságot, alaposságot és valódi tárgyismeretet, melyet Molnár Aladár ur tanúsít a maga cikkében. Nekem — úgymond — ki kellett volna mutatnom, hogy a tervben előadott reformok nem szükségesek; ki kellett volna mutatnom a javasolt szervezet rossz voltát s helyébe jobbat hoznom javaslatba. De hiszen M. A. maga is tudomást vesz arról, hogy én szívesen elfogadom az ő javaslatát, ha t. i. csak programm akar lenni, mely felé törekedni kell, sőt túl is szeretnék menni rajta. Azt követelni tőlem, hogy mutassam ki annak a rosszaságát, a mit jónak tartok, ez már azután furcsa „ alaposság. * A mi pedig a szükségességet illeti, absolut szükségességnek is csak azt ismerem, hogy tartsuk fenn a protestáns közoktatást, ne reducáljunk oly roppant nagy mérvben, mely az abdicatióval volna egyértelmű, és a mi különösen figyelemre méltó, a nagy reductióval és az ebben rejlő abdicatióval, ne adjuk fel azon követelésünket, hogy az állam adja meg azt, a mi minket a vallásbeli egyenlőség és viszonosságnál fogva megillet. Ezeket tartom én első sorban szükségeseknek; ezekkel szemben a Molnár Aladár ur reformjai lehetnek igen szép, igen hasznos dolgok, de igenis nem szükségesek. Azt mondja továbbá M. A., hogy nekem tények, adatok, reális viszonyok ismertetésével kellett volna kimutatnom a változást, melyet terve előidéz s bebizonyitanom, hogy annak fedezésére nem képes felekezetünk. Szolgálok vele. Nem fogok ugyau hasábszámra idézni statistikai adatokat, de fel fogok hozni oly egy pár tényt, melyet ismer mindenki s a mely tökéletesen elégséges próbául szolgálhat a dolgok mostani stadiumában. A mi kisebb gymnasiumainkban a tanárok fizetése 5—600 frt, a főiskolákban 800 — 1000 forint. M. A. terve szerint a gymnásiumi tanárok átlagos fizetése volna körülbelül 1500 forint. Akadémiai tanáraink fizetése most 1000 — 1200 frt; a terv szerint volna körülbelül 2000 frt. Ez az egyik főtényező. A másik az, hogy a terv szerint nevezetesen szaporíttatnék a tanárok száma. A harmadik az, hogy a Molnár-féle légürtéri méretek szerint át kellene alakítani a tantermeket. (Hogy ez utóbbit, melyik §. követeli? A 119. §., mely a legnay obb latitudet engedi az illető hatóságnak.) Hát azt kérdem, mi szükség van ezen tagadhatlan tények mellett arra, hogy apróra kiszámítsam részletesen az előidézendő változást ? Nem világos-e teljesen, hogy oly reductióról van itt szó, mely után itt-ott marad egy-egy protestáns tanintézet ? Molnár Aladár urnák tessék kimutatni: hány iskola ós mekkora fog feninaradhatni, ha terve keresz-88