Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-26 / 4. szám

* A KÖPÖS szentelése múlt szombaton nagy ünne­pélyességgel ment végbe Nagyvárad püspöki városában. Az Újváros felőli oldalon, a görög k. egyház főbb papjai aranyos gyémántos ornátusukban végezték a ceremóniá­kat ; mert a görög egyház legnagyobb ünnepe a v í z­kereszt (epiphania). Ilyenkor Oroszországban, Péter­várott nagyszerű díszmenet vonul a székesegyházból a Néva partjához. Olyan cifrák, olyan sallangosak, hogy ha nem tudnók szent céljukat, s nem éreznők a der­mesztő hideget: azt kellene hinnünk, hogy az olasz Car­neval herceg tartja csörgősapkás diszmenetét. Végre, sző­nyegekkel borított lépcsőkön, a szentek litániáját zenge­dezve lemennek a Névához, mely a ceremóniákhoz mél­tóan van fölcifrázva. A Néva jege ott, aliol a vizszen­telés történik, meg van lékelve; köröskörül a jeget a nagy orosz város lakosságának ezrei lepik el. Majd kez­detét veszi a szertartás : a metropolita, tömérdek imád­ság elrecitálása után, háromszor érinti meg a kezében levő kettős arany kereszttel a folyót s áldást mond a vizekre. Az ekkép megszentelt folyóból egy drága me­dencébe vizet merítenek s a császár, a „minden oroszok ura" abba mártva ujjait, homlokát kereszt alakjában érinti vele; azután, mialatt az énekek folyton harsog­nak, a papság és az előkelőbbek végzik ugyanezt, s a templomi edényeket is csordultig töltik tele a szent vízzel. Ezzel is elkészülvén, szabad a vásár! A nép, ezrével tódul a vastag jegen a lékhez ; némelyek edényeiket töl­tik meg a bonnmaradt öregek és gyermekek számára, mások letérdelve kortyongatnak belőle, vagy lehányva felső ruháikat, arcukat és mellüket mosogatják a jéghideg vizzel. Csak a délutáni órák vetnek véget e szertartá­soknak, melyek után elszéled a nép, hogy az ivó-ünnep méltó befejezéseül oly lakomát csapjon, melyen ép oly bőkezűieg bánik a borovicskával, mint pár órával előbb a szentelt vízzel bánt. * Békésmegyében a mult év folytán 6 uj iskolát állítottak föl, és pedig Orosházán 2 evang.. Gyomán 1 ref. Szarvason 1 evang. felekezeti iskolát, Komlóson és Dobozmegyeren 1— 1 községi iskolát. A megyebeli iskolábajáró tankötelesek száma 3°/a-al emelkedett. Val­lásra nézve 9098 ref., 11.004 evang. volt az iskolás gyermekek között. * Szomorú statistika. A gyöngyösi egyesült prot. egyházban született 24, meghalt 37 lélek, tehát ottani kicsiny gyülekezetünk 13 lélekkel fogyott. — Bécsben a mult héten 23 öngyilkosság történt. — A ^Germania* szerint a jezsuiták jelenleg 10.043-an vannak. Ez a legio tehát éppen akkora, mint a régi híres fekete sereg volt — A roncsoló toroklob országszerte fojtogatja a gyer­mekeket. Szentesen annyira uralkodik, hogy e miatt a Kovács Lajos úr vezetése alatt álló ref. iskolát be kellett zárni. * A bihari ref. egyházmegyei tanitói gyámolda alapjára, Ritoók Zsigmond nagyváradi ügyvéd és a bi­hari egyházmegye segédgondnoka, 100 frtot adomá­nyozott. NECROLOG. L. M. életének külső lefolyása, a mennyire közlő azt isineri, a következő. Született Miskolcon, 1809-ben. A felsőbb tanulmányokat Pozsonyban végezte, és ott, mint végzett theologus a Skultéty családban nevelőskö­dött. 1833-ban (?) Felső-Szelibe ment lelkésznek ós egész haláláig ott működött az úr szőlejében. 1864-ben a po­zsonymegyei ág. hitv. ev. egyházvidék espereséül válasz­tatott. Házasságra lépett született Marth Krisztina asszony­nyal. Gyermekei közül túlélik, Gyula, gyógyszerész, Béla, sajókazai lelkész, Klementiua, férj. Pausz Dánielné, Szi­dónia és Mária. Lelkészkedése alatt a felső-szeliek 1861. új díszes templomot és 1878-ban egy második iskolát építettek. Meghalt folyó évi január 11-dikén, eltemettetett 14-dikén. Temetésére közelről és távolról ezrekre monő közönség sereglett össze, és nem tudom, hány földi nagy­nak jut részül az a végtisztelet, hegy ennyien, ily őszinte gyászéi'zettel kövessék koporsóját. Halotti beszédeket mondtak felette Rásó Mihály, alsó-szelii és Ritter Károly, somorjai lelkészek, amaz Zsid. 13, 7-et, ez pedig 1 Kir. 19, 4-et vévén alapul. A sírnál a megboldogultnak ifjú­kori barátja, Geduly Lajos superintendens úr mon­dott imát és áldást: Ha összedűl egy épületnek oly oszlopa, mely azt díszítette ugyan, de csak is díszére állíttatott fel, akkor sajnálat ugyan, de se félelem se jaj nem hallható, nem érezhető, a kis kárt egy felépítendő új az előbbinél, dí­szesebb oszlop feledésbe hozza. De ha azon oszlopok kis számából, melyeken az épület teste nyugszik, egy csak reped is, már is nagy az ijedtség, nagy a gond, mikép lesz e bajon segíthető, mielőtt még kitör. Hát ha oly oszlop véletlenül, sejtelmünk nélkül összedűl, mily nagy a reszketés, hogy a ház fenállása kérdésbe jöhet, mily nagy a gond, mikép lesz e kár pótlandó ! íme oly hely­zetben van a boldogult Leskó Mihály úr családja, a felső-szelii nemes egyház, a pozsonymegyei esperesség, a dunáninneni egyházkerület, a magyarországi protestáns egyház. Kidőlt a családháznak oszlopa. Nem hagyott hátra az elhunyt kiskorú gyermeket, de özvegye és 2 férjnél­küli hajadon leánya, tán nem érzi férje, atyja halálát ? Ha azon házat, melyben hosszú éveken át a boldogság­angyala velők lakott, elhagyják, ha a bőségből nem ugyan Ínségbe, de mégis szűk körbe vonulnak, nemde akkor tudják, hogy a ház oszlopa kidűlt ? És a többi 3 gyermeke, kinek ő mindeddig tanácsadó, segítő volt, mentvék azok e lecsapó érzülettől ?

Next

/
Thumbnails
Contents