Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-26 / 4. szám
* A KÖPÖS szentelése múlt szombaton nagy ünnepélyességgel ment végbe Nagyvárad püspöki városában. Az Újváros felőli oldalon, a görög k. egyház főbb papjai aranyos gyémántos ornátusukban végezték a ceremóniákat ; mert a görög egyház legnagyobb ünnepe a v í zkereszt (epiphania). Ilyenkor Oroszországban, Pétervárott nagyszerű díszmenet vonul a székesegyházból a Néva partjához. Olyan cifrák, olyan sallangosak, hogy ha nem tudnók szent céljukat, s nem éreznők a dermesztő hideget: azt kellene hinnünk, hogy az olasz Carneval herceg tartja csörgősapkás diszmenetét. Végre, szőnyegekkel borított lépcsőkön, a szentek litániáját zengedezve lemennek a Névához, mely a ceremóniákhoz méltóan van fölcifrázva. A Néva jege ott, aliol a vizszentelés történik, meg van lékelve; köröskörül a jeget a nagy orosz város lakosságának ezrei lepik el. Majd kezdetét veszi a szertartás : a metropolita, tömérdek imádság elrecitálása után, háromszor érinti meg a kezében levő kettős arany kereszttel a folyót s áldást mond a vizekre. Az ekkép megszentelt folyóból egy drága medencébe vizet merítenek s a császár, a „minden oroszok ura" abba mártva ujjait, homlokát kereszt alakjában érinti vele; azután, mialatt az énekek folyton harsognak, a papság és az előkelőbbek végzik ugyanezt, s a templomi edényeket is csordultig töltik tele a szent vízzel. Ezzel is elkészülvén, szabad a vásár! A nép, ezrével tódul a vastag jegen a lékhez ; némelyek edényeiket töltik meg a bonnmaradt öregek és gyermekek számára, mások letérdelve kortyongatnak belőle, vagy lehányva felső ruháikat, arcukat és mellüket mosogatják a jéghideg vizzel. Csak a délutáni órák vetnek véget e szertartásoknak, melyek után elszéled a nép, hogy az ivó-ünnep méltó befejezéseül oly lakomát csapjon, melyen ép oly bőkezűieg bánik a borovicskával, mint pár órával előbb a szentelt vízzel bánt. * Békésmegyében a mult év folytán 6 uj iskolát állítottak föl, és pedig Orosházán 2 evang.. Gyomán 1 ref. Szarvason 1 evang. felekezeti iskolát, Komlóson és Dobozmegyeren 1— 1 községi iskolát. A megyebeli iskolábajáró tankötelesek száma 3°/a-al emelkedett. Vallásra nézve 9098 ref., 11.004 evang. volt az iskolás gyermekek között. * Szomorú statistika. A gyöngyösi egyesült prot. egyházban született 24, meghalt 37 lélek, tehát ottani kicsiny gyülekezetünk 13 lélekkel fogyott. — Bécsben a mult héten 23 öngyilkosság történt. — A ^Germania* szerint a jezsuiták jelenleg 10.043-an vannak. Ez a legio tehát éppen akkora, mint a régi híres fekete sereg volt — A roncsoló toroklob országszerte fojtogatja a gyermekeket. Szentesen annyira uralkodik, hogy e miatt a Kovács Lajos úr vezetése alatt álló ref. iskolát be kellett zárni. * A bihari ref. egyházmegyei tanitói gyámolda alapjára, Ritoók Zsigmond nagyváradi ügyvéd és a bihari egyházmegye segédgondnoka, 100 frtot adományozott. NECROLOG. L. M. életének külső lefolyása, a mennyire közlő azt isineri, a következő. Született Miskolcon, 1809-ben. A felsőbb tanulmányokat Pozsonyban végezte, és ott, mint végzett theologus a Skultéty családban nevelősködött. 1833-ban (?) Felső-Szelibe ment lelkésznek ós egész haláláig ott működött az úr szőlejében. 1864-ben a pozsonymegyei ág. hitv. ev. egyházvidék espereséül választatott. Házasságra lépett született Marth Krisztina asszonynyal. Gyermekei közül túlélik, Gyula, gyógyszerész, Béla, sajókazai lelkész, Klementiua, férj. Pausz Dánielné, Szidónia és Mária. Lelkészkedése alatt a felső-szeliek 1861. új díszes templomot és 1878-ban egy második iskolát építettek. Meghalt folyó évi január 11-dikén, eltemettetett 14-dikén. Temetésére közelről és távolról ezrekre monő közönség sereglett össze, és nem tudom, hány földi nagynak jut részül az a végtisztelet, hegy ennyien, ily őszinte gyászéi'zettel kövessék koporsóját. Halotti beszédeket mondtak felette Rásó Mihály, alsó-szelii és Ritter Károly, somorjai lelkészek, amaz Zsid. 13, 7-et, ez pedig 1 Kir. 19, 4-et vévén alapul. A sírnál a megboldogultnak ifjúkori barátja, Geduly Lajos superintendens úr mondott imát és áldást: Ha összedűl egy épületnek oly oszlopa, mely azt díszítette ugyan, de csak is díszére állíttatott fel, akkor sajnálat ugyan, de se félelem se jaj nem hallható, nem érezhető, a kis kárt egy felépítendő új az előbbinél, díszesebb oszlop feledésbe hozza. De ha azon oszlopok kis számából, melyeken az épület teste nyugszik, egy csak reped is, már is nagy az ijedtség, nagy a gond, mikép lesz e bajon segíthető, mielőtt még kitör. Hát ha oly oszlop véletlenül, sejtelmünk nélkül összedűl, mily nagy a reszketés, hogy a ház fenállása kérdésbe jöhet, mily nagy a gond, mikép lesz e kár pótlandó ! íme oly helyzetben van a boldogult Leskó Mihály úr családja, a felső-szelii nemes egyház, a pozsonymegyei esperesség, a dunáninneni egyházkerület, a magyarországi protestáns egyház. Kidőlt a családháznak oszlopa. Nem hagyott hátra az elhunyt kiskorú gyermeket, de özvegye és 2 férjnélküli hajadon leánya, tán nem érzi férje, atyja halálát ? Ha azon házat, melyben hosszú éveken át a boldogságangyala velők lakott, elhagyják, ha a bőségből nem ugyan Ínségbe, de mégis szűk körbe vonulnak, nemde akkor tudják, hogy a ház oszlopa kidűlt ? És a többi 3 gyermeke, kinek ő mindeddig tanácsadó, segítő volt, mentvék azok e lecsapó érzülettől ?
