Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-05 / 40. szám
pással kellene keresnünk, most pedig ime itt van, csak í meg kell választani, jóllehet némi aggályok hangoztat- ; tak el felekezetiségi szempontból, de tekintve a fenti 1 érdekeket 17 szóval 5 ellen győzött F 1 e i s c h h a ck e r Mór Fridolin ur a soproni Láhne-féle reálintézetbeli tanár. A tanári kar már évekkel ezelőtt egy nyűg- és gyámintézeti tervjavaslatot terjesztett be a gyűlésre. A javaslat véleményadás végett volt kiadva a választmánynak, s ez véleményezvén, némi módosításokkal egész terjedelmében elfogadtatott az, jóllehet a tanárok részéről elég áldozatba kerül ezt létesiteni. Az egyházmegye 10 évi időtartamra 1000 frt alappal s illetőleg ennek 8°/0 -tóli kamat évi fizetéssel járul ez intézet fennállásához s körülményei kedvezőbbre változtával lehet, majd a 10. ! év lefolyása után, midőn a gymn. pénztár kibontakozva a jelenleg reá sulyosodó soknemü kiadásaiból, recuperált 1 állapotba jő, többet fog áldozhatni e nemes célra egyh. megyénk. A nyugdíj összeg 30 évi időtartam után egy- j előre 400 frt — mely összeg a családfő halála esetére az elárvult családnak is jár — s tekintve azt, hogy taná- Í raink a lelkészgyámoldában is részt vesznek, hol az özvegyek s árvákra egyenkint évi 50—50 frt. jár, bizonyos nyugalommal nézhetnek tanáraink, mint családapák, haláluk esetén, elárvult családjaik jövőjére. Gyűlésünk harmadik nevezetes momentuma volt az egyházkerületi jkvi kivonatok közt, azon e. kerületi végzés, hogy egyházmegyénk által még 1877. évi gyűléskor elfogadott s a zsinati előmunkálatokkal az egyházkerületre fölterjesztett törvényszéki ügyrendtartásunk, midőn ez már a mult évben e. megyénkben életbe is léptetett, most 1879-ben a kerületben ugy tekintetik, mint i nd i t v á n y, s mint ilyen véleményadás végett az egyházmegyékhöz tétetett át. Hosszu volna, ha én az egyházmegyénkben e tekintetben nyilatkozó pro és contra véleményeket közleni akarnám, s ámbár, ha valami, bizonyosan az igazságügy megérdemelné, hogy e körül minél bővebb eszmecserébe álljunk, mire én, hogy úgy mondjam, a tavaszi gyűlésről irt közlésemben provocáltam is, de eredmény nélkül. Most tehát, midőn a testvér egyházmegyék hivatva vannak véleményt adni, én nem szólhatok, s csupán csak ' azt jelzem, hogy az e. kerület végzésére e. megyénk azon végzést hozta, miszerint egy átiratban kerestessenek meg a testvér egyházmegyék, hogy ügyrendtartásunkról, mely speciális viszonyaiukból ered s melynek külön kezelése nemcsak igen könnyűvé , hanem célszerűség és eredményszerűség szempontjából biztos sikerűvé teszi j a közigazgatást is : kedvezőleg nyilatkozni, azt elfogadni s véleményadásukban oda hatni szíveskedjenek, liogy az i egyházkerületen is az igazságügy kezelése szabályoztassék. Mellőzve közlésemből egyházmegyénk magánügyeit, ! még csak egy tárgyról szólok, mely mindnyájunkat kell, hogy a legmelegebben érdekeljen s ez a népiskolai tanügy, miről ép ugy, mint a tavaszi közlésemben, hosszasan kell szóllanom. Egyházmegyénk az oktatásügyi miniszter urnák népiskoláinkról mult évben mondott megrovó nyilatkozatára minden lehetőt elkövetett, hogy ilyen s ehhöz hasonló megrovás minket ne sújtson. Ennek örvendetes eredménye is lőn : jelenleg a 81 iskola közt van 10 kitűnő, jeles 19, kielégítő 14, elégtelen 12, nem osztályozható 26. Ez utóbbi megrovó jelzőt ugy értelmezzük, hogy a 26 iskolában volt ugyan iskolai élet, sőt némelyikében fokozott értelemben is, de az illető tanitók nem a kor. rendtartáshoz tartották magukat egészen, s ha jó ei'edményt mutatnak is, a rendtartás szerint nem osztályozhatók. Ez a magyarázata a jelzőnek, már t. i. a mi tanügyi bizottmányunk szerint, a mely pontban ón ugyan nem tartok velők, mert ez már kissé túlságos színezése a dolognak, hasonló ahoz, mint midőn a katonák sorrendben, ha ugy tetszik, katonaműszóval mondva, glédában állanak, és a tiszt végig nézvén a vonalon, kinek talán kezének egyik ujja ferdén áll, azt összeszidja. Én szerintem, ha látom, hogy az a tanító az iskolában dolgozott, ha talán nem is egészen rendtartás szerint, vagy talán a speciment nem a reglement szerint állította ki, nem hagynám ezt osztályozás nélkül, mert ezt a milyen megróvó, éppen oly elkedvetlenítő az illetőre ugy, mint az illető egyház helyi felügyeletre nézve is, nemcsak, hanem az ilyen jelzők nem adnak kellő tájékozást az egyházmegyének sem az iskolák mikénti állásáról. Sőt tovább megyek, az ilyen osztály t. i. »nem osztályozható4 nincs is sem a kerületi rendtartásban; sem az egyházmegyei utasításban, ez tehát nincs is rendén. Quod uni justum, alteri aequum ! Pia az egyik iskolát a tapasztalt szellemi eredmény szerint osztályoztuk, osztályozzuk a másikat is, és ne dobjuk ki a sorrendből. Ha élet van abban az iskolában, adjuk meg neki a megfelelő osztályt; ha nincs : tegyük sekundába — ez az én nézetem, s ezt kívánják úgy hiszem a 9 nem osztályozhatók4 is, de kívánja a közönség is a tájékozhatás tekintetéből. Legyen az osztályozás szigorú, igazságos és méltányos e tekintetben is, és a rendtartás holt betűjéhöz ne egészen alkalmazott, mert hiszen éppen mi hangoztatjuk ez igazságot, hogy 9a betű megöl." A 12. elégtelen osztályzatot nyert iskola, s illetőleg ugyanannyi tanítónak osztályozása elszomoritólag hat mindnyájunkra ! Es ami benne s illetőleg az egész osztályozásban legfeltűnőbb: öreg tanítóink, hogy többet ne említsek, elég például az eddei tanítót, Szomjú István urat említenem, ki már 70 éven felüli korban van, s mindig kitűnő osztályzatú, — s ezt meg is érdemli, addig fiatalaink teszik a rest hadat, a sereghajtó osztályt ! Hogyan ? hát azok kik csak nem rég hagyták el a képezdét, kiknél az elméleti úgy mint gyakorlati tanmódszer még eleven emlékezetben kell, hogy legyen ? — ezek teszik a desperátus gárdát, ezek adják a szomorú contingenst ! Ez megmagyarázhatlan ! Ki itt a hibás ? az intézet mely őket tanképesitő okmánynyal elbocsátá ? vagy
