Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-14 / 37. szám

Akkor is istenfélő maradt. Sok szép istenes éneket készített, miket még ma is örömmel olvashatunk. (A zsoltárok és azokból készült egyh. énekek). Most már gazdag ember volt. Epitett magának szép nagy házat az ország fővárosában. Volt sok lova, öszvére, kocsija, szolgája, katonája. A kinek valami baja volt, ő hozzá járult, és ő segített rajta. Az ügyes-bajos felek is a királyhoz fordultak, a ki nekik igazságot szolgáltatott. Ilyenkor díszes szép királyi székében ült, és az emberek mélyen meghajoltak előtte annak jeléül, hogy őt tisztelik. Volt neki több fia, kik közül az egyik rosz gyermek volt, (nem olyan mint József) sok szomorúságot okozott atyjának. Erről szól a következő történet: 1. „Dávid király egyik fia, ki Absalomnak neveztetett, legszebb férfiú volt az egész országban. Szerze magának szekereket, lovakat és tartott ötven szolgát. De ezekkel nem elégedett meg, hanem reggelenkint kiállott a kapu elé az útfélre, és ha valaki a királyhoz akart menni, Ítéletet kérni, azt megszólitá és megkérdé tőle : „Honnét való vagy ? Mi ügyben jársz ? — Lám igazad van, de nincs a ki meghallgasson ; — a királyhoz hiába mégy. Vajha én volnék a király ez országban, igazságot szolgáltatnék én mindenkinek.® Mikor pedig valaki meghajolt előtte, annak azonnal kezét nyujtá és megcsókolá őt. Igy cselekedék Absalom alattomban, hogy a nép őt jobban szeresse, mint atyját. 2. Egyszer azután azt mondá Absalom Dávidnak : „Hadd menjek el Hebronba, hogy ott szolgáljak az urnák.® Mondá neki Dávid: „Menj el békességgel.® Absalom azonban oda érvén, kikiáltatá : „Absalom a király Hebronban® és nagy sereget gyűjtvén, azzal atyja ellen indult. Dávidnak menekülnie kellett ; mezítláb, sirva futott el fia elől. 3. A király hívei azonban Absalom népe ellen mennének és megverék azt. Absalom egy öszvéren akart menekülni, de futás közben hosszú hajánál fogva fenn akadt egy cserfán, és úgy függött ég és föld között. Megtudván ezt Joáb, a király vezére, három nyilat fogott és azokat Absalom szivébe lövé. Igy halt meg ezen gonosz gyermek. Holt testét Joáb szolgái egy verembe veték az erdőben, és egy rakás követ hánytak reá. Dávid pedig hírt vévén Absalom haláláról, megsiratá azt: Édes fiam ! Absalom, bár én holtam volna meg helyetted! (Alkalmazás) 1. Absalomnak igen jó sorsa van. A mit kíván, atyja mindent meg ád neki, mert örömöt akar neki szerezni. Elereszti Hebronba, mert bízik benne. Mindent atyjának köszönhet, és még is a legnagyobb gonoszságot követi el ellene. Mily könnyen életét veszthette volna Dávid futás közben, vagy a csatában ! Még is megbocsát gonosz fiának, sőt megsiratja. Ilyen jó atyát viszont szeretni, tisztelni, neki szót fogadni, örömöt szerezni kellett volna! mert a ki így cselekszik, az várhatja Isten áldását. (1. 8. szeresd atyádat stb.) Mily szerencsétlen az, a kinek szülői nincsenek.*) A bölcs fiu örvendezteti az ő atyját, a bolond fiu pedig szomorúságára vagyon az ő anyjának. (Péld. 10. 1.). Add uram, hogy a mig élek szüleimet szeressem. Tisztelettel bánjak velek, szavukat meg ne vessem, nekik örömökre legyek, s tőled uram áldást vegyek. (403, 3. Uram rosszúl stb.) 2. De nemcsak a jót kell köszönettel fogadni a szülőktől, hanem még azt is, a mi rosszúl esik: a dorgálást, büntetést, pirongatást. Dávid igen sokat megengedett Absalomnak, azért lett belőle nagyravágyó. Nem dorgálta meg, nem volt hozzá elég szigorú, ugy tett, mint Eli. Kinek lett kárára? Maguknak a gyermekeknek és szüleiknek. Ha a szülők valamit megtagadnak gyermekeiktől, vagy megdorgálják őket hibáikért, ez által csak javukat akarják ; hogy derék és szerencsés emberek váljanak belőlük. Megdorgálja az atyja az ő fiát. kinek javát akarja. (Péld. 3. 12.) Bolond az, a ki megveti az ő atyjának tanítását, a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes. (Péld. 15. 5.). 3. Absalom elűzi házából és el akarja pusztítani az ő atyját, nem engedelmeskedik a 4-ik parancsolatnak. Pedig : a ki elpusztítja atyját és elűzi anyját, az gyalázatos és gonosz gyermek, (Péld. 9. 26.) 4. Hogyan jutott ennyire? Góliát az ő teste erejé, ben bizott, Absalom az ő teste szépségében kereste a dicsőséget, — hiú volt. (Sok gyermek szerencsétlenné tette már hiúsága által magát és szülőit.) Szerette, ha az emberek nézik és bámulják. Mindég több néznivalóval kívánta magát ékesíteni. Azért szerzett kocsikat stb. Utóbb ez sem volt neki elég. Nagyravágyó lett. Elkívánta atyja gazdagságát, házát, jószágát, hatalmát. Ezt pedig Isten eltiltotta a 9. és 10-ik parancsolatban : „Ne kívánjad a te embertársad házát. Ne kívánjad embertársad feleségét, szolgáját, szolgálóját, barmát, sem semmiféle jószágát, a mi az övé.8 5. De nem marad a kívánságnál, hanem teszi is a roszat: a) beszéddel. Roszat beszél atyjáról, olyant, a mi nem igaz (mint Potifár felesége), hamis tanúbizonyságot mond, hazudik. Az ilyen embert, a ki valakiről mást beszél annak jelenlétében, és mást, mikor az távol van, kétszínűnek, vagy kétnyelvű embernek mondják. Az ilyenről azt mondja a szt. írás: Mint a tolvajt gyalázat követi, ugy a kétnyelvűt követi gonosz kárhoztatás. „ (Sirák 5., 17.) b) Cselekedettel. Absalom tolvaj is. Ellopja alattomban apjától a nép szivét, és elrabolja annak vagyonát, királyi méltóságát. '") V. o. I. 1 — 4 A megfagyott gyermek. Eötvöstől.