Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-07 / 36. szám

Hogy pedig ezeket ő maga is beismerte, kitetszik a következőkből. Fenti előzmények után belátva, hogy hínárba került, s menekülés nincs száraára, és már csakis a végtárgyalás és itélethozás van hátra, néhány helybeli földbirtokoshoz fordult , hogy azok közbenjárólag eszközölnék ki, miszerint a fenforgó ügy békebiróságilag oldassék meg. Az ezen fordulat által felmerült apróbb részletek elősorolása nem tartozik a dolog lényegéhez, elég az, hogy tekintélyes helybeli lakosok közbenjárása folytán, s különösen egy róm. kath. földbirtokos úr szenélye iránti figyelemből elvégre belenyugodtam, hogy az ügy békebiróságilag döntessék el, úgy azonban, hogy a feltételeket előirányzatul én szabom meg, és pedig ezekben : 1-ör. Hogy a plébánus cselekménye törvénytelenségét beismerve, tőlem a személyem ellen tett sérelmekért házamnál, tanuk előtt bocsánatot kérjen, s ünnepélyesen igérje meg, hogy jövőre ilynemű cselekvényektől óvakodni fog. 2-or. Hogy legközelebb két ref. vallású vőlegénytől kicsikart reversalist, adja vissza, és hozza el nekem. 3-or. Hogy fizessen a málcai ref. egyház pénztárába 20 frt. birságot. 4-er. Hogy a kérdéses eseteket is beanyaköny vezés végett szolgáltassa kezemhez. Feltételeim a békebiróság által, — azon változtatással, hogy a birság 12 oszt. forintban állapíttatott meg — elfogadtatván, azoknak Száraz Mihály minden részben eleget tett, és a tanítói stólát is kifizette. Ezzel az ügy befejezettnek nyilváníttatott. íme ily úton járva el, azt hiszem, hogy kellő elégtételhez jutottam, amennyiben itt helyben a nép szemeláttára erkölcsi elégtételben is részesültem. Hason sérelmi eseteknél tehát a biróság előtti orvosláskeresést figyelmébe ajánlom lelkésztársaimnak. BÖSZÖRMÉNYI KÁROLY, málcai ref. lelkész. IRODALOM. Schwarc Gyulától, az irodalom e rendkívüli szorgalmú és nagy tehetségű munkásától ismét három tanulmány jelent meg egyszerre, u. m. 1., Zur Reform des europaischen Unterrichtswesens, 8-r. 112 1. 2., Az athenei alkotmányjog történelmének korszakairól, XII + 36 1. 3., Versuch einer Zusammensetzung des parlamentarischen Staatsraihs auf Grundinge der Fachbil dung, 36 1. Kiadók Zilahy S. Budapesten és Klemm Ottó Lipcsében. Mind a három tanulmány tulajdonkép folytatását képezi »Die Demokratie* cimü nagy munkának, melynek két kötete Lipcsében jelent meg 1877-ben. Ha a szellem termékei egyátalában megérdemlik a figyelmet, ugy ezek, mint egy ritka alapos tudós és széles látkörü, gondolkozó iró termékei különösen méltók a tüzetes tanulmányozásra. Mi az emiitett munkák futólagos átlapozása után, azoknak tüzetesebb bírálatába nem bocsátkozhatunk ; hanem röviden csak annyit jelzünk — mert Schwarcot régibb munkáiból is meglehetőse n van szerencsénk ismerni, — hogy mind a három iratban sok ugyan az utópia, de szerző utópiái is termékenyítők, mert — szemmel láthatólag — reális tanulmányokon alapulnak. Például az államtanácsnak és a törvényhozásnak az érdekképviselet rendszere szerint való olyatén szervezése, amint azt szerző ajánlja, szerintünk — legalább az emberiség műveltségének mai fokán — nem kivihető ; sőt magának az államtanácsnak eszméje is sok tekintetben gyakorlatiatlan ; de azért Schwarcnak ezekre vonatkozó nézetei mindenesetre eszméket keltenek, melyek — egy igazi gyakorlati ember agyában megfogamzva, gyakorlati reformokat eredményezhetnek. Az utópiák nagymestere Morusis, midőn valóságos extasisba hozta a világot, egyszersmind olyan gondolatokra ébreszté az embereket, melyek átmenvén az életbe, nem egy társadalmi reformnak adtak léteit. A mi olvasóinkat azonban Schwarcnak most megjelent három munkája közül különösen érdekelheti az, amely a közoktatásról szól. A reformoknak egész sorát találja ebben, amelyeket, ha meg lehetne valósítani, amint a legnagyobb részüket ez idő szerint nem lehet : az állam és társadalom képe rövid időn teljesen megváltoznék, s lehetővé válnék a többi közt a Schwarc által tervezett parlamentaris rendszer és államtanács életbeléptetése is. Aligha fel nem tűnik a magyar közönség előtt, hogy Schwarc Gyula, a magyar Schwarc Gyula, tudományos szakmunkáit nagyobbára németül írja. Bármily feltűnő jelenség is azonban ez, mi részünkről ezért nem mernénk Schwarcot kárhoztatni ; mert belátjuk, s igy magunk közt be is valljuk, hogy igazi szakmunkáknak mi nálunk bizony még vajmi kevés olvasója s még kevesebb kiadója akad. Különben Schwarc Gyula ígéri, hogy »Die Demokratie4

cimü nagy tanulmányát, mihelyt erre hazai kiadói viszonyaink közepette módozat kínálkozik, magyarul is ki fogja adni. Hogy a német Uözönség számára ír Schwarc, ennek szerintünk, a legfőbb hátránya az, hogy — könnyen felfogható okokból •— kacérkodik a német írókkal a többi nemzetbeli írók rovására. Például — ugy látszik — Mohit sok tekintetben fölibe helyezi Stuart Millnek, legalább sokkal nagyobb tisztelettel nyilatkozik amarról, mint erről; pedig ha Dühring nevetségessé tette magát a tudományos világ előtt, midőn Stuart Millt mint mások gondolatain rágódó, törpe skriblert tüntette fel : ugy Schwarc is elhajítja kissé a sulykot, midőn »századunk legnagyobb gondolkozóját® csak össze is meri hasonlítani, a különben tudós Mohi Róberttel. De nem bírálatot, hanem rövid ajánlást akartunk irni. Nem marad tehát már most egyéb hátra, mint hogy eredeti szándékunk mellett maradván Schwarc emlitett munkáit a legmelegebben ajánljuk olvasóink figyelmébe. Két népiskolai tankönyv jelent meg közelébb, u.