Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-09-07 / 36. szám

kónti tulajdonkép csak a közvetlen felügyelet lehet: a főfelügyelet, melyre az állam egyedül jogosult, természeténél fogva — átalános, nagyjában való s áttekintő — mindig csak folytonos. Esetenkénti aztán a netalán szükségessé válandó intézkedés, pl. egyes visszaélések megszüntetésére, az alapok károsodása vagy veszélyeztetése esetén elrendelendő vizsgálatra nézve stb. i Valóban, a mi a Pontozatokban igazán sérelmes, mert túlmegy az állam főfelügyeleti jogán s ok- és szükség nélkül bosszantja a felekezetet: épen csak is ez, a mi az esetenkénti főfelügyelet helytelenül választott címzése alá esett, s ez, hogy egyszerre rámutassak, a Pontozatok YI. cikkének amaz első pontja, mely a protestáns középiskolák látogatására, az osztály- és érettségi vizsgálatokon való jelenléteire s tehát kétségtelenül azok ellenőrzésére, fel akarja jogosítani a tankerül, főigazgatókat, vagy is az ál- 1 lamkormány közvetlen vezetése alatti iskolákra nézve fenálló kormányközegeket. Nem szenved kétséget, hogy e pontban két pár össze nem illő dolog van összekeverve. Össze van keverve először is a közvetlen felügyelet gyakorlása a főfelügyeleti joggal. Mert mi egyéb a tankerül, főigazgatók látogatása, vizsgákon jelenléte, ellenőrzés gyakorlása stb., mint a legközvetlenebb felügyeletgyakorlás; és ezt, a főfelügyelet jogának a cimén akarják a ministeri Pontozatok életbe léptetni. Másodszor Össze van keverve a közegben (a tankerületi főigazgatóban) két minőség : a rendelkező szerep — az állami iskolákban —, s az ellenőrző szerep az autonom felekezeti vagy hatósági, magán stb.) iskolákban. Gondolom én, hová vágott a Pontozatok tervezője. Nem az évközi iskolalátogatások, — azokat az évi jelentések s állagkimutatások bőven pótolják, — nem is az osztály-vizsgák, — azok az illető iskola belóletén tűi legfölebb kivételesen kiható, másodrendű mozzanatok; — hanem az érettségi vizsgák lebegtek itt a minister szeme előtt. Az i érettségi vizsgálatok úgyszólván az iskola összes működésének a számadásai; az érettségi bizonyítványok pedig jogositványt adó államokmányok: jogositnak az egyetemre, a mellett bizonyos katonai kedvezményekre. Igy állván a dolog, kétségkívül érdekében áll 1 az államnak — s érdekében állván, joga is van rá — közvetlen meggyőződóst szerezni arról, miképen teljesiti egész hivatását, vógeredmé- | nyében valamely iskola ; s miképen kelnek azok az okmányok, melyek az emiitett állami jogosítványokat nyújtják. Ám ellenőriztesse tehát az állam érettségi i z s g á i n k a t! de ne azokkal a közvetlen felügyeletet gyakorló közegeivel, a tankerületi főigaz- | gatókkal, hanem legalább is hitfeleinkből választandó szakfórfiakkal, mint állami biztosokkal. Yagy nagyon meg kellene változnia a tankerül, főigazgatói intézménynek s személyzetnek*) — ami ismét csak a sokszor emlegetett materialis törvény keretében várható, — vagy nem tűrhetnők meg autonom iskoláinkban azok „esetenkénti" látogatásait. Az analógia kész is, a jogakadémiai álla mviz sgál a ti bizottságok kinevezésében. (Mert helyre kel' igazitanom mind a tiszáninneni kerület bizottságának, mind Dr. Ballagi Gézának, azt a tévedését, mintha az alapvizsgálati bizottságok tagjait is a minister nevezné ki vagy bizná meg. Azok az illető szaktanárok; választatnak tehát az iskolai illetékes hatóság által; ugyanaz által bízatnak meg vizsgálókul is, a minister csak tudomásul veszi.) Tehát az államvizsgálati bizottságok k ü 1-tagjait, (t. i. a nem tanár-tagokat az illető jogakadémia hatóságának (egyh. kerület, superintendens) előterjesztésére a közoktatási minister b i z z a meg (a Pontozatok sem mondják, hogy nevezi ki) mindig egy óv tartamára. Még egy analógia: a reáliskolák érettségi vizsgáin sem éri be a minister a tankerületi főigazgatók jelenlétével (mely ott jóformán csak passiv assistentia), hanem szakértő biztosok u 1 a műegyetem egyes szaktanárait küldi ki. Nem lehetne-e az egyetemek protestáns tanárai közül küldeni szakbiztosokat a mi iskoláink érettségi vizsgálataira is? Talán a legélénkebb ellentmondást, sőt felzúdulást vonta magára a Pontozatok IV. cikke, mely szerint: a,) valamely köteles tantárgy alóli fölinentésre —, b) tanfolyam nyilvános hallgatása nélküli vizsgatételre —, c) egy tanév alatt több tauév végzésére, úgynevezett osztály-ugrásra vagy összevonásra, — átalában minden, a megállapított tanrendszer alóli kivételre vonatkozó különös engedélyek megadására csak a minister volna jogosítva; nem általa adott engedélyek pedig az állami (s jelesen a felsőbb, egyetemi) iskolákon nem fogván respectáltatni. Eayik (Dr. Ballagi Géza, a Prot. Egyh. ós Isk. Lapok f. ó. 30. számában) azt mondja, hogy ennek — mig a studiorum ordo törvény által nincs meghatározva — nincs is értelme. Ez ellenvetés jogosultságát nem ismerhetem el. A Pontozatok világos értelme az, hogy a studiorum ordo-t a protest. iskolákban az illető iskolahatóság állapítja meg ; az állani azt tudomásul veszi; az így megállapított ós tudomásul vett rendszer alól oly kivételt, mely az állami iskolákban s jelesen az egyetemen is respectáltatásra tart igényt, csak az államhatóság adhat, *) Ezek eredetileg, míg állami gymnásiumok s reáliskolák nem is voltak, csak a kir. kath. gymnásiumok igazgatására szerveztettek; többnyire kath. papok vagy szerzetesek s kath. tanügyi előadók ; mostanában már több köztök a világi, de az is mind katholikus.