Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-31 / 35. szám

részéből, Budapestről, Hódmező-Vásárhelyről, sőt Angliából is vendégek. Másnap reggel 8 órakor az unitár, gymnasium nagy termében imával nyittatott meg a zsinati gyűlés. Erre a főgondnok megnyitó beszéde s a püspök nagy hatású üdvözlő szózata következett. Ezután angol vendégeink mutattattak be. Felolvastattak a »Britt- és külföldi unitárius egyesületnek/ — az „Ulster kerületi unitárius egyletnek," — az „Irlandi szabad gyülekezetek uniójának", az »Irlandi non subscribenseknek,4

az „Amerikai unitáriusok egyesületének® adx-essei. Az első s utolsó angol nyelven, magyarul is tolmácsolva, a többi latin nyelven. Ezen hitrokoni szeretettel teljes üdvözlő iratok rendkivüli lelkesedést gerjesztettek, különösen midőn Rev. A. Gordon, belfasti pap magyar nyelven mondott bevezetést bocsátott előre a „Brit,- és külf. unitárius egyesület4

általa felolvasott, nagy hatású adressének. Az éljenzés percekig tartott, könyek hullása s meleg kézszoritások jelezték a leírhatatlan megindulást. Az amerikai küldött Rev. J. H e w o u d csak Svájcig jöhetett, onnan küldött levelet, melyben sajnálattal tudatta, hogy a hosszú ut fáradalmai miatt nem jöhet Erdélybe s nem hozhatja személyesen az amerikai unitáriusok üdvözletét. Ezután a püspök jelentést tett az ünnepély részleteiről ; bejelentette, hogy az általa gyűjtött „Dávid Ferenc-alapitvány® a 11,000 frtot már meghaladta, ezt a zsinat rendelkezésére bocsátja. A Dávid Ferenc életrajzát is elkészitette Jakab Elek magy. tud. akadémiai tag, alapos korrajzzal s okmánytár-függelékkel s egy tüzetes könyvben kiadta. Felolvastatott a kitűzött pályadijakra beérkezett ódák s hymnusok birálatáról szóló jelentés ; pályadijat nyert a Murányi Farkas Sándor emelkedett ódája ésaNagy Lajos tanár és esperes hymnusza. Mindkettő nyomtatott példányokban szétosztatott lelkes örömnyilatkozatok közt. Bejelentetett Kelemen Benő nagyérdemű hitrokonunk 5000 frt alapitványa is, melyet ez alkalomra tett. Ezután a gyűlés fölfüggesztetvén, templomba mentünk, azonban a nagy sokaságnak csak kisebb része férhetett be a templomba, mely körül néptenger hullámzott. Az isteni tisztelet a koszorúzott alkalmi hymnusz éneklésével kezdődött („Erős várunk nekünk az Isten4 dallamra). Azután Péterfy D. tanár s leik. mondott imát s egy nagy szabású, valóban jeles egyházi beszédet a „nagy példák hatalmáról4

, Jézus szent életét s példájának ezer évekre kiható nagy hatalmát festvén első sorban, azután Dávid Ferencet tüntetvén fel nemes például, aki hitéért meg tudott halni, az erőszak megtörhette, de el nem tántoríthatta. Péterfy előadása is a modern művészi szónoklat vonzó finomságával bírt, felemelt és a szivek bensejéig hatott. Utána Ferenc József püspök, az országos nevü kitűnő szónok lépett a szószékre, apostoli erővel gyújtotta meg a lelkeket, a legközönyösebb keblet is szent buzgóságra gerjesztvén. Festette a ker. vallás drága voltát az emberi élet minden viszonyaira ; aztán Dávid Ferencre tért s egy koszorút fűzött a 300 év előtt kiszenvedett martyr emlékére az igazságkeresés, erkölcsi bátorság és hitbuzgóság babér leveleiből, egy oly koszorút tett le a rég elporlott hamvakra, mely ékesebb a gyémántoknál és maradandóbb az ércoszlopoknál. Az ily koszorú dicsőbb minden földi ragyogásnál s csak az emberiség nagyjait illetheti. Ezután urvacsora-osztás következett Albert J án o s lelkész imája s agendája mellett, melynél szebb, meghatóbb ágendát soha életemben nem hallottam. A régi szent időket, az élő Krisztust tette láthatóvá nekünk. Mikor 3 óra felé elhagytuk a templomot , minden szemből, minden arcon megdicsőült érzelmek sugároztak, szent elragadtatásban úszott mindenki. Megható volt, midőn a templomon kivül több ezernyi nép a püspököt kérte, hogy mondjon nekik is valamit a mai ünnepélyről, aztán a püspök egy rögtönzött beszédben Isten szabad ege alatt megmagyarázta a sokaságnak az ünnepély fontosságát, megmondta nekik, hogy ki volt Dávid Ferenc? A nép, a virágok és zöld fák, a főpásztor szeretettel teljes beszéde és a madárdal s az illatos légfuvalóm, a nap ragyogó sugarai s a szent fölgerjedés heve összefolyva tették Isten templomává a természetet. Istenitisztelet után a gymnasium udvarán árnyas sátrakban közebédre gyűltünk, de itt is csak 450-en kaptunk helyet. A nép itt is körülözönölte az óriási sátort, hogy hallja a toasztokat s a jó magyar zenét. Két asztal húzódott oly hosszan, hogy az egyik végéről nem lehetett megismerni a másik végén ülőket. Az ebéd bámulatos renddel s ügyesen folyt le ; a felköszöntések sorát nem próbálom előadni, csak annyit jegyzek meg, hogy az első poharat a királyra emeltük és a felköszöntések nagyobb része a Dávid Ferenc emléke körül forgott. Egyik angol vendégünk magyarul köszöntött, a hódmezővásárhelyi unitáriusok gondnoka pedig azt mondta, hogy ámbár Őket elemi csapások érték, nem az anyagi szükség hozta őket ide, mert kenyerök még van otthon; hanem lelki táplálékot jöttek keresni. A szellemes felköszöntések, lelkesültség s emelkedett hangulat s testvéri öröm közt folytak. Az ebédnek estve vala vége, sőt egyes baráti körök késő éjjig nem bírtak szétoszolni. Ez volt az első nap. Más nap folyt a tanácskozás 8-tól 11-ig. Ekkor megint templomba mentünk. Kovács János tanár jeles egyházi beszéde után, a püspök mondott a felszentelendő ifjú papokat szent pályájukra buzdító főpásztori beszédet, melyet hallva, mindenki óhajtott volna lelkészszé lenni. Ezután a 8 ifjú pap felszentelése következett. Isleni tisztelet után megint közebéd oly derült hangulattal, mint az előbbi napon. Ebéd után megint tanácskozás 7 óráig, a mikor