Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-31 / 35. szám

hogy merev tagadása, s a régi törvényekhez és gyakorlathoz való ösztönszerű ragaszkodása által magát meddőségre kárhoztatja, megáll a félúton ; holott előttünk a magasztos cél: a vallásegyenlőség s teljes vallásszabadság behozatala iránti törvényjavaslat előterjesztésének s az országos közoktatási törvény meghozatalának sürgetése ; melyek feleslegessé teszik a külön főfelügyeleti törvény alkotását, a mely utóbbira a költővel azt mondhatjuk : »mindössze is csak fejelés.* E két törvény hozatala az egyedüli positiv alkotás s maradandó becsű munka; minden más irány csak toldozásra, foldozásra vezet. Ez volna szerintünk az egyedül helyes és a mai kor keretébe s alkotmányos fogalmához illő egyházpolitika. Hogy ez egyházpolitikai irány sürgetését a conventnek figyelmébe nem ajánlotta az e. ker. gyűlés két ellentétes pártja közül — egy hang kivételével — egyik sem, — egy fődologban tévedett, hibázott mind a két párt; abban t. i., hogy a szónokok mind a két részről többnyire csak felekezeti szükkörü, alárendelt érdekeket hangsúlyoztak; holott itt sokkal fontosabb dologról van szó ; ugyanis a tanszabadság, a fejlődés, a nemzeti mívelődés, szabadság és ezek által magasztos, emberiségi szent érdekekről, mint ezt Lukács Ödön érintette. Mert akármilyen szempontból indulva alkossunk az egyházról fogalmat, rá kell jönnünk, hogy az egyház, mint vallás-erkölcsi társulat, a mennyiben emberek által alkotott intézmény, annyiban csak eszköz, s mint ilyennek rendeltetése, hogy az emberiséget a tökéletesedés, a szabad fejlődés útján elővigye. Szerintünk e cél elérésére kell irányulni a helyes egyházpolitikának. Ily eszmék és elvek előrebocsátása után már ki lehet mondani, hogy egy alkotmányos, szabad nemzet kormányának és törvényhozásának annak kell nyilván bevallott céljának lenni, hogy az egyháznak, mint valláserkölcsi társulatnak létezhetését, hasznos és szabad működhetését, míg ez az állam érdekeit nem kockáztatja, alkotmányos úton hozott törvények által biztositsa. Az ajoga például egy szabad államban, hogy iskolát állithasson, megvan nemcsak az egyháznak, hanem társulatoknak és egyes embernek is; csak aztán azok az egyházak vagy akár egyesek által felállított iskolák a parlament által hozott közoktatási törvényeknek megfeleljenek s megadják a szükséges előismereteket és előképzést valamely szakpályára a törvényben kiszabott tárgyak taníttatása által. S hogy tanittatnak-e a kivánt tantárgyak és megadja-e valamely iskola a kellő szakismeretet: azt megtudja az érdekelt kormány az értesítők, kimutatások s a tanulmányozás végén veendő szakképesítő vizsgák által. Ezekből önként következik, hogy a teljes vallásszabadság s a közoktatási törvény behozataláról kell gondoskodni egyedül, nem pedig főfelügyeleti törvényről, mely péld. a reform, iskolai ügyet ellenőrizné, s a mely épen hozzájárulásunk, meghallgatásunk után hozatnék. Bete[ ges állami életre mutatna az, ha minden rend, felekezet, rang vagy társulat érdekét legyezgetni kellene. Az ilyen tranzigaló, parolázó politika nem egy szabad és független, de legkevésbé egy alkotmányos s európai, modern színezetet fitogtató nemzeti kormányhoz illik; és az a veszedelmes kinövése is megvan, hogy ma egyik, holnap a másik felekezet fülbesúgását hallgatván meg s annak súgalmazása szerint akarván törvényt hozni, a viszonyokat még inkább összezavarja és saját érdekét, önállását kockáztatja. Mi protestánsok, de különösen reformátusok, nem transactiót, nem önérdekeink legyezgetését kívánjuk ; mert ily alacsony, önös felfogáson mérhetetlen magasságban felülállunk. Nekünk, a mi ref. egyházunknak csak nyíltan bevallott emberiségi, hazafiúi s a magyar nemzeti törekvésekkel ugyanazonos szent céljaink van; nak. Mi csak igazságot, jogot és törvényt óhajtunk s az alkotmányos úton hozott, szabatos, jó és igazságos törvényektől nemes, magasztos célok elérésére irányított működéseinkben támogatást, a törvény korlátai közt szabad működhetést. Mi nem vagyunk titkos társulat, nem rejtegetünk államellenes, hazafiatlan tendentiákat; hiszen annyi önérzetnyilvánitást csak megenged nekünk e haza bármely polgára, hogy annó .... de minek említsem az évet, mikor az idegen hatalom, minden hazaellenes törekvése, édeskés Ígéretei mellett is, egyházalkotmányunk erős várain törött meg. Nekünk eszünk ágában sincs államot alkotni az államban, avagy valamely előnyös helyzetet teremteni más vallású hazánkfiai, s a haza akármelyik polgára felett is, avagy bármi néven nevezhető kiváltságokat élvezni. De azt viszont határozottan hangsúlyozzuk, unisono kívánjuk, hogy a mely jogokat és előnyöket, mi, mint felekezet, nem élvezünk, ne élvezze, no bitorolja azokat más se. Ha van szabadság és van egyenlőség, ha a haza iránt egyforma kötelességeket teljesítünk, mint egyes polgárok, mint egyházi-, valláserkölcsi testületek : akkor legyenek a jogok is egyenlők. S ha vagyonával, vérével és életével minden polgár egy arány szerint adózik ; ha a püspökök, egyházfők többé nem járnak zászlóval a csatamezőn, a hadsereg élén : akkor a haza se adjon se jogot, se kenyeret többet egyik, mint másik fiának, egyik, mint másik egyház fejének; ne adjon kiváltságokat, melyeknek a kora lejárt; hanem mérjen egyenlő mértékkel; legyen igazságos. Legyen az állam független minden hitfelekezeti befolyástól; ne legyezze, ne protegálja mint az egyiket, úgy a másikat se ; csak a haza javára irányított szabad működést biztositsa törvény által. Hozzon törvényt a teljes vallásszabadság s a közép- és felsőbb oktatásról, mely egyenlően szabja ki a kötelességeket, egyenlő mértékkel oszsza a jogokat is. Ha tud valaki annyit, a mennyit egy szakpályára tudnia kell, kinek mi gondja rá, hogy hol vette, hol, mennyi idő alatt tanulta ? ! Örüljön az állam neki, hogy az ő terheltetése nélkül tanulta ; örüljön csak annak, hogy az illető tudja, a mit tudnia kell. Legyen a tanulásban, tanításban, a tanjntéze-