Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-24 / 34. szám

ban nem superinspectiót, hanem i mmediate inspeetiót látsjavasolja, hogy azt, mint ilyet, mint jogtalant és sérelmest, a gyűlés részletesen ne is tárgyalja. N e m e s B. a felügyeletre nézve elegendőnek tartja az 1848. előtti gyakorlatot az 1819-ben kiadott s a főfelügyeletre szorosan vonatkozó rendelet alapján. Révész Bálint püspök több oldalról nyilvánuló félreértések s megtámadásokra, felmelegült hangon, lelkes éljenzések által kisérve körvonalozza a szentírásra támaszkodva, a hazafi s a lelkiismeret őrének, a vallás szolgájának álláspontját ; s mig az elsőre nézve megengedi, hogy »minden ember a felső hatalmasságnak engedelmes legyen, * addig az utóbbi állapotban a Jézus és az apostolok álláspontján s példája szerint azt tartja, »hogy inkább az istennek kell engedni, mint az embereknek/' R i t ó ó k Zs. óhajtja szintén, mint Horty, hogy hozzájárulásunkkal állapíttassák meg egy főfelügyeleti törvényben, mi az egyház joga és kötelessége, mi az állam kötelessége stb. Végül kimondatott, hogy a tiz pontból álló javaslat, mint országos szentesilett törvényekben biztosított jogainkat s szabadságunkat sértő, elvettetik; s a convent felhivatik, hogy egy feliratban fejezze ki, hogy a magyar ref. egyház midőn e felügyeleti javaslatot elveti, egyszersmind tiltakozik az ellen előre is, hogy vérrel írott törvényekben biztosított jogaink csorbittassanak, megsértessenek s a régi gyakorlat melletti maradást javasolja a kormánynak a felügyeletre nézve. Ezzel a tárgyalás 5 órai folyton tartó vita után berekesztetett. A debreceni presbyteri választások ügye, az egyházhoz magához jóságos elintézés végett visszaküldetett. K. D. h.-m.-vásárhelyi lelkész megdorgáltatván, hivatalába visszahelyeztetett. Gerőc L. szentesi lelkész választása megsemmisíttetett; de G. L. is választható. A gyűlés több napjai is törvényszéki s leginkább csak az egyes e.-megyéket illető ügyek tárgyalásával folytak le. Egy sajnos tapasztalás, a mit merithetett a jelenlevő magának az, hogy a népesebb egyházakból oly odiosus bünperek kerültek a zöld asztalra. Óhajtandó, hogy ezek elmaradjanak. GÖRÖMBEI PÉTER. A dunántúli ev. egyházkerület közgyűlése. Egyházkerületi közgyűlésünk folyó aug. hó 13-án s 14-én tartatott Pápán. Mostanában ily látogatott közgyűlésre nem emlékszem, pedig tartottunk tőle, hogy nagyon is néptelen lesz. Két momentuosus tárgy vonta magára különösen a közfigyelmet. Az egyik, mely már az elnöki méltóságteljes megnyitóban férfiasan körvonalaztatok, a hírhedt ministeri pontozatok. A másik a Lalin e-féle intézettel történt szakítás. De vegyük egyenkint. Br. Prónay D e z s ő már a gyűlést megelőző napon, az úgynevezett előtanácskozmányban előadta, miszerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter által, mint egyházkerületünk felügyelője, enquettere hivatott meg. És ő e meghívást kötelességének ismerte elfogadni. Itt az ideje, hogy az enquette-on elfoglalt álláspontját s ebből kifolyólag nézeteit az ismeretes pontozatokra nézve előadja. A mit az előtanácskozmányon előadott, azt e gyűlésen nagyobb szabású elnöki megnyitójában iudokolva adta elő. Nevezetesen a ministeri pontozatokat, mint autouomiánkat veszélyeztető határozmányokat, éles kritika kíséretében roszalja s azoknak törvényerőre emelése, ellen a protestáns egyház autonomiája npvében férfias bátorsággal tiltakozik. Ugyan ilyen szellemben emel szót, Radó Kálmán, sőt tovább megy és a kormány eme tettét »merényletnek^ bélyegzi a protestánsok törvénybiztositotta önkormányzata ellen. Természetesnek fogja találni az olvasó, ha azt mondom, hogy mindkét nagy tekintélyű férfiú enuneiatióját sokszor félbeszakító éljenzések közt tette magáévá a közgyűlés Azonban még ezzel nem ért véget a ministen pontozatok tárgyalása. Midőn az egyes egyházkerületek átirataira került a sor, újra előkerült. Es ez alkalommal egyházkerületünk világi főjegyzője Káldy Gyula szállott síkra, egyrészről a pontozatok ellen, másrészről egyházunk önkormányzata mellett, s ékes tollal — mert ez már Írásban adta be észrevételeit, — erős logikával kimutatta, hogy a sokszor érintett pontozatok nemcsak hogy protestáns önkormányzatunkon hivatvák rést ütni, de egyszersmind kárára vaunak a magyar alkotmányosságnak is, tehát hazaelleuesek. Káldy Gyulát szerette és tisztelte eddig is egyházkerületünk minden egyes tagja, de ez utóbbi dolgozatával fokozta bennünk a szeretetet s tiszteletet. Gondolom, munkája külön lenyomatban is megjelenik. Hasonló sors érte tehát nálunk is a ministeri pontozatokat, mint a tiszai egyházkerületben, azzal a különbséggel, hogy ott Bánó József indítványára agyonhallgattatott, nálunk pedig agyonbeszélte t e t t. Mint mondottam, a második közfigyelmet ébresztő tárgy a Lahne-féle intézettel történt szakití s. Lilhne Fr. 1859-ben addig antichambreirozott egyházkerületünk akkori vezérférfiainál, hogy utóvégre az általa emelt magántanintézetnek odakölcsönözték a protestáns jelleget, minek folytán a minister elismerte Lahne Frigyes magánintézetét nyilvános tanintézetnek. Igy az általa kiállított bizonyítványok hasonló keletnek örvendtek, mint akár a soproni lyceum által kiadott bizonyítványok. De hogy Laline úr intézete mindamellett nem lett protestáns intézetté, — maga sem ú^y hirdette orbi et urbi, — arról mindenki tudomással bír, ki az intézetnek phazisait figyelemmel kisérte mindjárt kezdetben. A panasz egyházkerületünk füleit is megütötte, különösen ez előtt egy pár évvel. Innen keletkezett, hogy a mult évben szerződésileg akarta az intézetet lekötni a kerülethez. De mind hijában ! Lahne ur e szerződésen is túltette magát. A kikötött föltételeknek nem felelt meg.