Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-24 / 34. szám

Huszonkettedik évfolyam. !I4. mm Budapest, 1879. augusztus 24. PKOTESTA1TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és K. I A D Ó-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d.lj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 60 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég szolgálhatunk. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. Forma dat esse rei. Blanchard Péter, az „Uj Plutarch" szerzője, Lykurgus életét és tetteit rajzolván, többek közt ezt mondja: „Lykurgus polgártársait mindattól megfosztotta, mi az embert vállalatokra indítani szokta, és épen ez által még vállalkozóbbakká tette őket. A gondolható legkeményebb fegyelem alá voltak kényszerítve és egyedüli jutalmuk az volt, hogy elmondhatták, miszerint őket semmi sem kényszerítheti, e kényszert elhagyni. Azon szenvedések, melyeket reájok erőszakolt, dicsőségük és szabadságuk megszilárdítására szolgáltak, azaz, büszkék voltak, mind e szenvedéseket elviselni és elviselésükre a kellő erővel birni. A nyilvános szabadság sehol sem volt oly szigorú ós korlátolt, mint Spártában — hogy magát fentartsa, minden egyes polgárt bilincsekbe vert. — S mind ez a nevelés által történt." Ámbár ezen, mindenesetre bámulatos és szervezetükre nézve nagyszerű spártai állapotokat ismét divatba hozni alig lehet, mégis korunk jogállamainak kiváló gondjaik és törekvéseik a köznevelésügyetolyformáu egyöntetiileg szervezni, hogy az mindenekelőtt az állam szolgálatában álljon, azaz oly polgárokat teremtsen, kik hazájuk jólétének határán kivül boldogságukat ne keressék, hanem a társadalom felvirágzásának fáradhatlan előmozdításában saját legfőbb üdvöket találják. Állithatni, hogy ez a mai társadalom vezéreszméje a tan- és nevelésügy tekintetében, s ha valaki emez eszme megvalósításának útjában áll, annak a társadalom harcot űzen és rajta győzedelmeskedni törekszik. Ily harc kezdetét épen most látjuk Franciaországban , hol Ferry miniszternek közoktatásügyi törvényjavaslata, mely a jezsuitákat a nyilvános oktatástól eltiltja, élénk vita után a kamara által el Ion fogadva. Mintha eme kath. ország a kor kívánalmai szerint elvalahára végképen szakítani akarna az eddigi tradíciókkal, melyek folytán az ember előbb egyházának jámbor hívévé s csak aztán hazájának derék polgárává nevelendő, oly hevesen rohannak a pártok e harcba. A szabadelvű lapok egész dühvel fordulnak azok ellen, kik e téren az ujkor követelményeinek teljesítését legmakacsabban gátolják, a róm. kath. egyház és annak felszentelt seregei ellen. Hajmeresztők azon vádak, melyeket ez alkalomból a klerusi hatalomra szórnak. Egész elkeseredéssel állítják, miszerint mindenütt, hol az egyház uralkodik, a nép leigáztatott, a népesedés fenakadt, elkorcsosult, elszegényült, elbutult, elrestült, elveszté függetlenségét, ipara, kereskedelme hanyatlott, tehetetlenné lett és polgári háborúk dúlták az országot; mindnyájan elaljasodtak, vagy pedig felosztattak, meghódíttattak. Sietnek panaszaikat példákkal igazolni. Rámutatnak Lengyelországra, mely három izbeni felosztás után mint állam elenyészett- emlegetik Írországot, melynek népe éhen hal • például hozzák fel Portugáliát, mely kétszer állott azon ponton, hogy elvesszen, és az angolok kezeibe esvén, csak Spanyolország elaljasodása következtében menekült meg • hivatkoznak Spanyolországra, mely előbb a félvilágot birtokolván, most, 40 évi polgári háborúk után kimerülve nyomorog, és csak ugy tarthatja fen magát, ha a sza-