Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-10 / 32. szám
Jódi megismerésére, pályámra való teljes előkészületre s mivel tudtam, hogy leendő (pályámon) hivatalomban a gyermekekkel is lesz, pedig komoly feladatom, (Katechetika) — hogy azokat s az azokkal való bánásmódot felismerjem, azok körébe plántáltam magainat — s/.óval nevelővé lettem. Szabad időmet lehetőleg társaságokban töltöttem, melyeket lélektani tanulmányok kedveért kerestem föl, mert hiszen kikellett egészítenem a gyermek -körben szerzett tapasztalatokat, hogy egykor, midőn a felnőtteket kellend vezérelnem, alapvonásaikban legalább ismerjem azokat, (Pastorale) — és soha sem mulasztottam el, ha lehetséges volt szónokolnom, azt megtenni, vagy legalább jó szónoklatokat hallgatni, s ha már máskép nem ment, legalább olvasni, (Homiletika) s nagy örömet találtam benne, ha az egyes egyházi cselekvényeket megfigyelhettem, (Liturgika) inert hiszen gyakorlat teszi a mestert. Nevelőségem lejártával, tanulmányaim betetőzéseül elmentem a külföldi nagy mestereket hallgatni. S midőn onnan idegen földön nőtt sok szép virággal, a miénktől különböző, más talajon érett gyümölcsesel megrakodva visszatértem, arra kértem Istenemet : engedné meg kegyelme a szerzett tapasztalokat s a tanulmányok utján elért eredményt lehetőleg gyakorlatban érvényesítenem ! Kérelmem nem maradt meghallgatatlan, és hogy szorgalmas tanulmányozás utján gyűjtött elméleti ismereteimet s az élet és gyakorlat megfigyeléséből származott tapasztalatomat gondos vezérlés alatt kezdhessem meg érvényesíteni, jó sorsom egy tapasztalt, lelki pásztori erényeiről és alapos tudományosságáról előnyösen ismert, buzgó lelkészhez vezérelt segédlelkészfíl. * Két esztendőt töltöttem hű vezetőm oldala mellett, midőn értésemre esett, hogy a szomszéd x. . . -házi gyülekezet kiérdeműlt derék lelkész elhalt s az egyház uj lelkész választásáról fog gondoskodni. Földi barátom azt mondotta nekem : Kérd meg az esperest, rendeljen téged legalább parentálni, hogy igy megismertesd magad az egyházzal, és ha nem is teszi meg, a temetésről el ne maradj, hanem igyekezzél magadat a gyülekezetnek megmutatni, s ha az éltesebbek, kivált a befolyásosabbak közül valamelyikkel találkozol, igyekezzél neki megtetszeni , vagy ha lehet nyerd meg őt magadnak. S ha netalán olyan volna, a ki a „Vocator*-on változtatni, a papválasztás esélyét az egybázhivek terheinek könnyítésére kizsákmányolni akarná, tégy neki n é m i homályos ígéretet. Szóval bármi uton-módon, de igyekezzél magadat megkedveltetni és meghivatásodat biztosítani. — Vagy, ha ezek utján nem megy, járj kedvébe a felügyelőnek, mutasd magad szolgálatkésznek, műveltségedet lehetőleg tüntesd ki, képzettségedet, ha csak lehet, éreztesd, hogy így meghivatásodat a próbaszónoklatra s lehetőleg a hivatalra biztosítsad. — Igy már aztán még is csak belekerülsz a candidatióba ! De mindezt ügyesen tedd ! — Meg kell vallanom, hogy Földi barátom tanácsai egy pillanatra, kivált miután tudtam, hogy az egyház ügyei rendezettek s a papi hivatal jövedelme igen tisztességes, némileg ingadozóvá tettek, — mind a mellett az csak egy pillanat volt, — mert a következő pillanatban már élénken feltüut lelkemben az igaz lelkész képe s folytonosan csengtek fü-i lemben a megváltónak szavai. „A ki a juhoknak akiokba nem az ajtón mégyen be, hanem másunnét hág be, lopó és tolvaj az* Ján. 10—1. — Avagy nem loptam volna-e meg a község jóhiszemét, s nem lettem volna - e tolvaj, a ki titkon viszi el a mások számára eltett kincset, a bizalmat ? Nem lettem volna-e tolvaj azon értelemben is, hogy mig mások nyugszanak felőlem való jó ítéletökben, én titkon, titkos utak homályában megloptam volna bennem vetett hitöket ? — Nem, én azt nem tehetem! — Igaz ugyan, hogy a bekövetkezett választásnál megbuktam és még pró bára meghivatni sem érdemesíttettem magamtaitásának szokaílanságaért, — de vigasztalt amaz igaz szó: „Az ur gondot visel !* s aztán az a másik nem csekély vigasztalás is, hogy csak a választásnál buktam meg és nem magam előtt. (Folytatása következik.) HÖRK JÓZSEF. Böngészet a »Prot. Egyh. és Isk. LapK -ból. Az apró papok. Feltettem magamban, hogy e cikket böngészetemre nem méltatom. Nem egyébb az gyermekes nyelvöltögetésnél, mit komolyan venni nem lehet. Az egész berzenkedés onnan ered, mert nem pap ur (a cikk alá írott n. p. valószínűleg ezt teszi :) a falujabeli, vagy tán a szomszéd papra megharagodott; kapja tehát magát a hypochondria egyik erosebb rohamában, s a magyarhoni református lelkészi kar dicsőséges testületének nagyobb részére seprőt fog. Hogy e testületnek is lehet egy-két gyengébb tagja, nem tagadja senki, valamint a Libánon leggyönyörűbb cédrusának is van egy két hitványabb ága. De azért sem amazok, sem emezek nem vonnak le semmit az egésznek méltóságágából. Majd megnőnek, megerősödnek ők is, s oszlopi válnak belőlök a Dávid templomának. Van azonban egy állítása, melyet helyreigazítás nélkül hagyni nem lehet. Azt mondja, hogy a római catholicismus óriási hóditásokat tesz, s ez állítását is bizonyítás nélkül veti oda, mint a többit. Én pedig azt mondom, hogy a protestantismus tesz óriási hóditásokat s ez állításomat rögtön be is bizonyítom. Fink francia tudós nem régiben kiadott statistikai munkájában a következő, mai napig meg nem cáfolt adatok olvashatók : E század elején volt a föld kerekségén 130 millió katholikus, és 54 millió protestáns. Ma van 160 millió katholikus, és 118 millió protestáns. E szerént ma 30 millió katholikussal és 64 millió protestánssal van több, mint volt a század elején. Vagyis amazok száma csak 2S°/0 , emezeké pedig 112°/0 -al szaporodott. Ici-pici púpocskák, — legyetek üdvözölve. CSEPELI PÁL, ref. lelkész.
