Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-10 / 32. szám
A vizsga lefolyását és eredményét szemügyre véve a tanári karnak, — ismerve közelebbről a növendékek nagy részét — különösen feltűnt az, bogy annyi jelölt közül egy sem találkozott, ki első osztályú jegyre tudott volna szert tenni. Hol keressük ennek okát ? Egyik ok bizonyára az lesz, hogy ifjaink megelégesznelc hitvány gyümölcscsel is, csak olcsó legyen. Feltűnt továbbá a figyelmes hallgatónak az is, hogy a liptói egyházmegyéből jelentkeztek -— és már diplomáltak — közül a legnagyobb résznek igen nagy szüksége volna egy kis tudományos képzésre. Lássunk egy pár kérdést azok közül, melyekre vagy egyáltalában nem, vagy csak igen gyenge feleletet kaptunk : Nem tudta megfejteni egyik, mi a külömbség 65 /8 —23 /4 közt; egy másik Liptó megyéről alig-alig mondott valamit ; még másik csak sok magyarázás és utbaigazitás után tudta kihozni, mibe kerül 7 öl, ha 3 öl 1872 frt; egy másik nem emlékezett, hogy Előindiában hegyek volnának, még másik miután a görög, római, középkori történetből, Hunyady Mátyásról, Podjebrádról hiába kérdeztetett, végre Griskra nevének emlitésénél kezdett emlékezni, csakhogy ő ugy tanulta azt a nevet, hogy Ziska. »Jó, tehát mondja meg, ki volt az a Ziska?* Felelet : Német császár ! De nemcsak a realiákban mutatkozott e járatlanság a könny ti kérdések dacára, holott a többiek megfejtettek ily feladatokat: Egy 560 kg. súlyú vasgolyó átmérője ; hányat fordul egy 15 dm. átmérőjű kerék egy kilométernyi uton ; az újkori felvilágosodást előidéző körülmények stb. — Sokkal fontosabb dolog az, hogy az illetők a tót nyelvtanban nagyon felületes ismereteket mutattak fel. Megjegyzendő, hogy ezen liptóiak majdnem kivétel nélkül tótul feleltek minden tárgyból. Oly kevéssé fontos egy tanitóra nézve anyanyelvének és tannyelvének ismerete, hogy diplomát lehetett adni oly egyéneknek, kik a nyelvtanból alig tudnak annyit, a mennyit egy 5-dik 6-dik elemi osztályú gyermektől megkivánunk ? Ha szüksége van a tót nyelvnek mívelődésre, mi módon érhető el az, ha a tót tanitók nem ismerik a nyelvtant ? De végre legfeltűnőbb volt az, hogy ezen már rendes működésben levő tanitók közül többen egyáltalán nem értenek zenét, egy kettő még énekelni se tud. Pedig felesleges még említeni is, hogy nálunk protestánsoknál az iskolai énekoktatás mennyire fontos. Azt lehetne ellenvetésül felhozni, hogyha az illető gyülekezet meg van elégedve tanítójával, mi is belenyugodhatunk. Igen, ha tetszik, belenyugodhatunk abba, hogy az illető azon a helyen tovább is működjék, de nem tehetjük azt, hogy mi az ő képtelenségét a diplomával hivatalosan betakarjuk. A gyülekezet, vagy akár az esperesség ott Liptóban elnéző lehet; de egy protestáns intézet soha nem teheti, nem szabad tennie, hogy a törvényes kellékeknek meg nem felelő egyént a tanítói hivatalra képesítettnek nyilvánítson. Sajnálni lehet ez ifjakat, kik ide fáradtak majdnem egészen hiába, ide fáradtak, mert felsőbb helyről azt a parancsot vették alig két hóval a vizsga előtt, miszerint menjenek képesítő vizsgára. Ké szülésről szó se lehetett. íme egy kis adat, egy kis tapasztalat egyházi és iskolai életünkből, alkalmas arra, hogy azok, kik élénken érdeklődnek előhaladásunk iránt, kissé forgassák elméjükben viszonyainkat, vizsgálják cselekedeteinket és elmélkedjenek a legsürgetőbb teendők felett. Mert sok, valóban oly sok a teendő, hogy nem könnyű dolog mindig kitalálni a legszükségesebbet. De hiteles adatokra támaszkodó s alapos gondolkodás, és a minden mellék érdekek fölé emelkedő egyházias buzgóság csalhatatlan vezérünk lesz. Bízzunk bennök. SAS JÁNOS. Az alsóborsod-mezőkeresztesi tanitói kör értekezlete. Az alsó borsod-mezőkeresztesi ref. tanitóikör folyó évi értekezletét junius 4-én Tisza-Valkon tartotta meg. Az értekezletet megelőzőleg helybeli tanító Nagy Károly a természetrajzból tartott gyakorlati előadást, melynek végeztével az elnök, következő rövid beszetldel nyitotta meg az értekezletet: „Tisztelt pályatársak! Korunk egyik jelszava a társulás. Társulatok alakulnak a tudomány, művészet, kereskedelem, kézműipar, sőt a gazda s földmivelő osztálynál is. Ezen társulásnak két célja van. Egyik, hogy a kölcsönös eszmecsere által minden osztály a maga szakmájában tökélyesbüljön, másik, hogy a mi egyeseknek nehéz, vagy kivihetetlen, azt összevetett vállal létesíthessék ; ez által nemcsak az önmagok, hanem a jövő tekintélyét s hitelét is biztosithassák. Ily szempontból veszem én a tanitói értekezletek főcélját is, hogy mig egy részről az itt történő eszmecsere által igyekszünk karöltve haladni az iskolanövendékek vezetésében, másrészt a mi egyes tagoknál bármi tekiutetben is nehézségnek vagy nehezen megoldhatónak mutatkozik, azt közös erővel igyekezzünk lebonyolitni. Csalódik tehát véleményem szerint az, ki a tanitói értekezleteket vagy oda akarja szorítani, vagy egyedüli céljának azt hiszi, hogy itt, semmi más ne tárgyaltassék, mint a tantárgyak mikénti kezelése s előadása. Midőn tehát jelen összejövetelünket is ily szempontból fogom fel, van szerencsém az értekezletet megnyitottnak mondani." A rendes tagokon kivül, néhány, a tanügy iránt érdeklődő vendég is részt vett az értekezlet folyamában ; melynek főbb pontjai voltak: 1. Hogy saját házi ügyeit, valamint a helybeli tanitó gyakorlati előadását, ugyszinte akár írásbeli, akár élőszóval tett módszertani előadások bírálatát jövőre zártülésben tegye meg. Mely indítvány elfogadtatott olyformán, hogy ezen zártülés, mindig az értekezlet bevégzése után tartassék meg, de azon kijelentéssel, hogy ezen zártülésből csak a nevelésügyhez nem értők záratnak ki. Tehát a t. lelkész urakat, valamint a tudományosan képzett egyéneket, mint eddig, ugy ezután is örömmel és szives készséggel fogadandjuk.
