Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-08-03 / 31. szám

további intézkedés végett, eddig a s.-pataki ennek ellenére az ügyet ismét felvegye s benne egyoldalúlag véglegesen Ítéljen ! Azouban ez mégis valóság ; az esperesi hivatalos levél nem liágy fen kétséget. Az a kérdés veti fel tehát magát, mi lehetett indoka ezen rendkívüli s erőszakolt eljárásnak. Miután ezt természetes úton felfedezni nem lehet, sokan az emberi gyengeségekhez fordulnak s ekép okoskednak : N. nem kedvelt egyéniség több befolyásos ember előtt sem a megyén, sem a kerületen ; önérzetes ember, tisztelője a férfias meggyőződésnek s a szabad szónak minden körülmények között. Az egyházmegyén a zsinati bizottság munkálatához tüzetesen szólván, az esperesi hatalomszó kétszer is félbe akarta hagyatni vele beszedét, még sem hallgatott el. Az egyházkerületen, midőn a protestáns egyetem ügyét tekintélyes egyéniségek egy rövid s hideg határozattal elsimítani akarták, bátorkodott elleninditványt tenni s élénk vitát provokálni. Most tehát alkalom adódván, meg kellett minden áron tanítani, hogy máskor tudja magát mihez szabni, ha jól akar járni. Valóban ! szomorú dolog lenne, ha ezen okoskodás állhatna. De hátha mégis van benne valóság ? mert hát miért kellett máskint személyes kihallgatás nélkül N.-et elitélni s megkárosítani ? Még az inquisitorok sem ítélték el véráldozataikat, habár csak formailag is, kihallgatás nélkül s most a 19. században a protestáns egyházi autonomia palástja alatt példát látunk reá. Önkénytelenül is Róma nagy szónokának ama fájdalmas szavai merülnek fel az ember érzelmében »0 tempóra ! o móres ! Most lássuk-az előadott eljárás beállott, következéseit. A tiszamelléki egyházkerületben százados joggyakorlati rendszabály az, hogy az állomását tavaszkor változtató lelkész vagy tanitó őszi vetését learatja utólagosan. Most N. egyházában a lelkésztől mint bérlőtől elvetetvén a tanítói földbe vetett Őszi vetés, az uj tanítónak oly feltétel alatt adatott át, hogy utólagos őszi vetésre többé számot nem tarthat. Micsoda ez ? egy egyr

házhatóságilag sanctionalt állandó szabályellenesség , (abnormitas, abusus) egy fogamzása kínjait homlokán viselő szörnyszülött. — N. egyházának tanácsa neheztel, hogy egy olyan ügyben, mely saját házi ügye, (ha ugyan olyan ügy, mely béri > és bérbeadó közti peres viszonyból ered, erőszaktétel nélkül egyházi jogkörbe vonható) teljesen mellőztetett az egyházi fensőbb hatóságok által. N. egyházának jobb érzésű tagjai álmélkodnak az egyházi fensőbb hatóságok általok megfoghatatlan s az osztó igazsággal össze nem egyeztethető ítéletén. Az egyház féktelenségre hajló elemei ujjongnak örömükben a lelkészi hivatalnak saját fensősége általi kezökre játszó megaláztatásán. Végre pedig N. lelkész maga az égre függeszti szemeit, onnat várva az erőt és kegyelmet a rajta elkövetett keserű méltatlanság elviseléséhez. Nem csodálom, ha lesznek, a kik e történet valószínűségében kételkedni fognak ; pedig valóság egy betűig, elvállalom érte a felelősséget a közvélemény ítélőszéke előtt. Kérdem ezek után, mi segíthet az efféle visszaéléseken ? semmi más mint zsinatilag rendezendő közigazgatási és igazságszolgáltatási hatóság. Van-e tehát szükség zsinatra ? Igen is van, mint a mindennapi kenyérre. DUNAI. BELFÖLD. A nógrádi ág. hitv. evang. esperesség közgyűlése-A nógrádi ág. hitv. ev. esperesség f. é jul. 1-én Losoncon tartotta meg évi x-endes közgyűlését; a letárgyalt ügyek halmaza között közérdekeltséggel bírnak a következők, ugyanis : Felügyelő Veres Pál úr megnyitó beszédében megemlékezett ama veszteségről, meiylyel sújtatott egyetemes egyházunk Zsedényi Eduárd egyetemes felügyelőnk halála által, s e veszteség feletti bánatának ezen esperesség is jegyzőkönyvileg kifejezést adott. A gyűlés megnyitása után főesperes Wladár János úr az esperességben történtek körrajzát vázolta esperesi jelentésében. Ezen jelentés egyik főpontja volt a most legközelebb Sz. Péteren megtartott alsónógrádi papi testület tanácskozmányának azon indítványa, hogy egy esperességi segédlelkészi állomás szerveztessék a közigazgatási pénztár rovására. Ezen indítvány elfogadtatott akként, hogy az esp. segédlelkészt az esperes választandja, s élelmezéssel ellátja s a közigazgatási pénztárból 150 frtnyi évi javadalmazásban részesüljön. Nem kis vitára adott alkalmat a losonci állami tanítóképző intézet vallástanárának az esp. részéről történő díjazásának ügye. Ugyanis a nevezett tanár a losonci ev. egyháznak segédlelkésze is, s elemi iskolájában is vallást tanít, s igy első sorban a losonci ev. egyháznak tesz szolgálatot, esperességiink részéről 100, később 250 frttal dijaztatott : azonban a mult év esp. gyűlésünk határozata folytán ezen összeg ismét, még pedig feltételesen 100 Írtra szállíttatott le. Minél fogva a már egyszer, habár csak ideiglenesen is megszavazott 250 frtos összeg utalványozását különösen a losonci egyház kérelmezte ; az esperesség azonban a mult évi határozatát azon módosítással tartotta fenn, hogy a mennyiben az esperesi közigazgatási pénztárban ezen 100 frton felül felesleg mutatkoznék, azt a kért célra felajánlja, de csak addig, mig ezen összegről másként intézkedni nem fog, lévén a losonci tanitóképző-intézet nem csak u nóguádi esperesség, de általában az egész egyetemes egyház szolgálatában, annak vallástanáráról is gondoskodni az egyetemes egyház kötelessége. Nem kisebb érdekű volt a mult évi bányakerületi gyűlés által az esperességekhez leküldött azon indit-