Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

a héber és hellen nyelv tanítását s a könyvtárnokságot bizták rá. 1792-ben mező-szt.-györgyi prédikátorrá (Veszprémin.) s e. m. pénztárnokká választatott. Elhunyt 1821-ben. Művei: 1. Miatyánk megvilágositása. (Doederleinból fordítva). Győr, 1794. Streibig. XVIII és 98 lap. 8-r. 2. Két heti közönséges könyörgések. A Pred. Tárház II. k. 3-dik fogásában. 12. Molnár Feren c. Született Csöglén (Veszprémin.) 1770. Losoncon, Debrecenben s végül Bécsben tanult. Diószegi akad. rektor is volt. 1799-ben lett lelkész Verőcén (Nógrád). (Előde Kulifay Pál volt, Zsigmondnak, a jeles egyh. beszédirónak atyja.) Néhány pred. kivül, mely a P. T.-házban jelent meg, kiadta: 1. Hunyadi Ferenc halotti prédikációit Vác, 1805. 2 k. 8-r. 2. Ugyanannak a heidelbergi katechismusra irt magyarázatát. 1808. 1 k. 8-r. 13. Naszályi János. Adorjánházán fVeszprémm.) született 1760-ban. A közel eső szentkirály szabadjai és sz.-gáli algym. megfutása után Kecskemétre ment, 1778-ban pedig Debrecenbe. Itt, mint jeles ifjú, a költészeti osztály s az ifjúsági énekkar vezetésével, majd könyvtárnok- és seniorsággal bizatott meg. Debrecenből 1788-ban Utrechtbe ment, itt avattatott lelkészszé is. 1791-ben haza jővén Antalfán, 1793-ban Tót-Vázsonyban (Zalam,), 1807-ben pedig Palotán alkalmaztatott rendes lelkészül. Itteni hivataloskodására esnek következő művei: 1. Versek, melyeknek megjelenési helyét és idejét forrásunk nem emliti közelebbről. 2. A Pred. T. I—V. kötetében számos jeles egyh. beszéd. Kéziratban: a) Verenfels értekezései, b) A Gelei Katona-féle cánonok. Im ezek voltak a Fábián és Lácai által szerkesztett „Prédikátori Tárház4

munkatársai, a kiknek életrajzi vázlatát már csak azért is illő adnunk, mert ezek a régi jó atyák többnyire névtelenül, vagy legfeljebb kezdő betűik alatt dolgoztak, kimondott elve lévén a szerkesztőknek, hogy a név nem tartozik a dologra. Ez a Fábián-féle Pr. Tárház dédapja ma máiszámos generatióban élő hasonló vállalatoknak, melyeknek dolgozótársai közül sokan egyebet sem irtak, mint azt az egy-két prédikátiót, mely alá nevöket oda biggyeszték, noha magát az egész prédikációt sokszor szórólszóra ezekből a jó öregek rég feledett műveiből lepdosták. (Lásd a Fördős szerkesztette Papi dolgozatok 11-dik füzetében „Heródes bűne s büntetése® cimű prédikációra tett jegyzetet, a 24-dik lapon. A tizennegyedik füzet XIV. prédikációja is nagyon emlékeztet Kiss Ádámra.) Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a Pred. Tárház dolgozó társai közül a legtöbben önálló müveket is irtak s ennélfogva méltó jogon igényelhetik, hogy egy ujabbkori Bod fölvegye majdan az ő nevöket gyűjteményébe. Maga a két derék szerkesztő, szélesebb körű irodalmi működésüknél fogva kiválóbb egyének, mintsem róluk az irodalomtörténet - irók vagy életrajz-gyűjtemények megfeledkezhettek volna. így Toldy fölemlíti őket M. n. ir. tört. 4-dik kiadás 258. és 246. lapon, életrajzuk és munkáik cime pedig közölve van a Feren cy-Danielik-féle életrajz-gyűjteményben 2. k. 72. és 171. lapon. Azért ez utóbbit csak kiegészítjük, magának Fábiánnak a Pred. Tárház 3. k. 4. f 163. és 173. lapjain adott közleményeiből. SZENTKUTY KÁROLY. IRODALOM. A magy. prot. egyh. és isk. Figyelő juliusi füzete igen érdekes tartalommal jelent meg. Vezércikke a protestantismus és socialismus egymáshoz való viszonyáról szól, melyről lapunk az év elején több közleményt hozott. E németből fordított jeles értekezés főkép azon lábrakapott vád ellen küzd, mintha a socialismust a keresztyén egyház idézte volna elő. A logika mint népszerű tudomány cim alatt, dr. Velentszéy Mór beható tanulmányt eláruló hosszabb cikkben értekezik, melynek irálya jóval világosabb, mint szerző eddigi műveié. A buzgó Keszi Hajdú Lajos észrevételeket tesz gymnáziumi tanügyünket illetőleg, mely után Báthori Zsófia életrajza következik. Ez utóbbinál jóval alaposabb értekezés Kálmán Farkasé hányoki Losonci Istvánról. Még két történelmi darab fordul elő e füzetben. Az egyik, Bihari Jánosnak, 1684-ben Nagybánya tanácsához Amsterdamból intézett levele, melyben pénzsegélyt kér a magistrátustól ; Katona Lajos közli, s közlésének az a hibája, hogy a rövidítéseket is azon mód kinyomatja. Ez túlságba vitt lelkiismeretesség ; hogy elegendő helyett elegedendőt irtak még 1684-ben, az ilyesmit a nyelvfejlődés szempontjából érdemes változatlanul közzétenni, de hogy Bihari uramnak tetszett e kitételt: „Isten oltalmába® »In oltalmadnak rövidíteni, miután semmi tanulságot sem rejt magába, fölösleges betű szerint közölni. Rác Károly a bezermeni s keresmarosi seniorságról áll elő egészen uj véleménynyel, mely szerint a kettő azonos, s csak hibás olvasás folytán különböztették meg egymástól. A toronyi zsinat helyére vonatkozólag, nézetűnk szerint téved a szerző. Szerinte „Torony mezőváros Pécskával szemben a mai Rác-Szent-Péter község táján® feküdt. Ha Torony község Pécskával szemben feküdt volna, akkor nem lehetett Rác-Szent-Péter táján, mert e falu nincs szemben Pécskával, hanem attól nyugatra harmadfél mértföldnyire; szerző összetéveszthette Rác-Szent-