Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

hogy a magas vendég Göllnicen magát jól találja, de díszes és kényelmes fogatát még saját egyházán kivül is ismételt ízben bocsátá annak rendelkezésére; továbbá Gráf Pál krompachi felügyelőt, az ottani vasgyár igazgatóját, ki superintendens urat s kíséretét egy ízben magához kérve s nekik a gyárat minden részleteiben megmutatva, számukra ép oly tanulságos, mint élvezetes néhány pihenő órát szerzett; nem különben a svedléri egyház érdemes felügyelőjét Seyfried Jakabot, ki a bevonuló fopásztort meglepően diszes diadaliv alatt, nemcsak személyesen üdvözlé lelkes szavakban, de a főpásztornak, nála tett látogatása emlékére egy reá örökségképen maradt, teljesen el nem készült orgona összes meglévő s igen értékes alkatrészeit, az eperjesi tanítóképezde részére díjtalanul ajánlotta fel, mely orgonának elkészítési költségeihez — hogy ezen szép tett se maradjon emlitetlenül —- a helybeli lelkész Janisclr Tivadar 10 frttal járult; végül a merényi egyház buzgó felügyelőjét Soós J. Vilmost, kit esperességi felügyelői minőségében egyszer már bemutattam s ki saját egyházában is mindent megtett arra nézve, hogy »mindenek ékesen és jó rendben történjenek* s kinek vendégszerető házánál a főpásztor és kísérete a látogatás utolsó napjának estvéjéu a hosszú körút fáradságait kedélyes estebéddel rekesztette be. És berekeszté azt a tőpásztor a megelégedés megnyugtató, jótevő érzetével. Mert hiszen az atyák vallásossága és buzgalma, a változott idők dacára is él még ezen egyházakban, melyek sok helyt számban megfogyva bár, de törve nem, ma is tűzhelyei s erős bástyái az evangyeliomi szellemnek, az azokat körülözönlő idegen elem közepette. Nagy érdemük van ebben a gyülekezetek derék lelkészeinek, kik valamennyien hivatásuk magaslatán állanak s örömmel munkálkodnak az úrnak szőlőjében. Erdemet szerzett magának e tekintetben már eddig is, és még fontosabb tényezőként Ígérkezik ezen irányban a jövőben is hatni, a derék göllnici lelkész és főesperes Gratz Mór által jelesen szerkesztett, vallásosan népies irányú, de a mellett a magasabb igényeket is kielégítő, már maga olcsósága (60 kr. egy egész évre) következtében a szegény s eddig jóformán minden szellemi tápot nélkülözött bányamunkás nép legalsóbb rétegeiben is rövid idő alatt örvendetesen elterjedt havi folyóirat, „Nach der Schiclit/ melynek egészséges vallásos s a mellett gyakorlati irányát mai szép jelszava : »bete und arbeite* is kifejezi, s mely hézagpótló vállalattal szerkesztő barátunk maradandó emléket emel magának. De megelégedéssel távozhatott a főpásztor ezen egyházakból az anyagi helyzetre való tekintetekből is. A hívek minden nagyobb megterlieltetése nélkül fedezik azok szükségleteiket, sőt két egyházban, u. m. Göllnicen és Merényben, a hívelc semmi kötelezett egyházi adót nem fizetnek, pedig Göllnic nemcsak magáról, hanem szegény elhagyatott folkmári leánygyülekezetéről is anyailag gondoskodik. Ezen gondoskodásnak két szép tanújelét vétek volna elhallgatnunk : az egyik az, hogy az anyaegyház, leány gyülekezete számára, tanítója javára egy úrbéri telket vásárolt; a másik az, hogy a lelkész nem beszélvén a szláv nyelvet, az anyagyülekezet, ezen szláv ajkú leányegyházába, saját pénztárának terhére évenkint több izben hívja meg a szomszéd szláv ajkú egyházak lelkészeit vagy eperjesi theologiai hallgatókat addig is, mig egy állandó — s a szláv nyelvben is jártas — lelkész javadalmazására a már is megvetett alap elérendi a kellő magaslatot. A szintén virágzó merényi egyház, anyagi jólétét egy ritka érdemű jótevőjének köszönheti, kit még most is életben tisztelhet, a tisztes aggastyán Weiserl Gáspárnak, ki hosszú életén át, becsületes munkásság által szerzett tetemes vagyonát már életében az egyház birtokába bocsátotta, magának csak a holtig való haszonélvezetet tartva fen s ezzel szeretett egyháza jólétét örök időkre biztosítván, nevét annak emléklapjaira árany betűkkel véste be. Megjegyzem, hogy a hálás egyház ezen kegyes jótevőjét érdemei elismeréséül élethossziglani tiszteletbeli felügyelőjévé választá meg, mely tisztjében, miután a ténykedő egyházfelügyelő mint egyszersmind esperességi világi elnök, saját egyházát nem képviselheté, a nevezett tisztes aggastyán járt el az egész egyházlátogatás alatt is. Tartsa meg őt a mindenható még sokáig az annyira kiérdemelt diszpolcon, gyönyörködjék még sokáig nagylelkű tette áldott gyümölcseiben ! Az anyagiakról szólva fel kell még emlitenam a kicsiny szomolnoki egyházat, mely néhány év előtt máilelkésze javadalmát sem lévén képes biztosítani, leányegyházi minőségben csatlakozott a szomszédos Stoószhoz, de csakhamar újból összeszedve minden erejét, az őt ismételt izben gyámolító e. gyámintézet és Gusztáv Adolfegylet segélyével ismét anyagyülekezetté emelkedett s lelkészt hivott a derék Lersch Mihály személyében, ki evangyeliomi igénytelenséggel és szelídséggel, de erős akarattal munkálkodik az egyház reeonstructióján. E szép feladat egyik emeltyűjét, a kis egyházban nem régiben létrejött s önkéntes adományokból gyarapodó u. n. »önsegély*- (^Selbsthilfe*) alap képezi. Az egyházak ezen aránylag kedvező anyagi helyzete nagyrészt annak is köszönhető, hogy az iskolák íentartásának gondja s terhe le van véve vállaikról. Nem mintha iskoláikat átadták volna a községnek, — községi iskola csak Remetén van ez idő szerint; — de az iskolákat, felekezeti jellegük dacára is, a városok tartják fen, azok fizetik a tanítókat, javítják s tartják fen az iskolai épületeket s gondoskodnak a kellő felszerelésről, sőt Göllnicen a városnak ezen dicséretes gondoskodása odáig terjed, hogy még a paplak és templom íentartásának költségeit is viseli. De a városok részéről ily szép gonddal istápolt iskolák ki is tesznek magukért. A tanítói kar — aránylagos jólétnek örvendve s az önfentartás gondjain felül emelkedve — fáradhatlanul igyekszik a korral haladni. 60