Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-27 / 30. szám

írói díj s az 547 frt 80 krajcárt tevő nyomdai költség ; pedig mi kálvinisták hatalmasaink részéről is nem támogatást szoktunk nyerni, hanem ellenkezőt. 2-szor az előfizetők minősége arról tesz megdöbbentő tanúságot, hogy a protestáns főiskolai könyvtárak és a protestáns — úgynevezett és valóságos — urak nem pártolják a protestáns irodalmat. Vannak nekünk kálvinista és lutheránus régészeink, historikusaink, kik lelkesülnek az infulák, misemondó ruhák, püspöki botok és keresztek zománcai iránt, egész a ferencvárosi templom legújabb ablaküvegéig s szent kegyelettel bámulnak meg egy kő korszakbeli obsidián bicskát; de a protestáns monográfiáknak sem elolvasása, sem ismertetése s annyival kevésbbé megvételével nem törődnek. Urainkat nem pirítja az meg, hogy a keletkezésben levő prot. irodalmi társulat megbukott, s a külföld előtt szégyenszemre be kellett vallania Balogh Ferencnek, liogy protestáns egyháztörtéuelmi társulatunk nincs. Az öreg gróf Mikó Imre, ki maga is foglalkozott egyháztörténet-irással, meghalt; a többinek minek is volna protestáns egyháztörténelmi társulat, hiszen a jeles Fraknói s a derék Ipolyi majd megírják a lutheránus és kálvinista egyháztörténelmet is és mi kálvinisták majd fogjuk egy-egy ismertetésben eléjök árasztani a tömjén -füstöt s köszönetet fogunk szavazni a szt. István társulatnak, hogy a mi históriánkat is kiadta, sőt szabadelvüségünkben s egyházunk iránti indolentiánkban annyira fogunk menni, hogy egyházunk világi notabilitásait, a nevezett társulat, még tiszteletbeli tagjaivá is megválasztja. Dixi et salvavi animam meam. EGYHÁZFI. BELFÖLD. Az ormány-okorvidéki ref. lelkészek értekezlete. Az Ormány-Okorvidék (felsőbaranyai ref. egyházmegyében) lelkészei ez évben jun. 17-én Vaiszlóban tartották meg értekezletüket. Közérdekübb tárgyai voltak : az ármentesitendő lelkészi, tanitói, egyházi és iskolai földek ármentesitési költségeinek mikénti fedezése, továbbá a vadházasságok mikénti korlátozása, végre a kevéssé látogatott nyári hétköznapi isteni tiszteletek kérdése. Az első kérdés felmerülésére alkalmul szolgált a Baranyamegye délnyugoti részében rakoncátlankodó Feketevizneic a megye által elhatározott szabályozása, melynek költségeit az ármentesitendő földek tulajdonosai tartoznának viselni. Az emiitett folyó árterébe esnek lelkészi, tanitói használatra kegyadományozott földek is, tehát ezeknek ármentesitési költségei az illető hivatalokra mint tulajdonosokra nehezednek és nem a most hivataloskodó egyénekre. Az értekezlet ennélfogva leghelyesebbnek látja azt, hogy az illető hivatalok vagy intézetek alapítványi tőkei fordíttassanak az ármentesítés költségei-I nek fedezésére miután e mivelet által sem a tőke, sem annak kamatja csonkulást nem szenved, a tőke feltalálható levén az ármentesitett földek nagyobb értékében, a kamat pedig a földek remélhető jövedelemszaporulatában A vadházasságok mikénti korlátozását illetőleg az értekezlet véleménye már közölve volt e lapokban, miért is legyen elég feljegyezni az értekezlet azon megállapodását, mely szerint kéressék fel az e. megye, hogy az egyházkerület utján intézzen kérvényt az országgyűléshez, egyfelől a védtörvény házasságot korlátozó rendelvényeinek enyhítő módosítása, másfelől a közigazgatási hatóságoknak oda utasíttatása céljából , hogy a nőszemélyek részére kivánt cselédkönyvek kiadása előtt járjanak végére annak, hogy a cselédkönyv segélyével nem céloztatik-e törvénytelen összeállás. A harmadik kérdés végre napi rendre került egyik egyházunkban előfordult azon esetnél fogva, hogy a lelkész az isteni tisztelet elvégzése nélkül jött ki a templomból egyik nyári hétköznap reggelén azon okból, mert a kántoron és iskolásokon kivül más nem jelent meg ott, s e tette panaszul hozatott fel ellene. Voltak nagyobb körben is, mint az értekezleten, kik a lelkész eljárását helyeselték , opus operatumnak nevezvén a pusztán pap, kántor és éneklőiskolások által teljesített isteni tiszteletet; de az értekezlet! tagok többsége azon vélemény mellett állapodott meg, hogy ha már az isteni tiszteletre hívó harangok megszólaltak, a lelkész mindenesetre végezze ei a könyörgést, annyival is inkább, mert nem tudhatja, ha ima közben is nem jön-e valaki a templomba, a mint ez gyakran megtörténik Azonban az értekezlet sem kiván gyakran tartani oly isteni tiszteletet, mely nincs látogatva ; már pedig nyáron hétköznap alig lehet ezt másként képzelni és várni kizárólag földmivesekből álló gyülekezeteink körében, főként a mai időkben, midőn a becsületes megélhetés mindig több-több munkával jár. Nem látná azért helytelennek az értekezlet, ha a mezei munkák idejére a hétköznapi könyörgések száma felsőbb e. hatóságilag megkevesbbíttetnék, nem záratván ki annak lehetősége, hogy a lelkész különösebb körülmények között, pl. esős időben, a megszabottnál többször is tartson hétköznapi isteni tiszteletet. Az értekezlet mindhárom rendbeli megállapodását a legközelebb tartandó e. m. kgyülés elé terjeszti inditványképen. Végre megemlítendő, hogy a m. akadémia könyvkiadványainak egy részére az értekezlet rendesen előfizet. Gékus István superintendens úr egyházlátogatási körútja-A tiszamelléki ág. ev. egyházkerület főpásztora, Cékus István úr, a f. évben a szepesmegyei hét bányavárosi esperesség egyházaiban tartotta meg a kánonszerü hivatalos püspöki egyházlátogatást s a fogadtatás, melyben ezen, nagyrészt csekélyebb lélekszámú, de hitben