Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-20 / 29. szám

nyos egyetemet létrehozni s ennélfogva lelkészképző intézeteink, papnöveldéink messze elmaradtak a kor színvonalától; hogy most is jobb szeretünk üres szavakban, siralmas zöngelmekben, csengő frázisokban áradozni egyházi állapotaink felett, mint az erszénybe nyúlni; hogy tehát beteg az egyház; hogy egy átmeneti korszak nehézségeivel küzd mind az egyházi-, mind a polgári társadalom; — mindezek oly napnál világosabb tények, hogy ezek egyáltalában senki altal kétségbe nem vonhatók. De hogy most már mindezeknek a létező bajoknak, azok a cikkiró által gúnyolt apró papok volnának az okai, már e nézetét, akármennyit lehetne is beszélni a mi papjaink nagy részének viselt ós nem viselt dolgairól, egyáltalában nem osztjuk, nem oszthatjuk. Nem oszthatjuk azért, mert e felfogás egyháztársadalmi életünk tényleges viszonyaival , egyházkormányzatunknak alapelveivel, egyházunknak összes dicső múltjával homlokegyenest ellenkezik. Nem akarnánk cikkíróval egyuton járni, hogy t. i. mig ő, egyháztársadalmi bajainkra nézve a felelősséget egyenesen az apró papok nyakába hárítja, mi meg kizárólag a világi elemet tennők felelőssé a létező kórállapotra nézve. De azt mégsem hallgathatjuk el, hogy világi fórfiainkban egy kis magasabb érdeklődés az egyházi ügyek iránt csak akkor mutatkozik, mikor egy-egy zsírosabb egyház lelkészi állomásának betöltéséről van szói nem hallgathatjuk el, hogy egyház kormányzati rendszerünk alapelveinél fogva, az egyház kormányzatába a világi elem is fel van véve s az egyházi élet emelkedésének dicsőségében épen ugy, mint hanyatlásának gyalázatában s az összes erkölcsi életviszonyokra kiható gyászos következmeinyében a papokkal egyformán osztozik. A hivekre s igy az értelmi súlyánál fogva befolyásos művelt világi elemre csak annyival hárul nagyobb felelősség, hogy mig a lelkészek csak a szó s ige hatalmával, addig az anyagi erővel ők rendelkeznek, pedig hát a pénz ma is, mint hajdanta, oly uervus rerum gerendarum, mely nélkül szépeket álmodni ugyan a szegénység nyugágyán is lehet, de nagy dolgokat alkotni soha nem lehet. Midőn L i n d 1 e y a fővárost — olvastam egykor a „Pesti Napló "-ban — az ő hirhedt vízvezetékével ellátta, csakhamar érezui kezdte mindenki, hogy a vezeték vize bűzhödt, romlott, hogy az egész főváros egészségét veszélyezteti. Meghivattak a che, mikusok, mondják meg, mi a baj, hol a baj ? Thán és társai elővették a retortákat, reagenseket, parány[ mérleget, górcsövet; mind hiába, a vizben nem találtak semmi különöst; noha ők is érezték, hogy a viz romlott, de az okot nem találták fel benne; Lindley ártatlan volt. Ha mélyebben kutatná cikkiró egyháztársadalmi bajaink alapforrásait, aligha ugy nem járna apró papjainkkal, mint a fővárosi tanács járt Lindleyvel 1874-ben a vízvezetéki ügyben, kénytelen lenne az incriminált papokat, a szellemvilág ezen ici-pici vizvezetőit, szerény munkásait, ártatlanoknak nyilvánítani. Azt állítja cikkiró, hogy az egyházkormáuyzatnak kisebb gondja is nagyobb, mint sem hogy a papok hivatalos ós nem hivatalos magokviseletét megfigyelné, s a kellő korlátok közé szorítaná; az ' egyházi kormányzatnak pedig magába kellene foglalnia ezen magaviseletnek minden ellenőrzését. De ezen ellenőrzés sem a magán- sem a hivatalos cselek vények körül nem gyakoroltatik. Ebből következik, hogy nincs egység ós rend az igazgatásban. Minden superintendens másként kormányoz, minden esperes másként vagy sehogy sem igazgat, minden pap más vagy semmi rendet sem tart gyülekezetében Lássátok ti szegény apró papok, hát még annak is ti vagytok okai, hogy minden superintendens másként kormányoz, annak is, hogy az esperes urak sehogy sem igazgatnak, de még annak jobban, hogy nincs rend az egyes gyülekezetekben. Pedig hát egyházszervezetünknél fogva ti csak társelnökök vagytok a presbyteriumban, sőt egyházszabályaiuk ellenére igen sokszor a városi gyülekezetekben magok a kurátor urak akarnak elnökölni; s ily helyzetben hányszor leszavaznak titeket, hányszor elesnek legüdvösebb indítványaitok; de hát ugy kell nektek, mért hagyjátok magatokat leszavazni, holott ti, cikkiró szerint, oly szabad szellemek vagytok, s a társadalomban oly kiváltságokat, oly independentismust élveztek, hogy ti rátok senki sem ügyel, senki sem vigyáz. Lássátok ici-pici mokrák, ez az oka aztáu annak is, hogy mi nálunk minden orgánum, csak magában és a maga kezére dolgozik, sőt sokszor egészen ellentétes irányban működik, mely kétségbevonhatlan jele annak, hogy az organismus feloszlásnak indult, mert mi a mi independentismusunkkal, a szó legszorosabb értelmében centralizált r. katholicismus mellett, magunkat feutartani képesek nem leszünk. Minő gyászos profétia ez, szegény mokrák.