Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-13 / 28. szám

lábra kapni látszik, a szó legszorosabb értelmében centralizált r, catbolicismus mellett mi magunkat fentartani képesek nem leszünk. Igaz, hogy a protestantismusban az alaki szertartások az erkölcsiségnek alá vannak rendelve. De az még sem jól van, hogy egyik papunk igy prédikál, a másik amúgy; egyik igy ól az úrvacsorájával, a másik amúgy; egyik igy, a másik másként tartja az isteni szolgálatot. Sokan már végkép elhagyták a hétköznap délutáni isteni tiszteletet, többen még a reggelit is, sőt felszólalások vannak már — s az csúnya, hogy épen papok részéről — a vasárnap délutáni ellen is, mondván ,,minek az a catechisatió, minek az a biblia-magyarázat ? megunta már ezeket a nép" (mert megunatták vele). Mintha az a nép mindég egy és ugyanaz volna. Hát váljon a napot megunta-e már a világ azért, mert mindennap megjelenik ! ? De meg akarják szüntetni — és ez a legcsuuyább, hogy ismét a pap urak kezdeményezése folytán — a halottak feletti cultust is, hogy a papoknak épen ne maradjon egyóbb teendőjük, mint hogy a conventiót elpipázzák és a tanitókkal civódjanak. Ezeket nevezik nálunk haladásnak, szabadelvüségnek. \ Az illyen haladás mellett aztán ne csudáljuk, hogy mig a pápista papnak hivei kezet csókolnak, addig a mieinktől a mieink, köszöntést várnak. Mert a nép sok dolgot megfigyel, és aztán következtet. Nézzünk csak egy példát: a mi papjaink már nem igen fungálnak hétköznap, nem akarnak fungálni vasárnap délután, nem akarnak fungálni a betegek és halottak körül, — ellenben a pápista paphoz éjfélkor kopogtasson be a legutolsó cigány, hogy a sátorban nehéz beteg vau, gyónni akar, a pápista pap rögtön fölkel, magára ölti papi ruháját, megy és kötelességét ellenmondás nélkül teljesiti. Mármost ha a kettőt összehasonlítjuk, a különbség bizonyára a mi papjainkra nézve kedvezőtlen. Igaz, hogy a szó jogi értelmében, a jus publicum szerint, a mi papságunk nem képez ordót. Igaz, hogy Kálvin szerint is ,,a látható, a szervezett egyház a lelkészek testületéből és a gyülekezetből áll, vagy jobban mondva a lelkészek és a gyülekezet között lényeges megkülönböztetés nincs, a kettő együtt alkotja az egyházat.4

' De még is szükséges, hogy bizonyos — különösen vallási ós erkölcsi — tekintetben a mi papságunk is ordo legyen. A minthogy az is, mert ordináltatik, mert a ki ordinálva I nincs, az a szó szoros értelmében vett papi functiókat nem végezhet, urvacsorát nem oszthat, nem keresztelhet, az anyakönyveket nem vezetheti. Ha tehát ily értelemben a mi papságunk is csak ugyan ordo, nem a papi rend tisztessége ellen van-e, midőn a rendet megillető, az ősi szokás és gyakorlat által szentesitett ruházatot megvetik? ! Egyiknek a palást nem kell, másiknak a reverenda, a harmadiknak egyik sem. Egyik Kálvin, a másik Kossuth szakált visel. Egyik nyiri bajuszát, a másik borotválja, a harmadiké pedig éppen, minden ; cultura nélkül van. Egyik Batthyáni, a másik Deák, a harmadik kanász kalapot, a negyedik pláne birka• bőr süveget tesz föl még akkor is, mikor superintendense ravatalát tiszteletőrségkép állja körül, a habitus többi részeit nem is emiitvén. Ily cynicus magaviselet uraim, még a protestáns papokhoz sem illik. Nem akarom ugyan a fősúlyt a külsőségekre fektetni, de azt szükségesnek tartom, hogy a szertartásos elem, az ethicai elemmel kellő összehangzásban legyen. Cseréptálhoz ugyan megjárja a fakanál, de éu nem tartom vallásunkat olyan cseréptálnak, melyből csak a baromfiakat szokás etetni. Vallásunk positiv vallás volna. Ott van a helvetica confessió , melyért nagy papjaink gályákra hurcoltattak, nemeseink elvérzettek. De ezt a mi tudatlan mai bölcseink megvetik. Nem mintha Hégel, Schleiermacher vagy Baurral állanának egy színvonalon, mert ezeket a legnagyobb rész nem is ismeri, hanem divatból. A mi apró papjainknak korszer ü: m o r á 1 kell — mert ha jól tudom indítványozva volt, s talán határozatba is ment, hogy az iskolák részére készíttess ók egy kors zerü morál. Mint ha egy keresztyén papnak nem épen az volna a hivatása, hogy a kor morálját terelje a keresztyén morálhoz ? nem pedig megfordítva. Kálvin szerint ,,a hol az isten igéjét tisztán prédikálják s a sakramentomokat a Krisztus rendelete szerint szolgáltatják ki: ott van az egyház." De nálunk ma már nincs megállapodás a vallás tantóteleiben, nincs norma a rituálékban, mindenki maga csinál dogmát, maga csinál ritust, maga csinál papi köntöst, szóval mindenki a maga korlátoltságához képest teremti a vallást a maga képére. És ha valaki ez ellen felszólal, mindjárt készen vannak egy biblia locussal a maguk mentségére mondván ,,mindeneket megpróbáljatok ós a mi jó, azt megtartsátok." Ha