Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-19 / 3. szám

még egészen ismeretlen áldásu alkotmányért oda hagyni bizonyára nem könnyű dolog. De nem csak a mult alkotásokhozi kegyeletes ragaszkodást, nem csak a jövendő alakulások iránt sokszor tán szerfelett is nyilvánuló aggodalom, de jelenlegi súlyos helyzetünk, többé el nem titkolható egyházszervezeti bajaink okozzák legfőképen azt, hogy a küszöbön levő zsinat iránt a közönség részéről, látszólag, oly csekély érdeklődés mutatkozik. — Ugy vagyunk, mint a nehéz beteg, a ki várva várja magához az orvost, ki a tetemeiben duló kóranyag lehető eltávolítása által helyre állítja megromladozott egészségi állapotát, s midőn végre az orvos megérkezik, az idült baj csomójának szálait alig képes az orvos kezébe szolgáltatni, alig képes a kórisme teKÍntetébol múlhatatlanul szükséges egyes symptómákat egymásután és rendszeresen felsorolni. Mennyi itt a baj, mennyi itt a tenni, reformálni való ! Még pedig nem azért ám mintlia egyházunk egyáltalában beteg volna; nem is azért, mintha az evangéliomi hitélet nagy tettekre, egyetemes maradandó értékű alkotásokra hevítő szent tüze egyházunk híveinek kebeléből egyáltalában kihamvadott volna; a kik ily véleményben volnának a magyar protestantismus felöl, azok nem ismerik a történelmet, nem ismerik azon világátalak itó szellemet, mely a protestantismust ezelőtt negyedfél századdal létre hívta, mely szellem azóta az állami és társadalmi viszonyokra a jogelvek és eszmék tisztázására, a valódi szabadság templomának építésére a legnagyobb befolyást gyakorolta és gyakorolja. E tekintetben a protestantismus oly ifjú és életerős ma is, mint ez előtt negyedfél századdal volt ; sot oly iíju, egészséges és életerős, mint volt akkor, mikor a Jézus Krisztus az Isten országának lobogóját legelsőben kibontá s fel lépett, mint óriási világ protestac i o a hajdankor lelki vaksága, babonái, tévedései, állami és vallási intézményei, a farizeismus és paganismus ellen. Nem vallási, csak intézvényes egyházi reformokról lehet tehát szó akkor, midőn mi magyar protestánsok egyháztársadalmi bajainki'ól, egyházszervezetünk hiányairól beszélünk ; egyháztársadalmi viszonyaink egyház szervezeti intézményeinek reformjáról lehet csak szó. Ezeket refolmálni, igenis, kötelességünk; kötelességünk a kor irányának, a modern jogfogalmaknak magaslatára emelkedetten rendezni s a normális életfej lodés ösvényére vezetni egyházi és iskolai ügyeinket; kötelességünk az erőknek, a századokig szétvált frakcióknak szükségessé vált egyesítése által magyar protestáns egyházunknak azon erkölcsi súlyt és tekintélyt megadni, melyet ez hazánk alkotmányos és közművelődési mozgalmaiban eddig is kifejtett, s jövőre még fokozattabb mérvekben érvényesíteni tartozik. Oly kötelessége ez egyházunknak, hogy ennek teljesítése elől többé ki nem térhet , egyházszervezetünk zsinati reformjának végrehajtását többé el nem odázhatja, nem a multak hagyományaihoz való kegyeletes ragasz-I kodásból, nem a jövendő alakulások iránti tán épen fe" lesleges sőt alaptalan félelemből. Ám mondják el aggodalmaikat őszintén erdélyi testvéreinkkel mind azok, akik a kebli ügyekben jövőben is fenntartani és biztosítani akarják az egyes super| intendentiák szabad és független intézkedési jogát s félnek, irtóznak az unificatió, az egyformásitás, egy kapta-i fára rántás rémétől; szóljanak az ügyhöz őszintén és lelkesen azok is, akik előtt az uniónak s ennek alapján egy életerős, az erők tömörségében biztos és szilárd ma-I gyar protestantismusnak célja és eszméje lebeg : mi, csak arra kérjük s figyelmeztetjük vezérférfiainkat, hogy a zsinat létre jövetelét kicsinyes helyi érdekek, másod I rendű szőrszálhasogató aggodalmak miatt ne hátráltassák. Jelenleg egészen jó uton, a természetszerű fejlődés utján halad egyházunk az elérni óhajtott zsinati cél felé; alárendelt akadékoskodások miatt ne zökkentsük ki az ügyet rendes kerékvágásából; csak egyszer a rendes meder vizvonalába jusson egyházunk hajója, majd meg jön a többi egymásután mind szépecskén; megjön az unió is, melynek szilárd talapzatán az erdélyi superintendentia sem kényszerül többé jelenlegi kivételes törvényalkotási szabadságához oly mereven ragaszkodni; mert hiszen ma már nem a paragrafusok mentenek meg e nagy kulturversenyben a szétmállástól, hanem az erő egység, a részek szilárd tömörsége. E szempontból üdvözöljük a konventi nagy bizottság zsinati előmunkálatait, míg majd bővebben is hozzá szólandunk a dologhoz. PERESZLÉNYI JÁNOS. KÖNYVISMERTETÉS A népiskolai alkotmánytani kézi könyvek. Egyik jeles történettudósunk az ,Ellenőr" valamelyik mult évi számában azzal a figyelemre méltó inditványnyal lépett föl, hogy nemzeti dijakat kellene kitűzni egy közjogi és egy történeti népiskolai tankönyv megírására. Ez indítvány elfogadása, ha valahol, úgy nálunk, bizonyára a legjobb eredményt vonná maga után úgy paedagogiai, mint irodalmi és különösen a szülőket érdeklő financialis szempontból. E sorok írójának nincs ugyan alkalma valami különös figyelemmel kisérni az időnkint megjelenő népiskolai kézi könyveket, s mégis alig múlik el hét, hogy j nem is egy, de egész köteg ilyen könyv — talán csak a szerencsétlen véletlen folytán — a kezeibe ne kerülne. ' Illetékes szakférfiak, néptanítók előadásából pedig positive tudja, hogy a százas számot meghaladja az évenkint megjelenő népiskolai munkáknak a száma s ezek közül alig akad egy-kettő, amely a kritikára csak érdemes is lenne.