Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

Kékre, Kótajba, iskolaügyben küldöttség neveztetett. E. megyei főjegyzőre és egyházi ülnökre a szavazás elrendeltetett. Elhaltak a múlt gyűlés óta: Szécsi Mihály, Id. Csiszár Imre, Biró Károly lelkészek; Váradi Lajos, Kocsis Gábor tanitók. Neveik j. k. örökittettek. Következő lelkészi állomások betöltettek: Szentmártonba Porsolt Ádám, Madára Keresztesy Sándor választattak. Ezek valának e. m. gyűlésünknek főbb és közérdekű határozatai. GŐRÖMBEI PÉTER. e. m. aljegyző. Jelentés a budapesti ref. theologiai önképzőkör 1878\9-iki működéséről. (Vége,) Körünk ez év folytán is a nemes verseny serkentésére, a munkásság jutalmazására pályadijakat tűzött ki s abban a szerencsés helyzetben volt, hogy többet tűzhetett ki ez évben, mint bármikor. Továbbá Petri Elek és Szőcs Farkas tanár urak is szivesek voltak pályadijakat tűzni ki, ide járultak még Schneider Pál segéd lelkész úr, ki 5 ezüst tallért tűzött ki egy esketési beszédre, hozzá illő elő- és utóimával, s Fa István senior úr, ki egy aranyat tűzött ki verseny szavalatra. Fogadják e helyen szives köszönetünket. A szép jutalmak dacára is épen a legszebb pályakérdések maradtak meddők. Mindössze két komoly, nagyobb tanulmányt igénylő kérdésre érkezett mű, más két kérdésre érkezett művek bizony inkább csak a pillanatnyi ihletés szülöttei, minők az imák s az esketési beszédek. A kitűzött kérdések következők voltak : Exegetika1 kérdésre kivántatott: „A magyar bibliafordítások története* jutalma 3 arany, kitűzi az önképző kör. Nem érkezett rá munka. Történelmi kérdésre kivántatott: „Pázmán Péter működése a reformatio ellen/ jutalma 3 arany, kit. az önk, kör. Érkezett egy pályamű : „Megvesztegette őket az újság vágya ós a tettnek kívánsága* jeligével. A művet Farkas József tanár úr volt szives megbírálni. Véleménye szerint szerző igyekezete, kivált ily pályázókban szegény évben, mint a jelenlegi, elismerést, méltánylást érdemel; gyengék azonban még a szárnyak arra, hogy az igyekezettel az eredmény egy ily komoly tanulmányt s irói ügyességet igénylő kérdés megfejtésénél összhangzatban legyen, vagy talán — a mit inkább akarok hinni — oly hamarosan készítette szerző ezen pályaművet, hogy sem a szükséges tanulmányok megtételére, sem az elolvasottaknak kellő átgondolására, a szerzett adatoknak rendezésére nem volt ideje. Nevezetesen az egyik főgyengesége a műnek a rendszertelenség, mintegy ötletszerüleg, „ad vocem*-ként következik egyik rész a másik után, feledve szerző azt is több helyütt, hogy feladata nem Pázmán életének s művének megírása volt, hanem csak, hogy a protestantismus ellen mit tett. Másodszor meg kell jegyeznem, hogy nem szabad egy ily férfiú működésének vagy jellemének rajzá' nál csupán az egyik párt vagy felekezet köréből kikerült munkákra, jellemzésekre támaszkodni, hanem meg kell hallgatni az ellenpártiakat is. Szerző pedig úgy látszik C6upa katholikus művekből merített, következőleg ítéletében nagyon is egyoldalú s pedig a protestantismus rovására. Harmadszor: szerző irálya nem mindenütt kielégítő, több helyütt a könnyüség, folyékonyság, szabatosság hiányában szenved. De hát az ifjú tűzzel, munkássággal párosulandó igyekezet minden ilyesféle hiányokon idővel segit, azért az igyekezet már magábhn is méltánylandó s szerzőnek a pályadíj kiadandónak vélemé-1 nyeztetik. A jeligés levél felbontatván, szerzője : Mokos I Gyula. Systematika theologiai kérdésre kivántatott: „Buddha és Jézus életének s tanaiknak összehasonlítása/ jut. 3 arany, kitűzi az önképző kör. Nem érkezett munka. Hasonlólag meddő maradt a Szőcs Farkas tanár úr által kitűzött, 3 aranynyal jutalmazott kérdés is : „A jelen század magyar dogmatikusainak jellemzése és bírálata ! A praktika theologiai szakban kívántatott: „Az ima és a magyar imák* jut. 3 arany, kit. az önk. kör. Érkezett rá munka: „Szenved-e azért valaki ti közöttetek? Imádkozzék!* jeligével. Kovács Albert tanár úr véleménye szerint: Szerző felfogása helyes s terjedelmes tárgya körében részletes ismeretei is vannak ; különösen a magyar irodalom összeállítása érdekes részlet benne s bár irálya, kivált az elején dagályos és szét csapongó, de előnyeinek túlnyomósága mellett a jutalomra érdemes. A jeligés levél felbontatván, szerzője : Mokos Gyula. Petri Elek tanár úr egy-egy aranyat tűzött ki egy predikatióra, melynek textusául a kör Rom: V. 16—17 vei-sét tűzte ki • egy homiliára, melynek tárgya a „tékozló fiu* parabolája legyen s egy a pályatárs koporsója feletti imára. Az egyházi beszédre, a homiliára nem érkezett be mű. Az imára érkezett négy pályamű. Ezeket Petri Elek tanár úr volt szives megbírálni. Véleménye szerint e pályázat általában nem kielégítő, az imák több figyelmet, gondot igényeltek volna. A négy mű közül kettő, a 3-ik és 4-ik számú nem is ima, inkább csak elmélkedés. Ezek tehát mint imák szóba sem jöhetnek, habár a 4-ik számú, mint elmélkedés szép és jó. Az első és 2-ik számú művek inkább megfelelnek az ima kellékeinek. Ezek közül is határozottan jobb és sikerültebb a 2-ik számú „Az ima legyen egyszerű és természetes* jeligéjű, mely jeligéjéhez hű maradt, magas, fenn szárnyaló gondolatai nincsenek, nem csapong ide s tova az érzelmek világában. Irálya nem egészen imaszerű ugyan, kissé száraz; de e hiba még inkább meg van az I számú műben. Bár egyik sem teljesen sikerült, a 2-ik számú legalkalmasabb a pályadíjra. A jeligés levél felbontatván, szerzője: Lőrinc Gyula. A Schneider Pál úr által kitűzött 5 e. tallérral jutalmazott esketési beszédre érkezett 3 mű, melyek