Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-22 / 25. szám

Először, mert a miniszteri tervezet túlterjeszkedik azon határokon, melyeken belől a főfelügyelet eddigelé gyakoroltatott. Eddigelé a protestáns közép és főiskolák feletti főfelügyelet gyakorlására nézve minden kormány azon általános elvből indúlt ki, hogy az iskolákban semmi oly tan ne tauíttassék, semmi oly törekvések lábra ne kapjanak, melyek veszélyeztetik az állam érdekeit; (ne quid detrimenti capiat respublica) s az ezen irányban gyakorlott és gyakorlandó főfelügyeletre nézve elégnek tartotta azt, hogy időnként bekivánta a statistikai adatokat s jelentéseket, melyekben a tanrend, tudományok felosztása, tanárok létszáma, működési körük benfoglaltátott, melyekben ki voltak mutatva az osztályonkénti népesség, órák beosztása, az oktatás eredménye, az ujabb időben az érettségi vizsgálatok eredménye, ós, — ezekből itólte meg, liogy valamely tanintézet megfelel-e a maga céljának? s nem terjeszt-e az államra nézve veszélyes elveket? s minthogy a protestáns iskolai tankönyvek közkézen forogtak, módja ós alkalma volt minden kormánynak ezekből is meggyőződóst szerezhetni az iskolákról, s ha volt eset rá, hogy azok valamelyikében államellenes tanok foglaltattak, azokat kitiltotta eddig is az iskolákból — s nein volt semmi baj. Most az 179 °/i- 26. t. c. 5-ik pontjának azon passusából indáivá ki, „hogy a protestánsok a tanitás ós tanulás .módját, szabályát ós rendjét, (Ő Felségeik felügyeleti jogának, az ország törvényes kormánya utján gyakorlandó hatalma épségben tartásával) állapíthatja meg ós rendezheti és hogy a törvényhozás útján 0 Felsége által meghatározandó közoktatási rendszer (a v a 11 á s tárgyait ide nem értve) a két protestáns iskolákra is kiterjesztendő les z,u

a főfelügyelet körébe oly dolgokat akar bevonni, „a tanrendszer alóli kivételek" cime alatt, melyekről eddigelé semmit sem. tudott a két hitfelekezeti iskolai hatóság, — de maga az államkormány sem gyakorolta azokat. Ilyenek például, hogy a tanrendszer s tanfolyam körében vagy az iskola elóbbi jellemében történt minden lényegesebb változás, az iskolai alapítványok netaláni gyarapodásáról, vagy csonkulásáról évenként kimutatás tétessék, hogy valamely köteles tantárgy, tanfolyam nyilvános hallgatása nélküli vizsgatétel, s osztály ugrás egyedül a közoktatási miniszter által engedtessék meg: ha mindezen mozzanatokat figyelemmel elgondoljuk, nem lehet ezeket másnak tekintenünk, mint az eddigi gyakorlat ellenére a hitfelekezetek autonómiájának megbénítására irányzott törekvést. Legjobban meggyőzhet minket erről, az 179°/1

. 26. t. c. célja, szelleme, s az ezt alkotó országgyűlés intentiója. Kétségen kivül van az, hogy ezen törvény a századokon át méltatlanul üldözött ós a sanyargattatásokban kifárasztott evangelikus felekezetek megnyugtatására s törvényes jogaik biztosítására hozatott, a megelőző békekötések alapján : tehát bókevigasztalás, s némi kárpótlás szelleme a múltak szenvedéseiért, leheli ebből a protestánsokra. Nem lehet azért feltenni az 179°/i- évi törvényhozásról, hogy a mely jogokat az 5. pont ezen kifejezésében, „jövőre m i u dkét hitfelekezetü evangélikusoknak szabad lesz a tanitás és tanulás módját, szabályát és rend jót megállapítani" a protestánsoknak nyújtottak, — ezen kitételek által f/ ,,0 Felsége felügyeleti jogának, az ország törvényes kormánya utján gyakorlandó hatalma épségben tartásával1

' továbbá ,,a törvényhozás utján Ő Felsége által meghatározandó közoktatási rendszer, az ev. két hitfelekezet iskoláira is kiterjesztendő lesz," visszavenni vagy értéktelenné tenni akarta volna, hanem ezen általános kifejezésekben csak azt jelezhette, hogy miután a közoktatás ügye, az államra nózve közérdekű ügy, a tanrendszer egyöntetűsége, a mennyire az megközelíthető, figyelembe veendő a protestánsok által is, — kötelesek ők is a felé törekedni, a tudományoknak az országosan megállapított tanrendszerbe felvett nemét, mórtókét önhatóságilag meghatározott rendszerökbe beölelni, de hogy aztán mindezt, mely módok, minő gyakorlati szabályok ós az iskolai benső ügyek mikénti berendezése és igazgatása mellett viszik keresztül, s minő kivételes esetek fordulhatnak itt elő, s hogy az efféle kivételes eseteknél az államkormány intézkedjék, az az 179°/1

4ki törvényhozásnak esze ágában sem veit. Mert 1 hetetlen, hogy az azótai kormányok immár egy század óta, melyek a főfelügyeletnek, a törvény ily szelleméből folyó ily nemét ós módját alkalmazták, ne tudták volna azt,