Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-15 / 24. szám

Egy pár ülésbeni vita alatt a bizottság tagjainak többsége Moliiár A. javaslata mellett nyilatkozott. Azonban bár ebben még a tanintézeteknek államiakra és nem államiakra osztályozása is el van kerülve, és az alapokból fentartott iskolák csupán a tényleges valóságnak megfelelő azon cim alatt foglaltatnak össze a többivel, hogy a miniszter közvetlen hatósága alatt állanak, a miniszter még sein fogadta azt el, de a szavazás elhalasztását kérte. Néhány nap múlva magánértekezletre hivta össze a bizottság összes tagjait, mely heves vita után eredménytelenül oszlott szét, s többé azon egész országgyűlés alatt nem jött össze a középtanodai törvényjavaslat megkezdett tárgyalásának folytatására. Ezekben felismerhető egyik legfőbb oka annak, miért irtózik a jelenlegi szabadelvű párt kormánya az egész iskolaügyet rendező törvény parlamenti tárgyalásától. Ide számithatjuk még a görög nyelv tanításának s néhány hasonló szakkérdéseknek a discussióját, melytől szintén nagyon idegenkedik Tréfort miniszter úr. így jött Trefort miniszter úr a képviselőházban kijelentett azon axiómájára, hogy mivel a középiskolai oktatás fejlődésben van, azért nem lehet azt törvény nyel rendezni. Azonban mégis kénytelen volt a törvény hiányát érezni. Próbált magán rendeletekkel segíteni és magának egyben-másban rendelkezési jogot igényelni. De az eredmény az lön, hogy törvényes joggyakorlatokat sértett, és összeütközésbe jött hol egyik hol másik egyházi hatósággal, különösen a reformátusokkal. így született meg a mentő eszme; ,,csináljunk törvényt csupán a kormány által gyakorlandó felügyeletről. " Ennek tárgyalásánál nem kell vitatkozni s határozni a kir. közalapokból fentartott intézetek állásáról, nem a görög nyelvről, a túlterhelésről, a real- és humanisticus irányokról stb. A római kath. clerus ily törvénynyel nem törődik, mert hiszen a kath. középiskolák iránt nagyrészben eddig is rendelkezési jogot gyakorolt a kormány. Ennélfogva gondolták a dolog keresztülvitelénél legfőlebb a gör. keletiekkel s különösen a protestánsokkal lehet egy kis vesződségülik, de ez sem lesz olyan nagy, mert elő állhatunk azzal is, hogy „állam elleues tendentiák ellen kell óvrendszabályokat hozni" s ez hatását még a protestáns képviselőkre sem téveszti el, annyira, hogy talán nem is vizsgálják nagyon, hogy az általunk javaslott-e az igazán szükséges és célszerű védrendszer ? Azután mennyit nyerend a kormány hatalom! kerülő utou nyerni íog rendelkezési jogot ott, a hol azzal eddig nem birt, t. i. a prot. iskolák irányában is. — Mert ha törvényben nem az oktatási rendszer, s ezzel együtt az erre való állami felügyelet módja állapíttatik meg, — hanem csak maga a felügyelet, hát mire fog akkor tulajdonképen a kormány felügyelni ? Arra hogy a mi iskoláink megfelelnek-e (nem a törvénynek hanem) az ő tetszésének, vagy a miniszter néha igenis gyakran változtatott rendeleteinek; — s felügyeletével az ezekhez alkalmazkodásra kényszerit. És ez az, a miért reánk nézve különösen sérelmes és veszélyes a kormány által célba vett nem csak egy esetleg rossz törvényjavaslat, hanem egy irányzat, mely kaput nyit iskoláink irányában az államkormány esetleg merőben önkényes eljárásának, és indirecte rendelkezési jogot ad neki egyházaink irányában ott is, ahol arra a nemzeti s állami közérdek szempontjából sincs szükség. Mi protestánsok jól tudjuk, hogy nemcsak államellenes tendentiák ellen való védekezésért, de a nemzet közművelődése érdekéből is szükséges, hogy az államhatalom a közoktatás terén is érvényesítse természettel őt megillető jogát, valósítsa feladatát. Nem akarunk mi a nemzet szellemi kifejlődésének érdekeivel ellentétbe lépni, sőt annak mint eddig, ezentúl is a kor szükségei szerint buzgó tényezői óhajtunk lenni. — Nem félünk mi az állam felügyeletétől, sőt saját iskoláink érdekéből is óhajtjuk annak erélyes gyakorlását. Tanintézeteink s egész egyházi életünk oly nyilvánosak, hogy semmit sem kívánhatunk eltakarni a nemzeti közérdekek felett őrködő kormány szemei elől. De joggal kívánhatjuk, 1-ör azt, hogy a törvényhozás és kormány az állaui jogait és igazait minden irányban egyenlő mér; tékkel érvényesítse, és 2-or azt, hogy a kizárólag ! saját anyagi erőnkből fentartott iskoláink felett ne nyerjen a kormány egy csupán a felügyeletre felhatalmazó törvénynyel tetszés szerinti eljárásra jogot. Az 1790/1 XXVI. t. c. 5 pontja értelmében a közoktatási rendszer törvénynyel állapítandó meg, és ez érvényes a protestánsokra nézve is. — Tessék tehát ilyen törvényt alkotni — mint történt a népiskolák ügyében: — a középtanodai és a főtanodai oktatásra is, melyben meg legyenek szabva az 47*