Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-08 / 23. szám

teljesen tönkre tette. Kilitiben szintén beütött a menykő e ref. templomba, melynek tornyát hosszában ketté ha sitotta. * A felsö-szabolcsi ref. egyházmegye közgyűlése egyhangúlag elhatározván elhunyt egyik jeles tagja Litkei-Tóth Péter, buji ref. lelkész s egyházkerületi képviselő emlékére gyászünnepélyt rendezni, ez ünnepélyre, mely f. évi jun. 12-én, d. e. 10 órakor a nyíregyházi ref. templomban fog megtartatni, boldog emlékezetű jelesünknek minden ismerőse, tisztelője és a minden rendű és rangú közönség tisztelettel meghivatik. Sorrend: 1. Templomi ének. 2. Énekkar. 3. Ima. 4. Énekkar. 5. Emlékbeszéd. 6. Énekkar. A szokásos templomi adakozás a „Litkei papi nyugdíj-* alapra fog fordíttatni. A rendező bizottság. * Közlés végett küldetett be hozzánk a következő orgonabirálati bizonyítvány. Mely szerint mi alólirottak, részint mint az egyházas rádoci ref. gyülekezet lelkésze, ós elöljárói,* — részint pedig mint a szomszédos községekből bírálatra felkért tanitók és orgonisták jó lélekkel bizonyítjuk azt, hogy T. Országh Sándor budapesti lakos, s magyar királyi udvari orgonaépitő úr által, az egyházas-rádoci ref. gyülekezet templomába, év elején készített és márc. 28-án a gyülekezet használatába átadott 8 teljes változatú, előljátszó pedálés uj orgona általunk megvizsgáltatván, annak, valamint aranyozással gazdagon feldíszített csinos külseje ; ugy a finom anyagból művészileg összeállított belszerkezete is ; nemkülönben minden egyes változatnak tiszta, kellemes, — az egésznek pedig öszhangzatos tömött, erős, és a lelket égfelé emelő gyönyörű hangja: fényesen igazolják T. Országh Sándor orgonaépitész úrnak szakképzettségét, s e tóreni kitűnő tehetségét. Ugyanazért mi őt, mint akik az általuuk megvizsgált orgonának mind szépségével, mind pedig jóságával is, teljesen megvagyunk elégedve, a legjobb lelkiismerettel ajánljuk mindazon gyülekezeteknek melyek templomaikba ilyen szép és jó orgonát építtetni szándékoznak. — Ennek valóságáról adtuk ki ezen nevünk aláírásával, és a gyülekezet saját pecsétjével is megerősített bizonyítványunkat. — Kelt Egyházas-Rádoeon márc. 28-án. Somogyi Gyula, egyházas rádoci ref. leik. Szentmiklósi Károly, helybeli főtanitó és orgonista. Gombos István, gyülekezet felügyelője. Gombor Lajos előljáró. Dezse János pénztárnok és az összes gyülekezet. Schranc János, körmendi ianitó. Böröc Mihály, nádasdi kántor tanító. Szőllőssy Antal, iványi kántor tanitó. Nagy Károly csákányi kántor tanitó s többek. *Gyászh ir. Szentesen elhunyt Csukás Benjámin, iskolaszéki elnök, s gymnáziumi igazgató, élte 45-dik évében. Béke poraira !*) *) Bővebb necrologot kérünk. Szerk. NECROLOG. Szécsi Mihály. Igaz, hogy nem világraszóló Pantheon ez a „Prot. Egyh. Isk. Lap" „necrolog* rovata ; igy világhírű emberek emlékszobrait nem találhatjuk fel benne ; de mivel nemzetünk mívelődésének történelmére az itt olykor-olykor lerajzolt alakok kisebb-nagyobb befolyással voltak, annyiban e kisszerű Pantheon igenis figyelemre méltó adalékokat szolgáltat a jövendőség számára. S akármilyen jelentéktelennek látszó emberről szól is e rovatban az irás, idők múltával ez életrajzi adatok történelmi források értékével birandanak s megbecsülhetetlenek lesznek. — Ily indok vezérel mindannyiszor, valahányszor necrologot írok. Fentebb elmondott indokok ösztönöztek reá, hogy e. megyénk egy kiérdemült lelkipásztorának életére vonatkozó adatokat e becses lapban közzétegyem. Bizonyára O má kiérdemült vala . . . Mert hát közös sorsa az nagyon sok jelesnek, hogy lejárja, hogy túléli magát. És ez a kor egyik embernél 50—60 évvel már bekövetkezik ; a másik pedig még 70 80 éves korban is fentartja magát a színvonalon, hat, közremunkál, tekintélyűi ismertetik, befolyást gyakorol környezetére, nemzetére, korára, tehetségeinek mérve szerint. — Az utóbbiak aztán ha elhalnak, miután a küzdtéren dőltek ki, s eleven emlékezetben van befolyásuk, működésök hatása, érdemök szerint méltányoltatnak; tetteik —legtöbb esetben — nagyon is kiszínezve, felemlegettetnek. Ellenben ha egy régi gárdista, ha egy magát túlélt ember dől ki, akármennyi érdemeket szerzett is valaha, arról alig emlékeznek. Ha tett is valamit, az régen volt, talán igaz se volt. Hogy e hálátlanság ne érjen bennünket felsőszabolcsiakat, a múlt évben elhalt kitűnőségeink mellett, ez év folytán elhunyt egy régi jelesnek életrajzi adatait azért kívántam itt közzétenni. Az a magát túlélt, régen az elsők közt járt jeles, kiről emlékezem : Szécsi Mihály. Eredetét vette Szabolcs megyében Rohodon az 1813-ik esztendőben. Az elemi ismereteket ugyanott megszerezvén, a közép és felsőbb tanintézetek látogatása végett a sárospataki ref. főiskolába vitetett, hol az akkori tanrendszer szerint, mint az máiszokás és gyakorlat vala, a gymnáziumi, jogi és theologiai cursusokat kitűnő sikerrel megfutván, szigorú vizsgaletctel után 1840-ben az esküdt diákok közé felvétetett, 1841-ben a rhetorikát. mai elnevezés szerint a IV-ik gymn. osztályt tanította. — Hajlamai és tehetségei a külsőleg is ritkaszépségü ifjút a lelkészí hivatalhoz vonzván, a főiskolából 1842-ben segédlelkészül jött Rohodra, szülőföldére, hol 3 évet töltött; mígnem 1845-ben Besenyődre rendes lelkészül hivatván, ott is lakott 3 évig, 1848-ig, mely idő alatt első házasságra lépett b. e. Nagy Amália asszonynyal, kitől máig életben levő gyermekei István és Izabella s a mult évben a felsőbaranyai ref. e megyében elhunyt szép tehetségű Szécsi János segéd-