Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-08 / 23. szám

még a cealádi körben is az innen ki nem zárható sajtó | pikáns, kétértelmű cikkei és nem kétértelmű hirdetéseiben igen sok ocsmányságot hall, Iát és olvas a gyermek s egy menhelye maradna előlük, az iskola; de ez nem maradhat, mert az olvasókönyvekbe — részint az irók gondatlansága, részint amiatt, hogy a b i r á 1 ó k ú g yszokták b i r á 1 n i a könyveket, hogy el sem olvassák, oly darabokat talál, melyek az éretlen ifjúság kezeibe nem valók, p.: „Ha nem szülök, ha nincs fiam, Most Róma nem remeg.® (Tarkányi Coriolán.) i Mint mikor a nemes szarvast, Kinek máskor porába Sem jutott a kutyasereg Mely kergeti nyomába, Most, mivel már élő borját Hordoz dagadt hasában, Terhe igen késlelteti — — —* (Kisfaludy S. Dobozi.) »Hány szűz fonnyad el zsarlónk buja karjain ekkor. (Kisfaludy K. Mohács ) E miatt meg kellene keresni az iskolaszékeket, hogy ezentúl csak oly könyvek használatát engedélyezzék, melyek nem csak a módszertan, hanem erkölcs és illem tekintetében is megfelelnek a jogos igényeknek. (Póra Fer.) A lap többi cikkei: a ,Közoktatásügyi enquéte"; „Iskolai takarékpénztárak4

Weisz Bernát F.-től; levelezésekből igyekszik bebizonyítani az isk. takarékpénztár áldásos voltát. „Lapszemle* az Ellenőr, Nemzeti Hírlap, Tolnamegyei Közlönyből idéz a polgárisk. intézménye ellen és mellette szóló közleményeket. Az „Irodalom* Freemann és Ribáry „Világtörténet* tankönyvét, Ribáry és Sebestyén „Képes Világtörténetét* és világtörténetét, a Bodnár „Havi Szemléjét", a „Magyar Lexikont*, az uj zenemüveket stb. ismerteti és ajánlja, különösen a Ribáry tankönyvét és Képes világtörténetét. Majd: „Egyesületi élet* c. a. az országos polg. isk. egyesület vál. jegyzőkönyvéből közöl; aztán „Vegyesek* jőnek. 4. „Néptanoda*. Nevelésoktatásügyi hetilap. Egy csomó tanitóegylet közlönye XII évi folyam. Megjelenik minden szombaton Pécs-m. Kiadótulajdonosa és f. szerkesztője : Schneider István. Főmunkatársak : Reberics István és Schön Bernát. — Ez a lap határozott ellensége a felekezeti iskoláknak s a kathol. iskolák ellen éppen olyan hangon ir legtöbbnyire, mint a milyen ( hangon a felszabadult rabszolga beszél volt uráról. Protestáns egyházi viszonyainkat is azonban egy színvonalra helyezi a pápistákéval, s malcontentus tanítóink darabos kifakadásait is néha néha nagy riadallal közli. í Fáj neki, hogy fennáll a „Néptanítók lapja* s a „Polgári iskola* és annak intézménye stb. — A kezünk alatti máj. 24-ki vagy is 37-ik szám Békéi F. vezércikkét hozza. „A népnevelés a közoktatási enquéte-ben* cím alatt, mely a miniszter ellen, maga ellen is polemizál, ki csak ezentúl akar (gyakoribb iskolalátogatás által) a polgári iskolával bővebben megismerkedni." Polemizál Csengeri ellen is, ki szerint „a műveltség felülről lefelé terjed s ilyformán a házépítés is a tetőn kezdődik s jó alap annak nem is kell . . . . Csengeri úr csak a vagyonos középosztály s államférfiak által akarja a haza sorsát intézni. Minek is adjunk annak a teher állatnak (népnek) nevelést? . . . „Tudós (?) lanár urak és Csengery a mindenhatók s ezeknek népnevelés és népiskola nem kell" .... Azt mondja különben Békéi F. úr, hogy „a polgári iskolának nem ellensége* mire a szerkesztő megjegyzi : „Mi sem ; de ne legyen az középiskola, hanem a népiskola betetőzése. — az az szintén csak népiskola. Az értelmi proletariátus teremtésére már van elég középtanodánk".' — A 2-ilc cikk : „A nyelvoktaás a népiskola V és Vl-ik osztályában". Ez adja a tananyag tervezetét részletesen Klingenberg Jakabtól. Aztán jön egy kántortanítójeremiádja „A kántortanító helyzete* cím alatt. Panaszolja szegény, hogy a felleget is el kell harangoznia s azzal végzi ; „hogy a felekezeti iskola ma sem jobb, mint volt régen s ettől nem is várható haladás soha.* (! ! !) — Egy helyreigazítás % — (tanitó) „egyleti ügyek*, — „vegyesek" és szerk. üzenetek zárják be a lapot. 5. „Népnevelők lapja.* Nevelés és oktatásügyi hetilap s egy csomó „egylet* közlönye. Megjelenik minden szombaton, Budapesten. Felelős szerkesztője : Lakits Vendel. — Kezünk alatt a május 10-ki, 17 ki és 24 ki vagyis 19 — 20, és 21 számjai vannak. E lap is a községi iskolák mellett küzd s a polgári iskoláknak nem barátj íl ci „Néptanítók lapjától* minden jóravalóságot megtagad. A 19-ik szám vezércikke : „A nem magyarajku tanitók képzése* Berecz Gyulától. Szerző nem tartja az e tárgyban hozott törvényt keresztülvihetőnek. A magyarosító tanfolyamoktól nem vár semmit, hanem minden törekvést oda kell irányozni, hogy „a más nemzetiségű tanítókat neveljük legalább magunknak, kik már most, vagy később készülnek a tanitói pályára. — Ha tekintetbe vesszük — mondja tovább szerző — hogy ugy a felvidéki, mint az alvidéki felekezeti tanítóképzők voltak eddig is a nemzetiségek bujtogató fészkei, lehetetlen arra a gondolatra nem jönnünk, hogy ha a magyar nyelv kötelező tanítását népiskoláinkban behozni kivánjuk, mindezeket továbbra is megtűrni, — a czél veszélyeztetése nélkül lehetetlen," Ezért a tanítóképzésre kell figyelmünket fordítanunk. A tanítóképzést két főirányban kivánná foganatosítani: „1. A más nemzetiségű tanítókat a magyar nemzet barátjának, intézményei és nyelve iránt érdeklődőnek kellene megnyerni; 2. Keresztül vinni, a-:t, hogy nem csak a nyelvet, hanem azon módszert is sajátítsák el, melylyel a magyar beszéd más tannyelvű iskolákban sikeresen tanítható Mind ezekből azt láthatjuk, hogy a tanítóké p z é s , . . a felekezetek kezében nem maradhat . . . . hanem erről az állam maga