Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-01 / 22. szám

KÖNYVISMERTETÉS Pestmegye és tájéka .viránya. Második javított kiadás. Irta Göncy Pál. Budapest, 1879. A m. k. egyetemi nyomda sajátja. 8-r. 356 l. Ara 2 frt. Szalmacsépelés volna a természettudományok gyakorlati hasznáról értekeznünk ; a mint a tárgyismeret hiányai takarójának tartjuk azt az eljárást is, midőn e munkának eddigelé egyetlen kritikusa a Néptanítók Lapja 9. számában a dolog lényegét nem is érintve, egyre csak azon nyargal, hogy »mi jelentősége van a szabad természet virágainak a kiránduló közönség legnagyobb részére nézve?* Magunk sem vagyunk szakemberek e téren, de ismerjük a tárgyat legalább annyira, hogy józanul, tudákosság nélkül hozzászólhatunk. Tizennégy évvel ezelőtt, a bpesti ref. gymna.sium IV. osztályában legkedvesebb tantárgyunk a növénytan volt. Tanárunk módszere tette azzá. Minő volt e tanmódszer, rövid rajzban érdemesnek tartom szem elé állítani. A növénytan tanára Göncy Pál, mindig egy csomó növénynyel jelent meg közöttünk, s azokon az eredeti példányokon magyarázta előttünk e „scientia amabilis* alapelemeit. Mikor egy kissé előhaladtunk, csapatokra osztotta az egész classist; a jobb tanulók csapatvezérekké lettek, kik a melléjök adott hat gyerekkel botanizálva járták be a határt Solmártól a csömöri dűlőkig. Az volt a legény a gáton, aki legszebb példányikkal számolhatott be a mesternek ; nem is kíméltük lábainkat s egy-egy gyönyörű szép kesely kosborért a budakeszi erdőkbe is elzarándokoltunk. Odahaza aztán összeültünk determinálni (a mi nem ment minden szóváltás nélkül), az eredményt leírtuk, s a növényekkel együtt adtuk át tanárunknak. Mienk, csapatvezéreké volt a dicsőség, mi adtuk át a növényeket, de a mi üstökünk izzadt aztán mikor megkezdődött az en miniatűré colloquium, s a meghatározásról számot kellett adni. A hibák kijavíttattak, s a magunk által gyűjtött és meghatározni próbált növények helyes ismeretére vezet- í tettünk. Ez a szemléltető, önmunkásságra serkentő módszer tette eredményessé a tanítást. Nem csupán egyes növényeket, hanein a tudomány egész rendszerét megismertük, s itt szerzett alapismereteink nyomán képesittettünk bármely edényes növény meghatározására. Epen ebben rejlett e módszer előnye a jelenleg követett eljárás fölött. Bármily kitűnő képről ismertetik meg a gyermekkel a növényt, az a kép még sem ér föl a természetben viruló példánynyal; a legkülönb kép sem pótolhatja a természeti tárgyakkal való közvetlen érintkezés és foglalkozás léleknemesitő hatását, s már csak jobban ébren tartja a gyermek érdeklődését ílZ^ cl minek fölkutatásáért önmaga fáradt, mint az, a mely ott lóg m ndig az iskola falán. Baenitz „Der naturwissenschaftliehe Unterricht* című munkájában nagyon ajánlja, hogy a gyermek rajzolja le a növényt, mert ily módon nemcsak szeme, hanem keze is gyakoroltatik és a lerajzolt tárgy jobban bevésődik emlékezetébe. Mi nem rajzoltuk le a növényeket, nem is tudtuk volna ; hanem azért nincs olyan, magunk erején meghatározott virágszál, a mely kitörlődött volna emlékezetünkből. Hozzájárul mindezekhez, az a rendkívül fontos tényező, hogy önmunkásságunk a természettudományok alapeszméje felfogására vezérelt; mert már akkor csodálva csodáltuk azt a rendszerességet és összhangot, mely a növényvilág ezerféle alakulataiban nyilatkozik. Eszfejtő és nevelő hatású volt reánk nézve Göncy tanítása. Hozzá szoktatott bennünket a leghelyesebb gondolkodási irányhoz, melynek alapja a helyes megfigyelés, a tiszta látás, a tényeknek a mag*k valóságában való felfogása. — Az eddigiekben úgyszólván előlegeztük, hogy miként kell bánni e könyvvel ; lássuk most mi van benne, minő a rendszere, mi az előnye, mi a fogyatkozása ? .Göncy jelen műve a Lainarck Cürié-féle dichotomethodus alapján készült. A Bachkorszakban e szerint tanítottak hazai iskoláinkban is, melyekbe Cürié munkája") tankönyvül volt behozva. Hogy mégsem tudtak kellő eredményt fölmutatni e téren sem, annak aztán nem Cürié az oka, hanem a tanárliferáló Csaszlau, mely selejtes tanerőkkel árasztotta el az országot. Göncy e műve szintén kiválóan iskolai használatra van írva, de azért úgy van szerkesztve, hogy a kutató, gyakorlati utón is úgyszólván észrevétlenül bevezettessék Linné mesterséges, Endlicher természetes rendszere ismeretébe, s a megismert növényeket mindkét rendszerben áttekinthesse. A növények rendei és nemei sorozatában szorosan ragaszkodik Endlicher rendszeréhez, a nemek és fajok leírásában pedig Cürié, Maly, Koch és kivált a derék Sadler (Flóra Comitatus Pestiensis. 1840) munkáit használta föl A könyv gyakorlati hasznavehetősége szempontjából népszerű növényi alaktant (morphologia) ád a bevezetésben, a könyv záradékául pedig növénytani rövid műszótárt, hogy az önerején tanuló füvészetkedvelő a könyv szövegében előforduló minden egyes műszó jelentését szükség szerint fölkereshesse. A szerző igen emelte volna műve értékét ha a növények szárításáról és a növénygyűjtés módjáról is megemlékezik, mint Schmidlin tette volt (Schliissel zum Botanisiren. S. 12—50). A virágzási idő szerinti csoportosítás is becses függeléket képezett volna, olyanformán mint ahogy Postel művében (Der Führer in die Pflanzenwelt) láthatjuk, leszámítva természetesen a lelhelyek szerinti beosztást, miután e részben úgy is elég szűk korlátot vet Pestmegye határa. Fényoldalii Göncy művének az a kitűnő magyar műnyelv, melyhez foghatót egyetlen más szaktudomány *) P. F. Cürie's Anleitung die ím mittl. u. uördl. Deutsebland wildwacbsenden u. angebauten Pflanzen auf oine leiclite u. sichere Weise durch eigene Umtersuchung zu bestimmon. Ganz neu bearb. von August Lüben. 9-te Aufl. Kittlitz, 1856.