Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-06-01 / 22. szám

nem azon mérvben, hogy a nyújtott segély, a ládába vetett alamizsna egy szebb jövőnek, az életnek, a haladásnak és boldogságnak képezhetné biztos alapját és kiindulási pontját. Csak pillanatnyi hatású enyhítő szereket vagyunk képesek nyújtani a szegény betegeknek, melyektől sem meg nem halhatnak, sem egészen fel nem épülhetnek. Vagy ha egyházi személyek jajgatnak a csekély fizetés miatt, akkor leülünk és tanácskozunk nem ám arról, hogy bizonyos méltányos és igazságos adókulcs szerint, miképen kellene tehetősebb egyházainkat, vagyonosabb egyháztagjainkat egy, ilyetén alapon felállítandó országos egyházi pénztárba, doni esti kába megadóztatni; hanem, hogy mennyi is legyen hát no az a m i 11 iinum? legyen tehát, például 800 forint; akkor aztán kimondjuk végzésileg: „a mely kisebb egyházak, eddig is ők levén túlterheltetye, nem képesek a minimumot előállítani, hát azok ne menjenek papot választani, hanem induljanek a toronyba, vagy a haranglábhoz, és húzzák meg maguk a halálba rangot." Az ily határozatok alkotásához bölcseség sem sok, buzgóság még- annyi sein kívántatik; hanem hát persze, az egyházi aránylagos és közös teherviselés megállapítása már keményebb fa, abba már nem akarjuk bele vágni a fejszét. Ott vagyunk a zsinat küszöbén! Boldog Isten, csak itt látszik még meg, hogy mennyire távol állnak egymástól nézeteink, mennyire nem tudunk egyező értelemmel ós akarattal lenni. Egyikünk akar zsinatot, a másikunk akar conventetf a harmadik meg előáll és egyiket sem akarja. Ha egy lélek lakoznék bennünk, • akkor bemehetuénk mi akár a zsinatba, akár a conventbe; e nélkül azonban hiába megyünk bele akármelyikbe is. Atyámfiai, férfiak ! A pünkösdnek jeles napján hagyjuk ott a szegr.ehúzó szörszálhasogatások küzdhomokát, legyünk mindnyájan egy akarattal, mint az első pünkösd magasztos liőse, akkor aztán boldogülni fogunk. Boldog ünnepet. PERESZLÉNYI JÁNOS. 1 S K O L A Ü G Y. Pontozntoh a felekezeti közép- és felső iskolák feletti legfelsőbb felügyeleti jog gyakorlásának módjáról. I. K I Í H <1 II 1 H8. Az 1 790/1. XXVI. t. c. azon rendelete, mely szerint a mindkét hitvallású evangelicusoknak, »jövendőre mindenkor szabad legyen alsó- és középiskoláikat fentartani vagy ujakat állítani, valamint királyi engedélylyel felsőbbeket is ; »mindezekbe tanítókat, tanárokat, igazgatókat és gondnokokat meghívni és elbocsátani, számukat szaporítani vagy kevesbíteni; »a tanítás és tanulás módját, szabályát és rendét (O felsége felügyeleti jogának az ország törvényes kormánya útján gyakorlandó hatalma épségben tartásával) megállapítani és rendezni® — azon ugyanott kimondott fentartással, hogy : »a törvényhozás utján O Felsége által meghatározandó közoktatási rendszer (a vallás tárgyait ide nem értve) ezen iskolákra is ki lesz terjesztendő —* fentartandó továbbra is, sőt az országban levő többi bevett vallású felekezetekre is kiterjesztendő. Mivel ezen törvényben a mindkét felekezetű evangélikusok jogai (iskolaügyeikben) eléggé részletezve vannak ; e jogok továbbá az 1848. XX. t. c. által Magyarországon is bevett unitárius telezőtekre már is kiterjesztetteknek tekintendők, mivel ezek Erdélyben a két evangélikus felezetbeliekkel teljesen egyenlő jogalapon állottak, de kiterjesztendő a görög - keletiekre, kiknek szintén autómon alsó- és közép iskoláik vaunak. (A róm. kath. középtauodák , királyi * -aknak neveztetnek s a kormánynak nemcsak felügyelete, de közvetlen igazgatása alatt is állanak.) A törvény által részint már szabályozva, részint kitérj esztendők lévén a jogok, a feladat: a legf. felügyelet gyakorlásának a módját körülírni ugy, hogy egyfelől az önkormáj yzat jogai azáltal meg ne szoríttassanak, másfelől az állam közoktatási és esetleg közszolgálati érdekei kellőleg biztosítva legyenek. S e végből a legfelsőbb felügyelet fogalmában rejlő ellenőrzést csakis ezen szükség határáig kell és szabad kiterjeszteni. II. A fel« kezeti középiskolák (gyinnasiumok, reáliskolák) valamint a felső iskolák (bölcsészeti és jogi karok s lelkészképző intézetek) fölött az állami főfelügyeletet O Felsége nevében a vallás és közoktatásügyi miniszter, törvényes közegei utján is, gyakorolja. A főfelügyelet gyakorlása részint folytonos, részint esetenkénti lehet. 111. 1) A folytonos főfelügyelet a közép- és félsőiskolai élet folyamának és lényeinek rendszeres nyilvántartásá| ban áll. Ez a protestánsok irányában eddig is akadály tahitiul és ellenmondás nélkül gyakoroltatott. E szerint jogában áll a miniszternek a felekezeti főhatóságok útján, a) statistikai adatokat szerezni be ; b) tanévenként (vagy félévenként) jelentéseket kívánni, melyekben a tanrend és felosztás (a hittani tárgyakat 43*