Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-25 / 21. szám

ekkor épen nem volt, s őszig nem is szándékoztak hívni). Nagy meglepetésemre segítségeműi jött egy — comicumnak is beillő furcsaság. Az én lutheránus collegám ugyanis tót származású levén, egykor a kathedrában e helyett: elmélkedem előttetek, azt találta mondani : álmélkodom előttetek. Ez időtől fogva nem volt nyugta. Egyházán kivűl gúnyolták, kikacagták; egyházában szégyenelték. Kapta tehát magát az én jó kollegám, év közepén lemondott a papságról. S a helybeli ó h i t ű e k akkor üresen álló lelkészlakát kibérelve, egy pápista asszonyt magához hódítva gazdasszonyul, elkezdett tanítani zsidó gyermekeket, 8 maga 1 u t h eránus levén. Azután adta az urat, keztyűben járt, s tán még kávét is ivott. — A világért sem irtani volna ide ezt a történetet, ha az utolsó betűig igaz nem volna. Igy ürességben lévén mind a két hivatali állomás, soha jobb alkalom nem kínálkozott az egyesülés megkísérlésére. Készítettem is azonnal tervet, s azt íobb vonalaiban ideírva ajánlom a szegedieknek. E terv következő volt: Legyen egy templom, egy paplak, egy iskola, egy rendes lelkész, és egy felszentelt segédlelkész. A paplakot foglalja el amaz, a tanítólakást emez. A rendes lelkész tanítsa mind két felekezet ismétlő, a segédlelkész tanítsa mind két felekezet mindennapi iskolásait. Ha a rendes lelkész kálvinista, akkor a segédlelkész lutheránus legyen. Ha amaz változik, a lutheránus fél válasszon rendes lelkészt, s a kálvinista kérjen segédlelkészt. Általában a választási jogot mind két fél felváltva gyakorolja. — A templomban álljon úrasztal és oltár, a kathedra mellett jobb és bal felől. A rend. lelkész tartson isteni tiszteletet saját egyháza rítusa szerént az egyik vasárnapon, a segédlelkész szinte saját egyháza rítusa szerént a másik vasárnapon. Enekvezérrol mindenik fél maga gondoskodjék *) — Ünnepek alkalmával első ünnepen a rendes lelkész, második ünnepen a segédlelkész szolgáltassa ki az urvacsorát saját egyháza rítusa szerént, de már a következő ünnepen a segédlelkész egyházáé legyen az első ünnep, a rendes lelkészé a második, — s így mindég felváltva. — A. keresztelést, esketést, temetést mindenik egyháztag saját felekezetebeli lelkésze által végeztesse; temetéseknél azonban, kívánatra, mind két pap szolgálhat. — Mind két fél anyakönyvei külön vezettessenek ; de csupán a rendes lelkész által. — A presbyteriumot mind két félből egyenlő számmal választott tagok alkotják. Ennek elnöke a rendes, jegyzője, de egyszersmind szavazattal bíró tagja a segédlelkész. — Mind két fél egyenlő arányban adózik a közös pénztárba, melyet a két felekezetbeli két gondnok kezel. — A rendes lelkész fizetése 600 ft, a ségédlelkészé 400 ft, és a tandíj, sat. sat. — Szóval, a dogmák és rituálék teljes érintetlen hagyása mellett, csupán és egyedül vagyoni *) A mi itt könnyű volt, mert a tanitói hivatalok igen gyakran ürességben levén, ilyenkor az ipai'os osztály ifjabb tagjai vezették _az éneket, s igen jeles énekesek képződtek közűlök. Cs. P. uniót terveztem, s azt oly bölcsen kifundáltam, hogy józan eszű embernek nem lehetett ellene kifogása. Nem is volt. Sőt midőn tervemmel mind két fél előkelőbbjeit bejártam, lelkesült örömmel fogadtatott az mindenütt, különösen lutheránus részről. Egy kitűzött napra tehát, midőn tervemnek már minden prot. egyháztagot megnyerve lenni hittem ; midőn a leendő egyesülésről, mint bizonyosról már az egész város beszélt, s pedig rokonszenvesen, egynapra mondom, közös népgyűlést hívtam öszsze a mi tágas tantermünkbe. Az én embereim megjelentek az utolsó szálig, a lutheránusok közül azonban hiányoztak, de nem sokan. A népgyűlés egyhangúlag elfogadta a vagyoni egyesülés elvét általánosságban, — azután a részleteket vettük tárgyalás alá. Alig mentünk keresztül egy-két ponton, íme három férfiú jön hozzánk, kik előadták, hogy a lutheránus . egyház német tagjai szintén összegyülekeztek egyik társuknál, s Őket bizták meg azon elhatározásuk hírűi hozására, mely szerént ok nem fognak egyesülni, ,mert tudják, hogy egyesülés esetén az ő számukra külön német prédikáció nem fog tax'tatni, miként eddig tartatott. Ha pedig az egyesülés nálok nélkül is megtörténnék, olt családostól p á p i st á k k á lesznek. (Lehetett 10 család, de mindnyájan tisztán beszéltek magyarul): »Nohát menjenek, kiáltának a magyar lutheránusok, ugy is mindég ők hintik közöttünk a konkolyt®. — Hogy mily padlás-verő lárma kerekedett erre, azt csak az képzelheti, ki egyházi népgyűlésen már volt jelen. Nekünk azonban egyszerre elment minden kedvünk a célba vett házasságtól, kijelentettük tehát, hogy ily áron, s ily körülmények között mi sem óhajtjuk az egyesülést. A mi most nem, talán sikerűi idővel, mondám én bezáró beszédemben, mire valaki ezt a rövid ekhót vágta vissza az ajtó mellől — soha ! S valóban még most is külön válva nyomorog ez a két kis egyház. Egyik nagyobb koldus, mint a másik. Elsorvadnak, elenyésznek lassanként, mint a mellbeteg ember. Épületeik összedőlnek, a romokon pedig fel fog emelkedni a hatalmas pápistaság Jézus-szobra. Gyermekeik már most is cath. iskolákba járnak, s mikorra e gyermekek emberkort érnek, már mint catholicusok fognak térdelni e szobor előtt, talán épen azou helyen, hol egykor a sz. keresztséget nyerték .... Pedig a magyarhoni prot anyaszent-egyház, épen szent vallásunk érdekében, e két egyházra nem százakat, hanem ezei eket áldozott. Szegedi protestáns testvéreink ! kérlek benneteket szeretettel, olvassátok el ezt a történetet. CSEPELI PÁL, ref. lelkész. Szerény hang a »Szegedi testvérekhez* cimü cikkre. Midőn Sas János urnák a protestantismus élő szellemétől áthatott, s a prtotestáns két hitfelekezet váltania s eultus formájáu fölülemelkedett s csupán a mind két