Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

mával, a megyei főispán gróf Keglevich József és több tisztviselők jelenlétében. 1798. Jan. 8. búcsúzott el a felülő seregtől, a mikor a nemes katonaság is elbocsáttatott, megköttetvén a franciákkal a béke. Havi fizetése mint tábori papnak volt 15. Rhénes forint és a Főkapitány asztalánál ellátás. 1807. april21. elhagyta Körtvélyest 11. évi szolgálat után s Szilicére költözött lelkésznek, amikor a tornai egyházmegye esperesnek megválasztá. E hivatalát folytatta 1813 febr. 19-ig, a mikor is mind az esperesi mind a prédikátori hivatalnak letételére a superiutendentiától engedelmet nyervén, nyugalomba ment. Meghalt 1813. april 6. és Szilicén temettetett el. Irta : 44. 1 g a z i t ó k : 1. Bajnóci János: a n. szalontai ref. egyház anyakönyvében 16. tétel sz a. (valószínűleg Lengyel József által, ki az időben volt ott lelkész, bejegyezve) ez van nála : „1807-ben hivatott meg t. Bajnóci János, — 1808-ban meghalt Dec. 3.* — A halotti anyakönyvbe pedig necrologja igy van bevezetve : »t. t. Bajnóci János úr a n. szalontai ref. ecclezsiának másfél esztendeig volt hűséges lelkipásztora eredetét vette a ns. Heves vármegyének T. Rof nevű helységében édes atyától nemes nemzetes Bajnóci János úrtól, és édes anyjától nemes Pap Katalin asszonytól. Tudományának fundamentomát megvetette a röfi ref. iskolába; onnan 12. esztendős korába ment a debreceni ns. ref. collegiumba, hol az alsóbb classisokat dicséretesen elvégezte, amikor a tógátus ifjak közé beiratván, 9. esztendők alatt mind nagy érdemű t. t. tanitói, mind tanuló társai előtt való nagy kedvességben lévén mindenkor, azokat a tudományokat, a melyeket abba az anyaiskolába tanítani szoktak, nagy előmenetellel elvégezte. Szelid magaviseletének s szorgalmatosságának jutalmául az esküdti s praesesi ranggal is megtiszteltetett. Végezvén iskolai futását, a hajdú-böszörményi ref. iskola igazgatására vitetett, hol 2. esztendőt nagy haszonnal minekutánna eltöltött, tudományának tökéletesítésére a külső országi főiskolákba indult és ment német országba, megállapodott felső Saxoniába a jénai academiában. Másfél esztendei ott létében nem csak a papi sz. hivatalra megkívántató, hanem egyébb tudományokban is annyira tökéletesítette magát, hogy haza jövetelével a predicatori sz. hivatalba való beállásával, országunk ezen részében levő tudósaitól egy tökéletes theologusnak, philosophusnak, deák és görög literátornak ismertetett és tartatott. Academiai útját végezve, egy félben maradt predicátori esztendőnek kitöltésére Hajdu-böszörménybe predicátornak vitetett; ottan létében a n. szalontai ref. ecclesia az egyik egyházi szolgai sz. hivatalra meghívta, ígérkezett és eljött. Félesztendő múlva a sz. házasság kötele által össze kapcsoltatott ns. Fazekas Éva asszonynyal, kivel 15. hónapig példás szeretetben élvén, másfél esztendei predikátorsága után csendesen e világból kimúlt éltének 32-ik esztendejében, kedveseinek, barátinak s minden rendű hallgatóinak nagy szomorúságokra délután 1. órakor 1808-iki. esztendőnek December 3-iki. napján, 5-ikén. pedig tisztességes halotti pompával eltakaritatott." lgazitá : a Losonci István énekei 107—123. Fordítók: 1. Kornádi Nagy Mihály: szül. 1745. Szeghalmon Békés megyében, mint sírkövén a n. doroghi temetőben olvashatni „nevelte Debrecen, kipallérozta Helvetia." 1772-ben lett kis kun-halasi rector. Nagy tudományos, széles ismeretű férfiú ; magyar, latin, görög, héber, arab, német és francia nyelveken folyvást olvasott, levelezett, e mellett hatalmas és erélyes esperes. Nagy-Doroghi (Tolnámegye) pappá 1775-ben lett, mely hivatalát 51. évekig viselte, házasságban élt 50 évig, tolnai esperes volt 23. évig, meghalt 1826. Dec. 22. A tolnai tractus protocollumába 26. évi esperesség, s halálnapul dec. 21. van bejegyezve. Fordította : németből Gellert Christián után a 93 dicséretet. » i A legújabb időkig ez éneket mindenki Kornádi. Nagy Mihály eredeti munkájának tartá Tóth Ferenc 1823-iki » éneklő karu

-a után, hol az eredetiséget Tóth F. még Benedek Mihálylyal is bizonyitatja. így voltam vele természetesen magam is. 1863. elején szabadszállási káplán levén K. N. M. fia, a már akkor 77 éves K. Nagy Sámuel emeritus esperes úr mellett, O nagy figyelemmel s érdeklődéssel kisérte, már akkor megkezdett énekügyi kutatásaimat, s különösen nagy megelédéssel emlegeté, hogy a 93. dicséretet, mely valóban egyik gyöngye énekes könyvünknek az ő édes atyja irta. En egyszer rá találtam Gellert művei közt az eredeti német szövegre, s midőn az öreg Úrnak e felfedezésemet nagy triumfussal elmondám, s az eredeti szöveget elolvasám, úgy megharagudó't rám, hogy két hétig nem eresztett a szeme elé, s midőn én az ajtón kivül tréfálkozva könyörögtem bebocsáttatásért, csakugyan bebocsátott, s elébb »per kend® átkozottúl öszszeszidván, így végzé: „lillek k a káplánja, igyék hát iholni már most áldomást, amiért abból a b .... d német könyvből azt a b. . . .d felfedezést tette". Közli KÁLMÁN FARKAS. BELFÖLD. Debreceni dolgok. A hazai legnagyobb prot. egyházkerület központja, mely egyszersmind, Hódmezővásárhely után a legnagyobb népességű egyházközség, kétségkívül méltó arra, hogy a kebelében végbement egyházi és iskolai ügyekről pontoa notitiát vegyünk. Egyházunk népesedési statistikája, az 1877-dikivel összevetve, hanyatlást mutat. 77-ben a ref. egyházban