Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

megtételéig, tartsák magokat a fenálló egyházalkotmányhoz. Addig a leérkezett magasabb egyházi rendeletek kizárólag tudomásvétel végett közöltetnek az esperességekkel és községekkel." Ez a határozat, mely világos hadüzenés volt a pátens ellen, természetesen nem volt inyére a kormánynak, s hogy az ehez hasonló határozatoktól jövőre elvegye a protestánsok kedvét: a superintendentia vezérférfiai, u. m. Zsedényi, Máday superintendens és Pálkövy Antal ellen fenyítő pert indíttatott. Az 1859. dec. 17-kén kelt vádhatározatban Zsedényi és társai, közcsendháboritással vádoltatván, de ember 28- kán Kassán tartandó végtárgyalásra megidéztetnek. A megtartott végtárgyaláson, melyen Schweidler elnöklete alatt mint bírák Ellenberger és Henselmann vettek részt, az államügyész Frei ur a következő indítványt terjesztette elő: Zsedényit kéri két évi súlyos börtönbüntetésre s nemességének elvesztésére itélní, Mádayt 1 és 1

j2

évi súlyos börtönre, Pálkövy professort szintén 1 és 1

/2

évi börtönre, fentartván magának a jogot arra nézve, hogy a többi bűntársak ellen (minthogy a kérdéses egyh. kerületi határozat egyhangúlag hozatott) szintén megtehesse a törvényes lépéseket. A törvényszék azonban elég kegyes voit, hogy Zsedényit csak 4 havi börtönre, Mádayt 2 havi börtönre (súlyosítva hetenkint egyszeri böjttel) s Pálkövyt 4 havi börtönre (hasonlókép súlyosítva hetenként egyszeri böjttel) ítélte; ezenkívül mind a három vádlottat elmarasztalta a perköltségek megtérítésében. Az ítélet kimondása előtt természetesen vádlottaknak megengedtetett, hogy védelmüket előadják. Zsedényi élve e jogával, egy védbeszédet tartott, melyet 1860 ban német nyelvben nyomtatásban is közrebocsájtott. Természetesen az akkori sajtótörvények mellett effajta nyomtatványok ide benn nem jelenhettek meg, Zsedényi tehát a külföldön, Londonban adatta ki, Williams és Norgate világhírű könyvkiadók által védbeszédét. A napokban böngészgetvén politikai röpiratgyüjteményemben, kezembe akadt e röpirat is s átlapozván azt, elhatároztam, hogy lefordítom s közre fogom tenni. Elhatározásom indoka egyrészről az, hogy e védbeszédet — mert külföldön jelent meg s könyvárusi forgalomba benn az országban nem bocsájtátott— csak kevesen ismei'hetik, másrészről becses történelmi emlék az, mely ugy hazánk akkorbeli politikai egyházi viszonyaira, mint Zsedényi jellemére fényes világot vet. E védbeszéd önéletrajz, bevezetésében ritka szép szónoki mű, ügyes szónoki fordulattokkal ; de egyszei'smind mesteri perbeszéd, mely ízekre darabolja szét az államügyész vádbeszédét. Hogy nem volt sikere, az nem von le a mű becséből semmit, hanem csak amellett bizonyít, hogy az absolut kormány alatt nem volt igazság Magyarországon. Zsedényi védbeszéde a szó legnemesebb értelmében vett conservativ, királypárti államférfi s egyszersmind egy fegyelmezett éles eszű jurista védelme. Conservativ volt ő nem csak abban, hogy a rohamos újításoktól idegenkedett ; — a következmények bizonyos tekintetben megmutatták, hogy nem hiába ; — de a mi az igazi conservativet | jellemzi — a hazafias, nemzeties irányú politikának volt liive egész életében. Bámulatosan össze tudta egyeztetni loyalitását hazafiságával, királya iránti hűségét, hazája és nemzete iránti szeretetével. Mint a loyalitás példány képe, természetesen mondhatott védbeszédében olyanokat is, amiket más az osztrák bíróságnak nem csaphatott volna büntetlenül a szeme közé. A dynastiájához mindenkor hű hazafi keserű kifakadásai j és szemrehányásai az önérzet hangján, felemelt fővel elmondva : nem hogy haragos indulatra provokálták volna a Landgerichts-Collegium pápaszemes tagjait, sőt inkább meghunyászkodtak azon merész hangok hallatára. Aki dynasticus hűségének ezer meg ezer példáját adta, azért népszerűségét feláldozta s mindenét, a mi rá nézve be-1 cses és drága volt, képes lett volna feláldozni: annak I nem volt oka tartózkodni és szavait ovatosan megválogatni akkor, amikor épen loyalitását támadták meg. Szóval Zsedényi egész nagyságában és természetességében áll előttünk emiitett védbeszédében, s miután azt hiszem — különösen ránk protestánsokra nézve elég nagy ember volt ő arra, hogy jellemével az utókor érdemesnek tartsa megismerkedni : már ezért sem vélek fölösleges munkát végezni, midőn beszédét lehetőleg szó szerinti fordításban közlöm az alábbiakban. A beszéd igy hangzik : Ha tapintatlan kezekkel az ember érzelmeibe nyúlnak, egy hang tör ki az emberből, mely — jobban és hívebben önöknél senki sem tudhatja — az igazságot mondja ki. Ez a hang ártatlannak nyilvánítja az én lel| kiismeretemet, melyet követvén, midőn egyházam jogait egy, fejedelmem elé terjesztett kérvény által megvédeni s a felelősséget a következményekért, melyek a dolo<> ujabb forditlatából egyházunkra háramlanak vala, superintendentiánlcról elháritani akartam : nem volt szándékomban az államhatalommal confliktusba keveredni. A bíróság előtt állok vádoltatva a közbiztonság megzavarásának bűntényével, s közpályámnak több mint harminc éve ezer meg ezer bizonyságát nyújtja odaadásomnak, áldozataimnak, életem kockáztatásának a közbiztonság megzavarása ellen kifejtett küzdelmeim s királyom és hazám jogainak védelme körül; paizs voltam, melyről a legkegyelmesebb uram és az országom törvényei ellen intézett mérges nyilak visszapattantak. 1830-tól kezdve, midőn mint Szepesmegyének ügyésze a cholera-mérgezés őrült gondolatától felizgatott, felfegyverkezett parasztság lecsendesítésére kiküldetvén, életem világos veszélyeztetésével a közbiztonságot helyreállítottam, egészen 1848-ig, midőn fejedelmem iránti hűségem miatt, néhány szenvedélyes követ által hazaárulónak kiáltattam ki, midőn a nemzetőrség és a fiatalság Pozsonyban halálra üldözött s távollétemben arcképem nyilvánosan elégettetett, — ezen egész idő alatt három országgyűlésen úgy szerepel-