Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-05-04 / 18. szám

Huszonkettedik évfolyam. 18. mK. Budapest, 1879. május 4. PBOTESTAHS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési clij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú Pé 1 clÍÍIíyolikíil mindég szolgálhatunk. |Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejár, annak megújítására felkéretnek. Vay Miklós táró megnyitó beszéde a tiszáninnoni egyházker. máj, 29-iki közgyűlésén. Egy hazánkat érzékenyen sújtott gyászos eseményekben gazdag, utolsó együttlétünk óta lefolyt végzetes év elteltével van ma a főt. egyházkerületet tiszteletteljesen üdvözölhetni szerencséin. Már maga ezen bennünket újból kebelébe fogadott s mindnyájunk szeretetét biró város közelebbről kiáll ott szenvedéseinek s rémnapjainak emléke is elegendő okot szolgáltat résztvevő kebleink lehangoltságára. De ezen romboló erejét első vonalban itt éreztetett s majd egyebütt is ismételten dühöngött felbőszült elem csapásain kivül nem hiányoztak ez időközben más olyatén események sem, melyeknek taglalása kivül esik ugyan elmélkedéseinknek vallásügyeink korlátolta keretén, de melyeket végeredményük bizonytalan ós kétséges kimenetelét tekintve, szem elől veszteni nekünk sem lenne már csak felekezeti szempontból is tanácsos. Nem hagyhatjuk figyelmen kivül azon nagymérvű mozgalmat sem, melyet az utolsó időben megújított zsinattartásának kérdése idézett egyetemes egyházunk kebelében elő és a mely tagadhatlanul megnyugtató tanúságot teszen hittársadalmunk ernyedetlen vallásbuzgóságáról, értelmességéről s jólétét biztositó alaptörvényeinkhezi szilárd ragaszkodásáról! a mint hogy vallásfelekezetet, mely ennyire egész erővel őrködik minden alkalommal sorsa felett, nem lehet — mint ezt felőlünk a világgal sokan elhitetni szeretnék — indifferentismussal, a keresztyén morál e legveszélyesebb ellenségével vádolni !* Valamint azonban örvendetes egyrészről ez életképességre mutató jelenség, úgy felette elszomorító lenne, ha akkor, midőn kivétel nélkül mindnyájan azon egy közös cél felé törekszünk, a módozatok megválasztása feletti viták okoznának szakadást közöttünk. Midőn ezeket mondom, korántsem szólok saját egyházkerületünkről, — mert mi — egyházmegyéink hivatalos nyilatkozatai után Ítélve — könnyen ki fogjuk egymással békíthetni az egynémely kérdések feletti eltéréseket, hanem az lenne óhajtandó, hogy abban, miben majd a tisztelt közgyűlés megállapodik, megnyugvást leljenek azon hitrokonink is, kik az önmagukkali ellentmondás ós következetlenség vádjának magokat semmi áron ki nem tehetik; kerüljünk ki azért mindent, a mi messziről is hiá ellenkezési viszketegre, vagy — minek nálunk különben sincsen nyoma — a személyeskedés oly szent ügynél megbocsáthatlan gyengeségére mutathatna! a mit pedig ón, mindkét részrőli jóakarat mellett, lehetlennek annak dacára sem tartok, hogy lelkem mélyében meg vagyok róla győződve, miszerint nem lévén messze az idő, melyben vallás- és közoktatási életbe vágó ügyeink a törvényhozás elibe kerűlendenek, okvetlenül meg kell haladéktalanul teremtenünk, egy, minden idegen befolyástól ment bármi néven nevezendő, olyatén, egyetemes reformált egyházunkat képviselendő testületet, melynek magunkra nézve is kötelező végzéseit s határozatait aként tüntethessük fel kormány s parlament előtt, mint vallástársadalmunk óhajai, kivánatai, esetleg követeléseinek senki által többé kétségbe nem vonható együttes és hű kifejezését; mert 85