Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

szerű kötelességeik pontos teljesítésében azon támaszt, melyre szükségem van díszes, de e nélkül terhes uj hivatalom helyes betöltésénél — csak ez esetben biztathat a remény, hogy azon idő nem fog nyomtalanul eltűnni, melyet e helyen önök bizalmából, az önök körébe eltölthetni szerencsés leendek. Különösen bizalommal fordulok elnöktársainhoz szi ves támogatásért. Az ő fáradhatlan munkássága, kitartó erélye istápoljon engem is e téren, melyre mindketten mint ujjoncok lépünk, legalább annyiban, hogy egyetértéssel, békéstürelemmel vezethessünk egyházmegyénk ügyeit, •— s engedje reménylnern, hogy a mint én szíves készséggel s őszinte bizalommal nyújtom jobbomat a közremunkálásra, viszont részéről is hasonló készséggel s őszinte bizalommal találkozandom. S most Istenbe vetett hittel, s azon reményben, hogy egyházmegyénk együttes működésünk alatt, hivatását betölteni, rendeltetését teljesíteni fogja, a gondnoki széket ünnepélyes esküm értelmében elfoglalom/ Ezen az őszinte kebelből s igazi prot. szivből eredt, minden szóvirág s irálydagálytól ment, segédgondnok urunk férfias, és szilárd prot. lelkületéből fakadt székfoglaló beszédét, a közgyűlés lelkes éljenekkcl fogadta, ekkép bebizonyítani akarván rokonszenvét nemcsak, hanem azon elveknek elfogadását is, melyek a beszédben jelezve vannak. Egyházmegyénkben rövid idő alatt két székfoglaló beszéd hangzott el, és pedig m. év aug. 14 napján az esperesi, s jelenleg a segédgondnoki. Amaz irányelveket tűz ki s felállított elveiben nagyszerű, emez szelíden a már felállított s felállítandó szabályrendeletek tiszteletére, azok pontos teljesítésére hívja fel az egyházmegye közönségét. Ugy hisszük, hogy e két székfoglaló beszédben már megvan alapja a társelnökség közt oly annyira kívánatos bizalom s egyetértésnek. Midőn szivünkből üdvözöljük az egyházmegye elnökségét, örvendve, hogy immár a nyáj nem szűkölködik pásztor nélkül, lehetetlen volt vezérférfiainkról is meg nem emlékeznünk. Volt segédgondnokunk Csépán Antal úr, és Mezey Pál volt esperes úr, kik úgy szólván egész életüket egyházmegyénknek szentelék s kiknek elnökségük alatt mondhatnám sok vihar vonult el az egyházmegye felett, részint a pátens korában, részint a legújabb korban, midőn az egyházmegyei életnek önmagának megfelelő medrében vezetése körül kitűnő érdeme volt az elnökségnek s nevüket jegyzőkönyveinkbe bejegyezve még az utókor is tisztelni fogja. A tisztelet, szeretet, mely Őket körünkben, mint vezérférfiainkat övezte, legyen legszebb jutalmuk szivükben, midőn hajlott korukban az egyházmegye kormányzatáról lelépve nyugalomba vonulnak. A segódgondnok ur székfoglaló beszéde után több egyházmegyei hivatalra beadott szavazatok eredménye olvastatott fel s ezek alapján hivatalukat foglalták el a jegyzők, nevezetesen Novottny Alajos egyházi és P a á 1 Farkas világi főjegyzők, majd több egyházi és világi rendes és póttanácsbirák. E szerint az egyházmegye kormányzó testülete egy évig tartott szavazás után uj tagokból áll. (Folytatása következik). NOVOTTNY ALAJOS, e. m. főjegyző. I R O DAL O M. Stampfel Károly kir. akadémiai könyvkereskedőnél Pozsonyban megjelent: A magyar ifjúság könyvesháza. Szerkeszti Fésűs György. I. füzet: Az aranykeresők. II. Jáva pálmás partvidékein. III. Az elefántvadászok. IV. A vadonban. V. A marmoestraati ültetvényes, VI. A sziklás hegyvidék gyarmatosai. Mind e füzetek Bonnet J. után vaunak fordítva, s mindenik két szinezett képpel van ellátva. Egy-egy kötet igen mérsékelt ára 50 kr., tehát az egész gyűjtemény 3 frtba kerül. Paedagogus és szaktudós, irta Schőn József fővárosi tanitó, tagja a VI. ker. tanitókörnek, melynek tudomásával minden egyes példány után 10% a tiszavidéki árvízkárosult néptanítók segélyezésére juttat. Bp. , Zilahi Sámuel bizománya, ára 30 kr. Szerző e füzetben élesen polemizál mindazok ellen, kik a legújabb időben a néptanítók által irt tankönyvekről kemény kritikát írtak. KÜLÖNFÉLÉK. *A fülbegyónás. Garcin Jenő, az Union republicaine szerkesztője, lapja legutóbbi számában azt írja, hogy Bourgesban egy gyóntató-atya bizonyos kérdésére nem tudván feleletet kicsikarni egy fiatal asszonytól, így szólott hozzá : Vigyázzon! mivel kérdésemre nem ad feleletet, gyónása mit sem ér. Jól van tehát, jegyezze meg amit mondok: »én már egy magához hasonló bűnbánót, ki ellentállott nekem, rögtöni halállal sújtottam; az az asszony már rég meghalt ! Egy év múlva magais meg fog halni/ A szegény asszony minden ízében reszketve támolyog hazafelé. Férje kérdezősködésére mindent megvall. Hiába minden biztatás, a jól irányzott csapás ágynak ejté az asszonyt, ki él ugyan még, de súlyos betegségéből aligha fog föllábadni, — ad majorem Dei glóriám ! * Gyászhirek. A nagybányai ref. egyházmegye két öreg lelkipásztora hunyt el a mult hetekben. Az egyik, a tractus egyik legidősebb lelkésze Veres Péter hiripi lelkipásztor; a másik, a derék Bar ká sz Dániel, a kispeleskei kicsiny gyülekezetnek 38 év óta lelki vezére, 68 éves korában. Két rendes lelkész fia, egy özvegy leánya s számos unokái borultak a szerető családfő koporsójára. — Egy hozzánk érkezett gyászlap, egy kiváló