Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-27 / 17. szám

TÁRCA. Még egyszer az újszövetség új magyar fordítása. — Feleletül Menyhárt János úrnak. — (Folytatás.) Az exegeticaí szempontot, mint mondám, teljesen másodrendűnek tekintem a szándékolt magyar fordításnál, de azért egyátalán nem mellőzendőnek, kivált ha helytelen exegeticai javítás kérdése forog fent, mint Gal IY. 13-ban a dl aa&eveiav értelmezésénél. Ugyanazért ez egy pontra nézve, tekintettel a jövő fordításra, szükségesnek látom némely dolgokat megjegyezni. Én e helyet úgy értelmeztem mint Károli, Luther, s az angol és a francia fordítás, egyezoleg, időileg — „testi nyavalyámmal hirdettem néktek először az eyangéliomot. * M. úr, úgy miként az ujabb német exegeták, ragaszkodva a dia eum acc. szokott értelméhez, így : >,a test gyöngesége miatt®. Nézzük mit ér e divatos exegesis. mely fontos történeti kérdésekkel áli kapcsolatban ? E szerint a galatiai gyülekezetek alapítására egy véletlen, külső körülmény szolgált alapul; Pál nem is gondolt rájuk, hanem keresztül utaztában ott megbetegedvén, kénytelen volt megállapodni s így alapitá e fontos gyülekezeteket. Vessünk egy pillantást Pál missióinak térképére. Ha a galatiai gyülekezeteket ott keressük a szorosabb értelemben vett Galatiában vagy a Galaticusban, fent Kis Ázsia északi részén, melynek arra határa a Fekete tenger, mint Hilgenfeld teszi, láthatjuk, hogy ez Pálnak semmikópen útjába nem eshetett, oda, e félreeső vidékre csak is kitérni lehetett, tehát szándékosan menni. Ha pedig Hausrathtal stb. az első missiói út városait (Iconium, Derbe, Lystra, Pisidia, Antiochia) tekintjük úgy mint Galatia gyülekezeteit, melyek ekkor a galatiai provinciához tartoztak (s én is e véleményhez csatlakozom), akkor e városok, igaz ugyan hogy a szárazföldi úton Antiochiából kiindulva, útba esnek, és pedig országúiba, Asia proconsularis és Macedónia felé, s ez úton halad csakugyan Pál mikor Európába átjo ; de csakis akkor esnek e városok útba, ha azokat készakarva útba ejtjük, mint a hogy Pál akkor ép a Galatiai gyülekezetek meglátogatása végett indult útnak Antiochiából (Csel. XV, 36)5 s

valaki Antiochiából, minden mellékcél nélkül, Asia proconsularisba, Macedóniába, (több mint 100 g. mértföld út!) vagy akárhova akar menni Galatian túl (mert éjszak felé még mindig Galatia van, egész a Fekete tengerig) az egyenes, az egyedül természetes út a t e n g e r i út, a minthogy Pál, ha ép Galatiába nem akart menni, mindig tengeren is járt e tartományok között. Tehát Galatia egyátalán soha sem eshetett Pálnak útjába, hacsak oda is nem akart menni, s így ez értelmezés, nemcsak a belső valószínűtlenség alapján, melyről most nem szólok, hanem ezen külső döntő ellenoknál fogva is elesik. — Igaz, hogy nyelvtanilag természetesebb, mert rendesebb, a őia-t mint az ok praepositióját fogni fel, de nem lehet történeti kérdéseket pusztán, kizárólag csak a grammaticai nagyobb valószínűség alapján eldönteni, a történeti és belső körülmények teljes figyelmen kivül hagyásával. A mult alkalommal e pontot pár szóval érintvén, a dl ao&sveiav idői értelmezésére elnézésből genitivusos példákat találtam idézni, a helyett, hogy a homeri dia vvvaa kifejezésre utaltam volna. Bezzeg kapott is rajta M. úr, s e világos elnézésből magából ezt a rettenetes állítást vonja ki: »arra sem fordított semmi figyelmet, hogy a praepositiók különböző casusok mellett különböző jelentésben szoktak használtatni. * Ezt ugyan neki senki elhinni nem fogja, s még hozzá, ilyen gyarló alapon: abban tehát nem volna semmi baj, hogy ő így itél rólam, tudatlannak, a világ legfelületesebb exegetájának, (!), jámbornak nevez, a grammatica tanulására utasit, s a hol már semmi efféle argumentummal nem győzi, az ökröt idézi. Az effélék nem érdemesek a feleletre. Nagyobb baj azonban, hogy ezen elnézés alapján, ha egyetlen is, de méltánytalanságot követtem el rajta, melyet ez alkalommal jóvá akarok tenni. S ez, hogy Gal. II. 19 értelmezésénél azt vetettem szemére, hogy, ha amott tudta a őia-t genitivussal, mint az ok praepositióját fordítani ezzel: „miatt®, miért ne itt is ? Ez a szemrehányás, így feltéve, igaztalan volt, de hogy nem átalán, arra még reá térünk. Én az értelmet felforgató rosz szórend miatt akadtam fent az ő fordításán : »mert én a törvény által haltam meg (!) a törvénynek, hogy Istennek éljek" e helyett — a mi az összefüggésből tűnik ki, ha a kétkedő nem resteli elővenni a szöveget —: „mert én a törvény által meghaltam (a) a törvénynek (re nézve), hogy az Istennek éljek®... „s többé nem én élek, s a mi életet most a testben élek. . . stb. A meghaltam szó igekötőjének hátravetésével M. úr a törvény által szavakra oly súlyt fektetett, mely egészen visszás, mert Pál tanforgalma szerint ő isteni kijelentés ú t j ájn, az Isten által, a Krisztus által tért meg, vagy halt meg a törvényre nézve, s a törvény csak negatív eszköz, tarthatatlanságánál fogva tulaj donkép inkább o k volt az o megtérésénél. Ezért megengedhetőnek tartáin a nagyon is határozott magyar által helyett a miatt szóval való fordítást, 1-ször mert az ős keresztyén irodalomban a dia genitivussal és accusativussal csakugyan kicseréltetik, mint János VI. 57 a Krisztus él az atya által — dia %ov ita%eqa (accussativus s nem gen.) s aki a mennyből leszállott kenyeret eszi, él az által (dl epe) s megfordítva Martyrium Bartholomaei ncwcvmhú ovv vf-iag, dl suov (s/.ie helyett) avtov IxsTEvoaTG (kérlek hát benneteket, könyörögjetek neki érettem), 2 szor, mert e rendellenesség valóban kérdéses, hogy meg van-e Pálnál, főként M. úrral szemben azért, mert ő széltire fordítja a dia-1 mikor az genitivussal áll (=által, val, útján) s az eszköz praepositiója, úgy, mintha az accusativussal állana (azért, a miatt