Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

fessori kollégiumok közt csupán csak egy a (kath.) theologiai fakultás tanárkara nyilatkozott a bekebelezés ellen. E szerint az inkorporáció foganatosítása csak idő kérdése. Ez intézetben hat rendes tanár működik, kik a következő disciplinákat tanítják : ó szövetségi Írásmagyarázat és bibliai archaeología, uj szövetségi írásmagyarázat , egyháztörténet, egyházjog és gyakorlati theologia, dogmatika s ev. symbolika és keresztyén erkölcstan, dogmatika és ref. symbolika. Minden tanszék disciplinái felölelik úgy az evang. mint a helvét hitvallást, tehát közösek, csupán a dogmatika van a két hitvallás szerint különválasztva. E fő tantárgyak mellett ugyanazon tanárok következő melléktantárgyakat adják elő: héber nyelv és ó szövetségi bevezetés; görög nyelv és uj szövetségi hermeneutika, theologiai encyclopaedia és irodalomtörténet, keresztyén dogmatörténet, az evang. egyház történelme Ausztriában, vallásbölcselet és neveléstan. E fakultásnak 1867—70-ig átlag 50 hallgatója volt; azóta hallgatói száma oly mértékben csökkent, mint általában a többi theologiai intézeteké ; de a bécsi evang. theol. intézet Németországi testvéreivel összehasonlítva, ma is a látogatottabbak közé tartozik. * Az 1876/7 téli félévben 38, a nyári félévben pedig 29 beiratkozott hallgatója volt. A hallgatók jelentékeny száma Magyarországról való, hol a protestantismus sokkal hatalmasabb, mint az osztrák tartományokban. Ezeken kivül minden évben megakad az intézetben néhány külföldi tanuló is. Az osztrák tanulóknak, ha a törvényesen megszabott tanszakot végezték (a mi legkevesebb 6 félév, melyből legalább 2-őt e fakultáson kellett tölteniök) két vizsgálatot kell letenni, t. i. a j e 1 Ö 1 t s é g i vizsgát (examen pro candidatura) és a papi vizsgát (examen pro ministerio). Az "elsőt [az ^intézet tanárkarából és egyházi képviselőkből alakult vizsgáló bizottság előtt, a másodikat pedig a superintendens előtt kell letenni. Mind két vizsgálat szó- és írásbeli ; .az alap vizsgálat a theologiai studium főszakjait foglalja magában, a papi vizsgálat pedig inkább a gyakorlati theologia körében mozog. A fakultás .'a következő theologiai méltóságok osztogatására van jogosítva: 1. Licentiatus ; és 2. Theol. doctoratus ; az elsőt, mely mint akadémiai gradus Austriában csak ez intézetben fordul elé, a nem osztrák evang. fakultások a tudori méltóság előfokának tekintik. Mindkét méltóságot azonban az intézet adhatja jó szántából is (honoris causa), vagy pedig kérvényezőknek, kiktől ismét vagy szigorlatokat követel vagy nem, Az első szigorlatot az ó és uj szövetségi irásmagyarázatból és egyháztörténetből, a másodikat a systemat. és gyakorlati theologiából kell kiállni. E mellett a szigorlatot tevőnek legalább 6 nyomatott ívre terjedő értekezést kell beadni és nyilvánosan vitatni. A tanárok javadalmazása az utolsó évtizedben jelentékenyen javult, mert illetményök a bécsi egyetem kath. theologiai fakultás tanáraiéval egyenlővé tétetett (Legkisebb fizetés 2000 frt, öt 5 éves fizetéspótlék a 200 frt és 800 frt szolgálati pótlék) Az intézet ösztöndijai 1862 óta úgy vannak szabályozva, hogy évenként 20 tanulónak u. n. szabad asztala van, 7 tanuló 200 frtos állami ösztöndíjban és 8 tanuló 100—100 frtos hasonló dijban részesül. Az ösztöndijás tanulók tartoznak minden félév végén a megszabott tantárgyakból kollekválni. Beiratkozáskor az intézet könyvtára javára bizonyos összeget fizet minden tanuló ; egyéb tanpénzt nem kell fizetni. E fakultás 1871-ben ülte félszázados fennállása ünnepét, mely alkalommal számos doktori oklevelet osztott ki. Az intézet fenntartása 1877-ben 31,439 frtba került, mig a szalzburgi és olmützi kath. theologiai fakultásra csak felényit költ évenként az állam. A többi (kath.) theol. fakultásokon az 1877-iki nyári félévben volt: Bécsben 139 rendes és 28 rendkívüli tanuló ; Prágában 93 r. 2. rk ; Grátzban 26 r. 15 rk ; Lembergben 156 r. 58 rk. tanuló. 1877-ben az összes theologiai fakultások évi költsége 188,970 frtra rúgott. Az osztrák theologiai fakultások rendes tannyelve a latin, mely ez intézetek tudományos felvirágzásának nagy akadálya. Mint Döllinger mondá : »a modern gondolatmenetre nem alkalmas, sőt épen szegény latin idiom igen jó arra, hogy a fogalmak használyosságát és a gondolat szegénységét eltakarja. Oly beszédmód, mely anyanyelvünkön a fület sértené, latin ruhában mint egy kelletősen hangzik. Minthogy mindenki anyanyelvén gondolkodik, az ifjaktól kettős erőfeszítést követel e tannyelv, egyszer hogy a latinul hallottat saját nyelvére forditsa, s aztán hogy az így elgondoltat magában feldolgozza." Másfelől az„ a körülmény, hogy e fakultásokon a tanszékeket majdnem kizárólag pályázati vizsgálatok útján töltik be; elég nevezetes ok annak a tüneménynek a megmagyarázására, miért állnak ezek a fakultások tudományos tekintetben sokkal alantabb, mint a többiek. A filozófiai fakultásokon a közelebbi évtizedben szintén igen nevezetes javitásokat tett a kormány, a mennyiben a munkafelosztás elvét szem előtt tartva sok terjedelmes [disciplina kisebb körei önálló mívelésére uj tanszékeket állított fel. Ez úttal csupán a filozófiai facultásokkal kapcsolatban felállított képezdékből kívánjuk a következőket kiemelni : 1868—77-ig következő uj képezdék állitattak fel : A bécsi egyetemen: 1 képezde a francia és angol nyelvre (1872); 1 az archaeología és epigraphiáia (1876); 1 a paedagogiára (1877) ; a történelmi képezde pedig újjá szerveztetett (1872). A prágai egyetemen: 1 történelmi képezde